álomittas mn 15A3 (irod)

(átv is) ’alvástól v. álmosságtól bódult állapotban levő 〈személy〉’ ❖ Ádám, ismét mint ifjú, még álomittasan kilép a gunyhóból (1863 Madách Imre C2953, 238) | egy éjszaka, kiszabadítván magunkat a láncainkból, fölrohantunk a födélzetre, az álomittas legénységet megkötöztük anélkül, hogy vért ontottunk volna (1879 Jókai Mór C2304, 220) | Összekevertem valóságot, álmot, zöld szemüveggel néztem a világot. Nem gondoltam, hogy vége lesz majd ennek, nem leszek mindig álomittas gyermek (1944 Kerényi Grácia 9324029, 42) | zörgetett a sorban épült földszintes nyomorszállások egyikének ajtaján, halkan, kitartóan. – A Kasszakirály hamarább szabadul – súgta az álomittas, boglyas nőalaknak, aki a résnyire nyitott deszkaajtón kilesett (1988 Lengyel Péter 9397005, 14).

a. ’ilyen emberre jellemző’ ❖ a felébresztett hölgy álomittasan nagyot nyujtózik (1882 Jókai Mór C2306, 111) | Föltekintek papirosaim közül, az olvasók álomittas arcával, csodálkozva, hogy a valóság világa is létezik, nemcsak annak a tükrözése, visszfénye, délibábja, melybe úgy belemerültem (1930 Kosztolányi Dezső 9359214, 108) | A sarokban, az ajtó és a tálaló közt, a kályha közelében összekuporodva egy lány ült, és a föllobbanó gyufa világánál hunyorgó, álomittas szemmel meredt rá (1964 Rónay György ford.–Kafka 9573060, 123) | A vizsgálóbíró a másik oldalára fog fordulni verejtékáztatta ágyneműje között, s álomittas fejében felbolydulnak a hajnali gondok (1988 Lengyel Péter 9397007, 227).

Sz: álomittasság.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

álomittas melléknév 15A3 (irod)
(átv is)
alvástól v. álmosságtól bódult állapotban levő 〈személy〉
Ádám, ismét mint ifjú, még álomittasan kilép a gunyhóból
(1863 Madách Imre)
egy éjszaka, kiszabadítván magunkat a láncainkból, fölrohantunk a födélzetre, az álomittas legénységet megkötöztük anélkül, hogy vért ontottunk volna
(1879 Jókai Mór)
Összekevertem valóságot, álmot, zöld szemüveggel néztem a világot. Nem gondoltam, hogy vége lesz majd ennek, nem leszek mindig álomittas gyermek
(1944 Kerényi Grácia)
zörgetett a sorban épült földszintes nyomorszállások egyikének ajtaján, halkan, kitartóan. – A Kasszakirály hamarább szabadul – súgta az álomittas, boglyas nőalaknak, aki a résnyire nyitott deszkaajtón kilesett
(1988 Lengyel Péter)
a.
ilyen emberre jellemző
a felébresztett hölgy álomittasan nagyot nyujtózik
(1882 Jókai Mór)
Föltekintek papirosaim közül, az olvasók álomittas arcával, csodálkozva, hogy a valóság világa is létezik, nemcsak annak a tükrözése, visszfénye, délibábja, melybe úgy belemerültem
(1930 Kosztolányi Dezső)
A sarokban, az ajtó és a tálaló közt, a kályha közelében összekuporodva egy lány ült, és a föllobbanó gyufa világánál hunyorgó, álomittas szemmel meredt rá
(1964 Rónay György ford.Kafka)
A vizsgálóbíró a másik oldalára fog fordulni verejtékáztatta ágyneműje között, s álomittas fejében felbolydulnak a hajnali gondok
(1988 Lengyel Péter)
Sz: álomittasság
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások