e-ző² mn 1C (ë-ző jelöléssel) (Nyelvt)
1. ’olyan 〈nyelvváltozat〉, amelynek fonémakészletében a nyílt e hang mellett zárt ë hang is van, ill. olyan 〈terület〉, amelyen jellemzően ilyen nyelvváltozatot beszélnek’ ❖ Arra nézve, mikor áll ö e ellen, általános és fő szabályként kimondható, hogy a szegedi nyelvjárásban a köznyelv e hangját ö hang képviseli. Legyen a szó régi vagy új, jöjjön bár az ë-ző nyelvjárásokon át ë hanggal ide, mihelyt ennek a szférájába jutott, ö-re kell változnia (1886 Négyesy László C5952, 490) | A negyedik nyelvjárási terület a duna-tiszai, melyhez főleg Pestmegye és a Bácska katolikus lakossága tartozik. Ez az ë-ző vidék (1890 Budapesti Hírlap dec. 2. C4737, 3) | Az ëző nyelvjárások e szavakat így ejtik: embër, lélëk, tëttem, vëttem, gyermëk, ëgyetëk, sebës (1936 Csűry Bálint 1030002, 37) | A legmagasabb köznyelv ë-ző változatában az ë korántsem az e helyzeti variánsa, hanem külön fonéma (1994 Török Gábor C5934, 435).
1a. ’ilyen nyelvváltozatú 〈szöveg〉 v. ilyen nyelvváltozatot tükröző 〈írásmód〉, ill. ilyen nyelvváltozatú 〈szó(alak)〉’ ❖ [a Székelyudvarhelyi kódexben] az első rész ë-ző, ellenben a második ö-ző […], noha ë-ző alakokkal keverve (1906 Simonyi Zsigmond C5964, 3) | A 44. lap tiszta ë-ző szöveg (1910 Trócsányi Zoltán C5832, 258) | ë-ző helyesírású könyv (1984 Tompa József C5924, 25).
1b. ’olyan 〈beszélőközösség〉, amely jellemzően ilyen nyelvváltozatot használ, ill. ilyen beszélő közösségre v. ahhoz tartozó személyre jellemző 〈ejtésmód〉’ ❖ [a székelység abban az időben] nem képezett geographiailag összefüggő területet, hanem a kúnokhoz hasonlóan meg volt oszolva; az egyik rész alakulása a nyugoti magyarság ë-ző, a másik pedig az ö-ző csoportján belül ment végbe (1890 Nagy Géza C0130, 176) | Debrecen nevének fonetikus átírása csak a harmadik szótagban mutat zárt ë-t (Debrecën), ámde igen sok ë-ző kiejtésű egyén Dëbrëcën-t mond (1941 Juhász Jenő C5882, 35) | Az ë-ző Megyer törzs […] az ország közepe táján lakhatott (1958 Abaffy Erzsébet C5898, 588) | Ördög Ferenc említette, hogy Zala megyében zárt ë-ző falvakban figyelte meg, hogy a református prédikációban és a templomi éneklésben nincs meg a zárt ë hang (1994 Wacha Imre C6045, 151) | [Kodály Zoltánnak] nemhogy kötelezőként nëm sikerült elfogadtatni, de még annak sëm sikerült gátat vetni, hogy në stigmatizálják, në nézzék lë, në tekintsék provinciálisnak az ë-ző beszédët (2008 Péntek János C7198, 504).
2. ’olyan 〈szóalak〉, amelyben az ö hang helyett annak ajakréses ë párja van’ ❖ [Mészöly Gedeon] a HB.-ben vegyesen előforduló ë-ző és ö-ző alakokat úgy magyarázza, hogy az özés ekkor még nem volt olyan általános mint ma (1908 Balassa József C5966, 472) | erős ingadozás van az ë-ző és ö-ző alakok között (1953 Abaffy Erzsébet C5893, 337).
Vö. ÉrtSz. ëző; ÉKsz. ë-ző