expresszív mn 12B

1. (vál) ’érzést, gondolatot, (művészi) közlést átható erővel, érzékletesen megjelenítő 〈ábrázolási mód, alkotói eszköz stb.〉’ ❖ A többi négy rajz kifejezési eszközei is ilyenek, de még bővülnek egyéb illuzionisztikus és expresszív módszerekkel (1922 Hevesy Iván CD10) | [Illés Béla] különösképpen ért a ritmusváltás művészetéhez, a kényelmes, részletező, anekdotázó elbeszélőmód s a balladásan szaggatott, expresszív hangvétel egybefonásához (1966 Diószegi András CD53) | Giacomo Jaquerio expresszív, lendületes stílusa sajátos módon ötvözte az elegáns francia falikárpitok és a burgundiai népi fametszetek nyelvét (1984 Eörsi Anna 1042001, 37) | [Uitz Béla] expresszív monumentalitása hatott a fiatal Szőnyi Istvánra (1993 A magyarság kézikönyve CD06) | A Bulandra stúdiószínházának három oldalról nézőkkel körülvett tere, amelyet Tompa [Gábor] meghosszabbít a színházi előcsarnok felé, szinte kihívja a díszlettelen, világítással és expresszív színészi eszközökkel dolgozó, naturális, „érzéki” hatásokat kiküszöbölő játékmódot (1995 Magyar Hírlap CD09) | Az erős színvilág, az expresszív anyagkezelés olyan térhatású, relief-szerű alkotásokat eredményezett, amelyek láttán a néző szinte szeretné megérinteni azokat (2001 Figyelő CD2601).

1a. ’ilyen hatást kiváltó 〈mű(alkotás), előadásmód, megnyilvánulás(i forma) stb.〉’ ❖ objektív, de egyszersmind expresszív portré (1925 Moholy-Nagy László 1110009, 32) | [Nicolas Gombert művei] sokszor hatalmas, misztikus magaslatra emelkednek a kifejezés intenzitása és elemi ereje, a szöveg expresszív deklamálása terén (1930 ZeneiLex. CD49) | a karmester filozófikus, expresszív, nagylélekzetű muzsikálása […] élesen elvált a szólista törekvéseitől (1964 Műsorfüzet máj. 27. C0379, 31) | [a paraszti kultúra] expresszív megnyilatkozásai (1975 Ethnographia C7108, 411) | Intenzív, ötletes, expresszív előadás, tele humorral, groteszkkel, sokféle furcsasággal (2008 Népszava márc. 22. C7471, 7).

1b. ’nagy kifejezőerejű, érzékletes 〈nyelvi kifejezés, szó, szöveg stb.〉’ ❖ [a Hitel szövegében] már felfénylik egy-egy expresszív jelző is, nagy körvonalakban az a típus, mely Széchenyi öregkori stílusát oly jellegzetessé teszi (1942 Magyar Nyelv C5883, 92) | nyelvünk természetes ösztöne úgy segít az elszíntelenedésben, hogy tréfás, játszi képzésekkel keveri a komoly beszédet, onomatopoétikus szavakat teremt és folyton új, ismeretlen szerkezetű, expresszív idegen szavakat asszimilál magába (1957 Zolnai Béla 9801001, 193) | [a publicisztikai stílus] – elsősorban a cikk- és egyéb címekben, a reklámokban, hirdetésekben – expresszív szavakkal, szóképekkel, a humor eszközeivel [él] (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | Tyimofejev és követői a verset lényegét tekintve olyan expresszív beszédként határozták meg, melynek fő ismérvét a folytonos, egynemű, emocionálisan díszített intonációs szisztéma képezi (2006 Horváth Kornélia 3155001, 12).

2. (vál) ’markáns kifejezőerővel bíró, érzelmi hatás kiváltására képes 〈személy, kül. alkotó v. előadó(művész)〉’ ❖ Korunk nem finanszírozza az elvonuló, egyéni lírát, bármily érdekes legyen. Az egykor expresszív Kósa György [zeneszerző] hitvalló, katakomba-művészete most nagy változást mutat (1945 Magyar Nemzet jún. 6. C4808, 4) | fesztelen és expresszív egyéniség [ti. Petőfi Sándor] (1968 Pándi Pál C6885, 960) | expresszív festő (1989 Magyar Nemzet aug. 14. C8364, 7) | [Latinovits Zoltán] expresszív színész volt, megfelelően őrült is, megfelelően intelligens is (2002 Népszava jún. 1. C7465, 3) | Úgy válogattuk a versenyzőket, hogy expresszív személyiségek legyenek, izgalmas élettörténettel (2007 Népszabadság dec. 15. C7855, 16).

2a. (Pszich) ’jó kapcsolatteremtő képességű, a külső hatások iránt fogékony, nyitott 〈személyiség〉’ ❖ Az expresszív gyerekek figyelmének középpontjában inkább emberek és érzések állnak, míg a referenciális gyerekek korai szókincsét a tárgyak uralják. Ez a különbség a későbbi nyelvi fejlődésben is megmutatkozik, a referenciális gyerekek a szókincs, az expresszív gyerekek a szintaxis fejlődésében haladnak gyorsabban (2008 Pléh Csaba et al. 3179003, 841).

Vö. ÉKsz.; IdSz.

expresszív ❖ melléknév ◦ 12B ◦
permalink
1. (vál)
érzést, gondolatot, (művészi) közlést átható erővel, érzékletesen megjelenítő 〈ábrázolási mód, alkotói eszköz stb.〉
A többi négy rajz kifejezési eszközei is ilyenek, de még bővülnek egyéb illuzionisztikus és expresszív módszerekkel
(1922 Hevesy Iván)
[Illés Béla] különösképpen ért a ritmusváltás művészetéhez, a kényelmes, részletező, anekdotázó elbeszélőmód s a balladásan szaggatott, expresszív hangvétel egybefonásához
(1966 Diószegi András)
Giacomo Jaquerio expresszív, lendületes stílusa sajátos módon ötvözte az elegáns francia falikárpitok és a burgundiai népi fametszetek nyelvét
(1984 Eörsi Anna)
[Uitz Béla] expresszív monumentalitása hatott a fiatal Szőnyi Istvánra
(1993 A magyarság kézikönyve)
A Bulandra stúdiószínházának három oldalról nézőkkel körülvett tere, amelyet Tompa [Gábor] meghosszabbít a színházi előcsarnok felé, szinte kihívja a díszlettelen, világítással és expresszív színészi eszközökkel dolgozó, naturális, „érzéki” hatásokat kiküszöbölő játékmódot
(1995 Magyar Hírlap)
Az erős színvilág, az expresszív anyagkezelés olyan térhatású, relief-szerű alkotásokat eredményezett, amelyek láttán a néző szinte szeretné megérinteni azokat
(2001 Figyelő)
1a.
ilyen hatást kiváltó 〈mű(alkotás), előadásmód, megnyilvánulás(i forma) stb.〉
objektív, de egyszersmind expresszív portré
(1925 Moholy-Nagy László)
[Nicolas Gombert művei] sokszor hatalmas, misztikus magaslatra emelkednek a kifejezés intenzitása és elemi ereje, a szöveg expresszív deklamálása terén
(1930 ZeneiLex.)
a karmester filozófikus, expresszív, nagylélekzetű muzsikálása […] élesen elvált a szólista törekvéseitől
(1964 Műsorfüzet máj. 27.)
[a paraszti kultúra] expresszív megnyilatkozásai
(1975 Ethnographia)
Intenzív, ötletes, expresszív előadás, tele humorral, groteszkkel, sokféle furcsasággal
(2008 Népszava márc. 22.)
1b.
nagy kifejezőerejű, érzékletes 〈nyelvi kifejezés, szó, szöveg stb.〉
[a Hitel szövegében] már felfénylik egy-egy expresszív jelző is, nagy körvonalakban az a típus, mely Széchenyi öregkori stílusát oly jellegzetessé teszi
(1942 Magyar Nyelv)
nyelvünk természetes ösztöne úgy segít az elszíntelenedésben, hogy tréfás, játszi képzésekkel keveri a komoly beszédet, onomatopoétikus szavakat teremt és folyton új, ismeretlen szerkezetű, expresszív idegen szavakat asszimilál magába
(1957 Zolnai Béla)
[a publicisztikai stílus] – elsősorban a cikk- és egyéb címekben, a reklámokban, hirdetésekben – expresszív szavakkal, szóképekkel, a humor eszközeivel [él]
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Tyimofejev és követői a verset lényegét tekintve olyan expresszív beszédként határozták meg, melynek fő ismérvét a folytonos, egynemű, emocionálisan díszített intonációs szisztéma képezi
(2006 Horváth Kornélia)
2. (vál)
markáns kifejezőerővel bíró, érzelmi hatás kiváltására képes 〈személy, kül. alkotó v. előadó(művész)〉
Korunk nem finanszírozza az elvonuló, egyéni lírát, bármily érdekes legyen. Az egykor expresszív Kósa György [zeneszerző] hitvalló, katakomba-művészete most nagy változást mutat
(1945 Magyar Nemzet jún. 6.)
fesztelen és expresszív egyéniség [ti. Petőfi Sándor]
(1968 Pándi Pál)
expresszív festő
(1989 Magyar Nemzet aug. 14.)
[Latinovits Zoltán] expresszív színész volt, megfelelően őrült is, megfelelően intelligens is
(2002 Népszava jún. 1.)
Úgy válogattuk a versenyzőket, hogy expresszív személyiségek legyenek, izgalmas élettörténettel
(2007 Népszabadság dec. 15.)
2a. (Pszich)
jó kapcsolatteremtő képességű, a külső hatások iránt fogékony, nyitott 〈személyiség〉
Az expresszív gyerekek figyelmének középpontjában inkább emberek és érzések állnak, míg a referenciális gyerekek korai szókincsét a tárgyak uralják. Ez a különbség a későbbi nyelvi fejlődésben is megmutatkozik, a referenciális gyerekek a szókincs, az expresszív gyerekek a szintaxis fejlődésében haladnak gyorsabban
(2008 Pléh Csaba et al.)
Vö. ÉKsz.; IdSz.

Beállítások