exponens fn 3B3

1. (hiv) ’vmely személy, közösség, intézmény stb. meghatalmazottjaként v. megbízottjaként eljáró személy’ ❖ a’ Requiſitoríum Mandatumokra való Pár-adáſokban-is arra ſzorgalmatoſon vígyázzanak, hogy azokra tſak óllyan Leveleknek máſsát adják-ki, a’ mellyekhez az Exponenseknek Jusſok vagyon (1791 Erdélyi rendeknek jegyzőkönyve 7410004, 433) | Hitelesitők (authenticatorok) a’ törvényes derékszék [ti. megyei közgyűlés] által rendeltessenek, és authenticáláskor az exponensek kötelesek lesznek eredetileg beadni a’ kérdőpontokat a’ derékszék elébe (1842 Pesti Hírlap CD61) | Még mindig az elégtelen Burián volt a külügyminiszter, Tisza exponense (1923 Károlyi Mihály 9311003, 403) | hírlapíró testületek ekszponensei (1925 Pesti Napló aug. 8. C8703, 12) | A püspököt továbbra is honbeli raetorománok közül választják, de a legfelsőbb katonai és bírói hatalmat már a központi hatalom exponense, egy frank eredetű gróf gyakorolja (1936 Váczy Péter CD42) | [Pinezich István] felsőházi tagként és a kormányzó párt helyi exponenseként a legtekintélyesebb tagja volt a testületnek (1999 Tóth Imre² CD52).

1a. (birtokszóként) (vál) ’vmely szellemi, művészeti irányzat, nézet v. politikai mozgalom közismert, kimagasló képviselője, ill. szószólója’ ❖ Egyes emberek politikai tevékenysége csak annyiban hagy állandó nyomot maga után, a mennyiben a korszellemnek volt exponense (1883 Kossuth Lajos CD32) | Medtner a klasszicisztikus későromantika irányának exponense az újabb orosz zenében (1931 ZeneiLex. CD49) | [Octavian Goga] a magyar nemzetiség korlátozására törekvő türelmetlen nagyromán nacionalizmus exponense volt (1972 Pomogáts Béla 2021026, 944) | A román bölcseletnek sincs a szobrász Brancusi nagyságával vetekedő exponense (1996 Népszabadság dec. 18. C7846, 16).

2. (Mat) ’gyökkitevő v. hatványkitevő’ ❖ Az exponentia-felszámlálás: a’ változó exponensek’ nagyságaival foglalatoskodik (1818 Tudományos Gyűjtemény C5492, 7) | [Descartes] használta először az exponenseket, miáltal a hatványokkal való számítást használatba hozta (1893 PallasLex. CD02) | egy [számítógépes] vírusfertőzés szétterjedése exponenciális törvényt követ. Az exponens nagyságát két paraméter befolyásolja, a szaporodási ráta és a ciklusidő (2000 Byte Magazin CD38).

3. (kissé rég, Nyelvt) ’a szótövet követő toldalékmorféma megnevezéseként’ ❖ A jelentő módú jelen idő egyes harmadik személyét tekintve az igék két fő osztályra oszlanak. Egyikük a nagyobb rész, exponens nélkül, a másika pedig exponenssel áll a harmadik személyben (1874 Szarvas Gábor C5941, 347) | Nyelvünk a birtokviszonyt vagy egyszerű összetétellel: disznóláb, kertajtó sat. vagy külön exponenssel fejezi ki: templom tornya, fa teteje (1887 Magyar Nyelvőr C5238, 267) | Gramatikailag azonos nyelvtények (pl. több -nek-ragos név) egészen különböző dolgok lehetnek. Mi teszi őket különbözővé? Bizonyára nem a gramatikai exponens (1891 Balogh Péter C5956, 394) | A nyelvészet tanúsága szerint pedig minden jelentésváltozás alaki exponenssel, képzővel jár (1893 Magyar Nyelvőr C5957, 157) | [a francia mondatban] négyszer fordul elő a birtokviszony exponense (1955 Soltész Katalin C6007, 60) | a tőhöz tartozó s lényegében funkciótlan rövid tővéghangzó beleolvadt a járulék megfelelő alaki funkciót hordozó elemébe, azaz a rag-, képző- vagy jelfunkció alaki exponensének kielemezhetetlen alkatrészévé vált (1963 Papp István² C5903, 406).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

exponens főnév 3B3
1. (hiv)
vmely személy, közösség, intézmény stb. meghatalmazottjaként v. megbízottjaként eljáró személy
a’ Requiſitoríum Mandatumokra való Pár-adáſokban-is arra ſzorgalmatoſon vígyázzanak, hogy azokra tſak óllyan Leveleknek máſsát adják-ki, a’ mellyekhez az Exponenseknek Jusſok vagyon
(1791 Erdélyi rendeknek jegyzőkönyve)
Hitelesitők (authenticatorok) a’ törvényes derékszék [ti. megyei közgyűlés] által rendeltessenek, és authenticáláskor az exponensek kötelesek lesznek eredetileg beadni a’ kérdőpontokat a’ derékszék elébe
(1842 Pesti Hírlap)
Még mindig az elégtelen Burián volt a külügyminiszter, Tisza exponense
(1923 Károlyi Mihály)
hírlapíró testületek ekszponensei
(1925 Pesti Napló aug. 8.)
A püspököt továbbra is honbeli raetorománok közül választják, de a legfelsőbb katonai és bírói hatalmat már a központi hatalom exponense, egy frank eredetű gróf gyakorolja
(1936 Váczy Péter)
[Pinezich István] felsőházi tagként és a kormányzó párt helyi exponenseként a legtekintélyesebb tagja volt a testületnek
(1999 Tóth Imre²)
1a. (birtokszóként) (vál)
vmely szellemi, művészeti irányzat, nézet v. politikai mozgalom közismert, kimagasló képviselője, ill. szószólója
Egyes emberek politikai tevékenysége csak annyiban hagy állandó nyomot maga után, a mennyiben a korszellemnek volt exponense
(1883 Kossuth Lajos)
Medtner a klasszicisztikus későromantika irányának exponense az újabb orosz zenében
(1931 ZeneiLex.)
[Octavian Goga] a magyar nemzetiség korlátozására törekvő türelmetlen nagyromán nacionalizmus exponense volt
(1972 Pomogáts Béla)
A román bölcseletnek sincs a szobrász Brancusi nagyságával vetekedő exponense
(1996 Népszabadság dec. 18.)
2. (Mat)
Az exponentia-felszámlálás: a’ változó exponensek’ nagyságaival foglalatoskodik
(1818 Tudományos Gyűjtemény)
[Descartes] használta először az exponenseket, miáltal a hatványokkal való számítást használatba hozta
(1893 PallasLex.)
egy [számítógépes] vírusfertőzés szétterjedése exponenciális törvényt követ. Az exponens nagyságát két paraméter befolyásolja, a szaporodási ráta és a ciklusidő
(2000 Byte Magazin)
3. (kissé rég, Nyelvt)
a szótövet követő toldalékmorféma megnevezéseként
A jelentő módú jelen idő egyes harmadik személyét tekintve az igék két fő osztályra oszlanak. Egyikük a nagyobb rész, exponens nélkül, a másika pedig exponenssel áll a harmadik személyben
(1874 Szarvas Gábor)
Nyelvünk a birtokviszonyt vagy egyszerű összetétellel: disznóláb, kertajtó sat.s a többi vagy külön exponenssel fejezi ki: templom tornya, fa teteje
(1887 Magyar Nyelvőr)
Gramatikailag azonos nyelvtények (pl.például több -nek-ragos név) egészen különböző dolgok lehetnek. Mi teszi őket különbözővé? Bizonyára nem a gramatikai exponens
(1891 Balogh Péter)
A nyelvészet tanúsága szerint pedig minden jelentésváltozás alaki exponenssel, képzővel jár
(1893 Magyar Nyelvőr)
[a francia mondatban] négyszer fordul elő a birtokviszony exponense
(1955 Soltész Katalin)
a tőhöz tartozó s lényegében funkciótlan rövid tővéghangzó beleolvadt a járulék megfelelő alaki funkciót hordozó elemébe, azaz a rag-, képző- vagy jelfunkció alaki exponensének kielemezhetetlen alkatrészévé vált
(1963 Papp István²)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások