e-ző¹ mn 1C (Nyelvt)

1. ’olyan 〈nyelvváltozat〉, amelynek fonémakészletében kizárólag nyílt e hang van, zárt ë nincs, ill. olyan 〈terület〉, amelyen jellemzően ilyen nyelvváltozatot beszélnek’ ❖ A kalotaszegi magyarság ev. ref. vallású, inkább csak a határokon vegyülnek egy kissé a katolikusokkal [...], a kik e-ző nyelvjárást beszélnek (1891 Balassa József C5956, 465) | Az északkeleti nyelvjárás-terület e-ző és í-ző (1916 RévaiNagyLex. C5710, 585) | ező nyelvjárások: a Felső-Tisza vidéke, Erdély nyugati része (1937 Zsirai Miklós 9805002, 26) | Az egyes nyelvjárásokat leginkább a hangállományuk és a hangok (főként a magánhangzók) használati aránya szerint lehet jellemezni. Ismerünk ë-ző (sër, vëdër), e-ző (lehet, tenger), ö-ző (embör, könyér) nyelvjárásokat (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’ilyen nyelvváltozatú 〈szöveg〉, ill. ilyen nyelvváltozatú 〈szóalak〉’ ❖ A század második felében az irodalom hatása elsősorban abban mutatkozik, hogy az írók nyelvjárása hangtanilag megromlik, az ö-ző szövegekbe ë-ző és e-ző, ë-ző szövegekbe ö-ző alakok keverednek (1918 Trócsányi Zoltán C5860, 58) | Minden olyan é- tövű szó, amelynek nem volt világos kapcsolata nyílt e-ző alakpárokkal, könnyen sodródhatott az í-ző csoportba nemcsak a legújabb időben, hanem akár a XVI. században is (1954 Kálmán Béla C5894, 162).

1b. ’ilyen nyelvváltozatot beszélő személyre jellemző 〈ejtésmód〉’ ❖ vannak az Alföldön más nyelvjárások is, amelyek nem ö-zők. Ilyenek […] a felső-pestmegyei és jászsági palócos dialektusok, melyek mind ë-zők, tehát azt mondják: embër, mëntëk; továbbá a felső-tiszai (debrecen-nagyváradi) e-ző kiejtés: ember, mentek (1893 PallasLex. CD02) | [a Somogyjád környéki református lakosságú községekben] több idegen eredetű szóban a zárt ë helyett nyílt e-t ejtenek. […] A reformátusoknál nyilván a Debrecen környékéről származó vagy ott tanult lelkészeik, mestereik nyílt e-ző beszéde járult hozzá az említett sajátossághoz (1984 Király Lajos C6035, 167).

2. ’olyan 〈nyelvváltozat〉, amelyben az ajakkerekítéses ö hang helyett annak ajakréses ë párját v. nyílt e-t használnak’ ❖ a mi irodalmi nyelvünk alapvetően e-ző (azaz nem ö-ző) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | Bálint Sándor egyik adatközlőjénél figyelte meg, hogy kívülállóval az e-ző irodalmi nyelven beszélt, a családban viszont a régi tájnyelven (2001 Jároli József CD36).

2a. ’ilyen nyelvváltozatú szöveget rögzítő 〈kézirat, kül. kódex〉, ill. ilyen nyelvváltozatú 〈szó(alak)〉’ ❖ nem adhatunk feleletet arra a kérdésre: mikor tűnik fel az első ilyen vegyes e-ző – ö-ző szóalak a kéziratokban, illetőleg a kiadásokban (1943 Pais Károly C5884, 214) | Érdemes azonban megjegyezni, hogy a hangjelölés típusa és a fonémák megterheltsége között összefüggés van: kimutatható, hogy egy erősen ö-ző nyelvjárású kódex általában a kevésbé fáradságos, „gazdaságosabb” o̧-féle jelölést használja, míg az ún. e-ző kéziratokban az ew-féle hangjelölés uralkodik (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A következő számban […] a betű vagy bötű típusú e-ző és ö-ző alakok különböző arányú elfogadottságáról van szó, továbbá arról, hogy kevés ember tesz különbséget betű és hang között (2004 Elekfi László C7194, 361).

2b. ’ilyen nyelvváltozatot beszélő 〈személy〉’ ❖ e-ző írók közül […] néhányan tudatosan kiutat kerestek az egyhangúságból, s ezt többé-kevésbé határozottan az ö-zés erősítésében vélték feltalálni (1956 Benkő Loránd C5896, 274).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

e-ző¹ melléknév 1C (Nyelvt)
1.
olyan 〈nyelvváltozat〉, amelynek fonémakészletében kizárólag nyílt e hang van, zárt ë nincs, ill. olyan 〈terület〉, amelyen jellemzően ilyen nyelvváltozatot beszélnek
A kalotaszegi magyarság ev.evangélikus ref.református vallású, inkább csak a határokon vegyülnek egy kissé a katolikusokkal [...], a kik e-ző nyelvjárást beszélnek
(1891 Balassa József)
Az északkeleti nyelvjárás-terület e-ző és í-ző
(1916 RévaiNagyLex.)
ező nyelvjárások: a Felső-Tisza vidéke, Erdély nyugati része
(1937 Zsirai Miklós)
Az egyes nyelvjárásokat leginkább a hangállományuk és a hangok (főként a magánhangzók) használati aránya szerint lehet jellemezni. Ismerünk ë-ző (sër, vëdër), e-ző (lehet, tenger), ö-ző (embör, könyér) nyelvjárásokat
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
ilyen nyelvváltozatú 〈szöveg〉, ill. ilyen nyelvváltozatú 〈szóalak〉
A század második felében az irodalom hatása elsősorban abban mutatkozik, hogy az írók nyelvjárása hangtanilag megromlik, az ö-ző szövegekbe ë-ző és e-ző, ë-ző szövegekbe ö-ző alakok keverednek
(1918 Trócsányi Zoltán)
Minden olyan é- tövű szó, amelynek nem volt világos kapcsolata nyílt e-ző alakpárokkal, könnyen sodródhatott az í-ző csoportba nemcsak a legújabb időben, hanem akár a XVI. században is
(1954 Kálmán Béla)
1b.
ilyen nyelvváltozatot beszélő személyre jellemző 〈ejtésmód〉
vannak az Alföldön más nyelvjárások is, amelyek nem ö-zők. Ilyenek […] a felső-pestmegyei és jászsági palócos dialektusok, melyek mind ë-zők, tehát azt mondják: embër, mëntëk; továbbá a felső-tiszai (debrecen-nagyváradi) e-ző kiejtés: ember, mentek
(1893 PallasLex.)
[a Somogyjád környéki református lakosságú községekben] több idegen eredetű szóban a zárt ë helyett nyílt e-t ejtenek. […] A reformátusoknál nyilván a Debrecen környékéről származó vagy ott tanult lelkészeik, mestereik nyílt e-ző beszéde járult hozzá az említett sajátossághoz
(1984 Király Lajos)
2.
olyan 〈nyelvváltozat〉, amelyben az ajakkerekítéses ö hang helyett annak ajakréses ë párját v. nyílt e-t használnak
a mi irodalmi nyelvünk alapvetően e-ző (azaz nem ö-ző)
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Bálint Sándor egyik adatközlőjénél figyelte meg, hogy kívülállóval az e-ző irodalmi nyelven beszélt, a családban viszont a régi tájnyelven
(2001 Jároli József)
2a.
ilyen nyelvváltozatú szöveget rögzítő 〈kézirat, kül. kódex〉, ill. ilyen nyelvváltozatú 〈szó(alak)
nem adhatunk feleletet arra a kérdésre: mikor tűnik fel az első ilyen vegyes e-ző – ö-ző szóalak a kéziratokban, illetőleg a kiadásokban
(1943 Pais Károly)
Érdemes azonban megjegyezni, hogy a hangjelölés típusa és a fonémák megterheltsége között összefüggés van: kimutatható, hogy egy erősen ö-ző nyelvjárású kódex általában a kevésbé fáradságos, „gazdaságosabb” o̧-féle jelölést használja, míg az ún.úgynevezett e-ző kéziratokban az ew-féle hangjelölés uralkodik
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
A következő számban […] a betű vagy bötű típusú e-ző és ö-ző alakok különböző arányú elfogadottságáról van szó, továbbá arról, hogy kevés ember tesz különbséget betű és hang között
(2004 Elekfi László)
2b.
ilyen nyelvváltozatot beszélő 〈személy〉
e-ző írók közül […] néhányan tudatosan kiutat kerestek az egyhangúságból, s ezt többé-kevésbé határozottan az ö-zés erősítésében vélték feltalálni
(1956 Benkő Loránd)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások