álomtalan mn és hsz (vál)

I. mn 14A1

1. ’olyan 〈ember〉, aki nem alszik’ ❖ Álomtalan. Álomtalaníttom (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 10) | [az] idő kohója Mindent megolvaszt; a kínt, a gyönyört, A menyországot, poklot egyaránt? Hogy ezeket ugy összekeveri, Ki-kicseréli, mint álomtalan Játékos a kártyát, melyet kiosztott? (1875 Vajda János 8503041, 32) | Álomtalan anyja mellett felsir ijedten a gyermek (1946–1956 Keresztury Dezső 9326033, 17).

1a. ’ilyen emberre jellemző’ ❖ Kérlelhetetlen volt az  [ti. a százszemű Argus] keménysége, és álomtalan szemei minden lépésemet láttak [!] (1792 Verseghy Ferenc ford.–Aiszkhülosz C4443, 42).

1b. (-ul raggal, hsz-szerűen) ’alvás nélkül, ébren’ ❖ az éjszakát éhen, szomjan, és álomtalanul a’ büdös tömlötzben töltötte (1808 Szekér Joákim C3922, 100) | Három napig állta a város az ostromot. Állta étlen, szomjan, álomtalanul (1921 Szabó Dezső 9623002, 77) | Ifjú hírlapíró lett, aki szinte álomtalanul várta cikkei megjelenését (1927 Krúdy Gyula C2840, 381).

2. ’alvás nélkül, ébren töltött 〈idő(szak)〉’ ❖ Egy terhes álomtalan éjjelemkor (1784 e. Ányos Pál C0623, 83) | [a] kegyetlen tselekedetnek emlékezete Cortes Hadi Vezérnek azután sok álomtalan éjtzakákat okozott (1809 Szekér Joákim C3923, 106) | Most jöttek a rossz éjszakák. Nem fájdalmasak, nem is álomtalanok, de nyugtalanok (1934 Móra Ferenc C3204, 221).

3. ’álom, álmodás nélküli 〈alvás〉’ ❖ álomtalan szúnnyadozásai között az halálos nyavalyának nyilván való jeleit mutogatta (1791 e. Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 519) | Álomtalan, mély alvás bármikor S főleg nehéz munkára, mily gyönyör (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron C0510, 256) | négy órát álomtalanul aludtam s ez nagyon jót tett (1903 Budapesti Hírlap aug. 7. C4691, 7) | megtisztulva […] dűlt végig az ágy végében, s tiszta, álomtalan álomba merült (1930 Németh László² 9485003, 153) | fáradtságom korán ágyba vitt. Gyorsan elaludtam. Álomtalan, mély nemlétbe zuhantam (1981 Dénes Tibor 9812002, 65).

II. hsz 0 (irod)

’alvás nélkül, ébren’ ❖ Napod borult álomtalan, Virrasztod éjedet (1837 Aurora C0044, 137) | Nappal követni őt erdő, mező magányán, Lámpáját őrzeni éjjel álomtalan (1867 Jánosi Gusztáv ford.–Lamartine 8206002, 50) | Malajdoki Kálmán hányta-vetette magát az ágyban álomtalan (1906 Móra Ferenc C3207, 67) | Álomtalan fel-felriadva vár békét sok sebzett szív (1957 Keresztury Dezső 9326007, 19).

J: álmatlan.

Sz: álomtalanít, álomtalankodik.

Vö. CzF. ~, álomtalanul; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

álomtalan melléknév és határozószó (vál)
I. melléknév 14A1
1.
olyan 〈ember〉, aki nem alszik
Álomtalan. Álomtalaníttom
(1792 Baróti Szabó Dávid)
[az] idő kohója Mindent megolvaszt; a kínt, a gyönyört, A menyországot, poklot egyaránt? Hogy ezeket ugy összekeveri, Ki-kicseréli, mint álomtalan Játékos a kártyát, melyet kiosztott?
(1875 Vajda János)
Álomtalan anyja mellett felsir ijedten a gyermek
(1946–1956 Keresztury Dezső)
1a.
ilyen emberre jellemző
Kérlelhetetlen volt az  [ti. a százszemű Argus] keménysége, és álomtalan szemei minden lépésemet láttak [!]
(1792 Verseghy Ferenc ford.Aiszkhülosz)
1b. (-ul raggal, hsz-szerűen)
alvás nélkül, ébren
az éjszakát éhen, szomjan, és álomtalanul a’ büdös tömlötzben töltötte
(1808 Szekér Joákim)
Három napig állta a város az ostromot. Állta étlen, szomjan, álomtalanul
(1921 Szabó Dezső)
Ifjú hírlapíró lett, aki szinte álomtalanul várta cikkei megjelenését
(1927 Krúdy Gyula)
2.
alvás nélkül, ébren töltött 〈idő(szak)
Egy terhes álomtalan éjjelemkor
(1784 e. Ányos Pál)
[a] kegyetlen tselekedetnek emlékezete Cortes Hadi Vezérnek azután sok álomtalan éjtzakákat okozott
(1809 Szekér Joákim)
Most jöttek a rossz éjszakák. Nem fájdalmasak, nem is álomtalanok, de nyugtalanok
(1934 Móra Ferenc)
3.
álom, álmodás nélküli 〈alvás〉
álomtalan szúnnyadozásai között az halálos nyavalyának nyilván való jeleit mutogatta
(1791 e. Fejér Antal ford.Barclay)
Álomtalan, mély alvás bármikor S főleg nehéz munkára, mily gyönyör
(1892 Ábrányi Emil ford.Byron)
négy órát álomtalanul aludtam s ez nagyon jót tett
(1903 Budapesti Hírlap aug. 7.)
megtisztulva […] dűlt végig az ágy végében, s tiszta, álomtalan álomba merült
(1930 Németh László²)
fáradtságom korán ágyba vitt. Gyorsan elaludtam. Álomtalan, mély nemlétbe zuhantam
(1981 Dénes Tibor)
II. határozószó 0 (irod)
alvás nélkül, ébren
Napod borult álomtalan, Virrasztod éjedet
(1837 Aurora)
Nappal követni őt erdő, mező magányán, Lámpáját őrzeni éjjel álomtalan
(1867 Jánosi Gusztáv ford.Lamartine)
Malajdoki Kálmán hányta-vetette magát az ágyban álomtalan
(1906 Móra Ferenc)
Álomtalan fel-felriadva vár békét sok sebzett szív
(1957 Keresztury Dezső)
Sz: álomtalanít, álomtalankodik
Vö. CzF. ~, álomtalanul; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások