ezerjófű fn 8C10
1. ’gyógynövény, ill. annak vmely része; csodafű’ ❖ Beteg az én szívem nagyon; Még roszabb ha gyógyítgatom; Héjh az erdőn, a rét-szélen, Nem nő ezerjófű nékem! (1846 Tompa Mihály 8484012, 28) | Gyakran lehetett látni ott a vár külső falánál fetrengő világtalanok, sánták, nyavalyatörősek seregét, akiknek Andriána, – a Szűz munkáját segítendő, – ezerjó füveket, írokat osztogatott (1925 Berde Mária 9047016, 22) | A természetben vannak ezerjófüvek, de többnyire egyetlen betegséget sem gyógyítanak, nemhogy ezret (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (Növ) ’főként a mediterrán térségben honos, egyéves, kétéves v. évelő lágy szárú növény, kül. az ún. kis ezerjófű fajba (Centaurium erythraeum) tartozó, szántókon és gyomtársulásokban élő, 10–30 centiméteresre növő egy- v. kétéves gyógynövény, amelynek csillag alakú, sötét rózsaszínes v. pirosas virágai csak napsütésben nyílnak’ ❖ Ezerjó-fü, (kis) Kis ezerjó-fü, Földi-epe, Föld-epéje-fü, Hideglelést gyógyíttó-fü. Deák: Centaurium minus (1775 Csapó József 7062001, 85) | maga szedett ezerjó fvet az Ida hegyénn. Bársonyszín virágjai vannak e’ fnek, és az fiatal leveleinek igen nagy ereje szokott lenni (1805 Tanárky János ford.–Tasso 8461002, 112) | [a kert] egyik fele csupa ezerjó fű, rozmarin s levendula (1879 Németh Ignác C3322, 22) | Centaurium umbellatum. – Ezerjófű (Tausendguldenkraut). A Sopron körüli irtásokban, füves helyeken gyakori (1941 Kárpáti Zoltán CD52) | mégsem állhatom meg, hogy ha eljön az ideje, föl ne kerekedjek és útnak ne induljak az utca vége, a szélső házakon túl kezdődő erdő felé, hogy ott az erdőszélen kosaramba szedegessem a fekete bodza virágát, vagy beljebb hatolva a fák közé ezerjófüvet vagy szurokfüvet tépegessek holdvilágnál (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 382).
2a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen lágy szárú növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Centaurium Hill. Ezerjófű (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6409, 480) | C. [= Centaurium] pulchellum (Sw.) Druce – Csinos ezerjófű (2009 Új magyar füvészkönyv 1. C7807, 330).
3. (Növ is) ’Közép- és Dél-Európa, valamint Kis-Ázsia erdős vidékein honos, 40–120 centiméter magas, halványlilás v. fehéres, ragadós fürtvirágzatú lágy szárú évelő nagyezerjófű mint növény, amelynek 5–11 levélkéből álló összetett levele a kőrisfáéra emlékeztet, ill. e növények faja, az ún. kőrislevelű nagyezerjófű (Dictamnus albus)’ ❖ Ezerjó-fü: (nagy) nagy ezer jó-fü, Szarvas gyökér-fü, Körös-fa levelü-fü, Diktamos, Ditamos. Deák: Dictamnus albus (1775 Csapó József 7062001, 86) | Ezerjófű (növ.), Dictamnus albus, a ruta-félék családjába tartozó, D- és Közép-Európától a Kaukázuson és Szibérián át É-Kínáig és az Amurig elterjedt növény (1926 TolnaiÚjLex. C5721, 248) | ezerjófű 1. Centaurium […]; 2. nagy ezerjófű (1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 54).
4. ’az ún. kis ezerjófű, ill. a nagyezerjófű vmely része, kül. levele mint gyógyászati alapanyag’ ❖ ezer-jó-füvel és sáfránnyal együtt meg-fzve ’s kevés etzettel fel-eresztve (1787 Mátyus István C3068, 181) | Az apróbb gyenge csirkék, apróra vagdalt főtt tojás sárgájával elegyitett fris túróval tápláltatnak. Ezek közé lehet apróra vagdalt (egerfark) vagy is ezer jó füvet keverni (1835 Némethy József 8333013, 129) | Mi volt a bűnük? Az, hogy a „boszorkány” valakinek az orrára fujt és az nyomban kiegyenesedett, vagy hogy a „homor” gyökerével gyógyítgatott, vagy hogy egy kisgyermek kezét elszárította, vagy hogy ezerjófűvet főzött juhzsírban, cickefarkkal (1931 Kosztolányi Dezső 9359219, 120) | ezerjófűből készült teát (2002 Vajda Mária CD36).
Ö: nagy~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.