e-zés² fn 4B (ë-zés jelöléssel) (Nyelvt)

1. ’az a nyelvi jelenség, ill. rendszerszerű sajátosság, hogy vmely beszélőközösség (tagja) beszédében a nyílt e hangtól megkülönböztetve használja a zárt ë-t’ ❖ Annál inkább egyezik Kalotaszeg nyelve, az ë-zést kivéve, a többi erdélyi magyarság nyelvével (1891 Balassa József C5956, 466) | a zárt ë-zés és nyílt e-zés hangsúlyos helyzetben (1972 Szabó József³ C6023, 79) | Az e : ë fonológiai ellentétet ismerő sopronkövesdi nyelvjárásnak a zárt ë-zés igen nagy mennyiségű morfémát érintő magánhangzó-jelensége (1981 Bokor József C5921, 347).

2. ’az a nyelvi jelenség, ill. rendszerszerű sajátosság, hogy vmely nyelvi közösség (tagja) beszédében bizonyos szavakban, amelyekben vmely nyelvváltozatban ö hangot ejtenek, annak ajakréses, zárt ë párját használja, ill. beszédében általánosan nagy az ë hang használati aránya’ ❖ az ë-zést és ö-zést tekintve a marosi és sóvidéki nyelvjárást a keletihez, a homoródit pedig a nyugatihoz kellett volna sorolnunk (1893 Steuer János C5957, 215) | Az ë-zés és ö-zés határának egyik pontja tehát a Korond és Székelyudvarhely közötti vidéken található meg (1904 Horger Antal C5962, 447) | [Kiss Jenő megállapítása szerint a mihályi nyelvjárásban] kihalóban van az ún. ë-zés: hetfë ’hétfő’, bicëgli ’bicigli’ (1992 Mollay Károly CD52).

Vö. ÉrtSz. ëzés; ÉKsz. ë-zés

e-zés² főnév 4B (ë-zés jelöléssel) (Nyelvt)
1.
az a nyelvi jelenség, ill. rendszerszerű sajátosság, hogy vmely beszélőközösség (tagja) beszédében a nyílt e hangtól megkülönböztetve használja a zárt ë-t
Annál inkább egyezik Kalotaszeg nyelve, az ë-zést kivéve, a többi erdélyi magyarság nyelvével
(1891 Balassa József)
a zárt ë-zés és nyílt e-zés hangsúlyos helyzetben
(1972 Szabó József³)
Az e : ë fonológiai ellentétet ismerő sopronkövesdi nyelvjárásnak a zárt ë-zés igen nagy mennyiségű morfémát érintő magánhangzó-jelensége
(1981 Bokor József)
2.
az a nyelvi jelenség, ill. rendszerszerű sajátosság, hogy vmely nyelvi közösség (tagja) beszédében bizonyos szavakban, amelyekben vmely nyelvváltozatban ö hangot ejtenek, annak ajakréses, zárt ë párját használja, ill. beszédében általánosan nagy az ë hang használati aránya
az ë-zést és ö-zést tekintve a marosi és sóvidéki nyelvjárást a keletihez, a homoródit pedig a nyugatihoz kellett volna sorolnunk
(1893 Steuer János)
Az ë-zés és ö-zés határának egyik pontja tehát a Korond és Székelyudvarhely közötti vidéken található meg
(1904 Horger Antal)
[Kiss Jenő megállapítása szerint a mihályi nyelvjárásban] kihalóban van az ún.úgynevezett ë-zés: hetfë ’hétfő’, bicëgli ’bicigli’
(1992 Mollay Károly)
Vö. ÉrtSz. ëzés; ÉKsz. ë-zés

Beállítások