fafejű mn és fn 

I. mn

1. ’Fafejjel ellátott.’

1a. ’olyan 〈baba, bábu〉, amelynek a feje fából van’ ❖ fa-fejü, pirosra festett arcu baba (1905 Pesti Napló máj. 26. C6634, 4) | kegyetlen [báb]játék – nagyon sok humorral – amelybe csupán a fafejű bábhősök feje fájdul bele (2007 Népszava febr. 16. C7470, 23).

1b. ’olyan 〈tárgy, eszköz〉, amelynek fából készült a fejrésze’ ❖ ha az üveget el akarja az ember zárni, elég e célra közönséges parafa dugasz, vagy az emlitett cég által külön e végből készitett fafejü dugasz, mely teljesen meggátolja a szénsav elillanását (1883 Pesti Hírlap szept. 2. C5631, 6) | Butyóka: 1. fafejű ács- v. asztaloskalapács (1908 Magyar Nyelv C5850, 139) | a vasfejű gereblyéket használták talajegyengetésre, a szénamunka jellemző eszközei viszont a fa fejű gereblyék maradtak (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (pejor) ’nehéz felfogású, ostoba, ill. hajlíthatatlan, makacs 〈ember〉’ ❖ a görög fa fejünek szokta nevezni a szlávokat (1862 Pesti Napló febr. 16. C8644, [1]) | Eddig csak buta, fafejű kuliknak vettük ezeket a parasztokat, senki még arra sem tartotta őket érdemeseknek, hogy a megszervezés szándékával közeledjék hozzájuk s most látnunk kellett, hogy akad köztük sok gondolkodó és fejlődésre képes ember (1927 Kassák Lajos CD10) | A barcsi barikádon a legnehezebb átjutni. Két teherkocsiból áll, de egyik pilóta fafejűbb mint a másik (1990 Szabad Föld nov. 6. C8376, 3) | [Szibériai utazása során Fábry Sándor] annyi abszurd jelenséggel, fafejű bürokratával, portással, pincérrel találkozott, mintha csak itthon maradt volna (2002 Magyar Hírlap CD09).

2a. (pejor)(ilyen emberre jellemző,) ésszerűtlen(ül merev, rugalmatlan) 〈cselekedet, magatartás〉’ ❖ Megint ez a régi fafejű elvakultság… Adni akarok, barátom, adni, nem kapni (1968 Göncz Árpád 1059001, 180) | születnek néha teljesen fafejű „takarékossági” megoldások (2002 Magyar Hírlap CD09) | a nép direktben is bármikor képes olyan fafejűen viselkedni, mint az általa képviselőnek megválasztott politikusok (2006 Népszabadság nov. 18. C7854, 5).

II. fn (pejor)

’〈nehéz felfogású, ostoba ember megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Bosszúval taszítja-el őt [ti. az ártalmas barátot] magától, ’s kötelességének tartja a’ csalfát megesmertetni; igazságtalan-e az illy bánás? Mindazáltal vagynak fa fejűek, kik a’ megvetésnek ’s bosszuságnak illy alapos kijelentését inconsequentiának [= nem szükségszerű dolognak] nevezik (1834 Hazai és Külföldi Tudósítások C8290, 218) | Te mulya! Te fafejű! (1910 Gárdonyi Géza C7679, 236) | Nem érti, fafejü, hogy semmi baja sem lehet a drótot tartó embernek addig, amig a villám bele nem csap az árbocba? (1929 Népszava jún. 11. C7497, 14) | mi ütött ebbe a fafejűbe? (1953 Szabad Nép okt. 14. C0400, 2) | [A fiatal] mérgesen néz rám, mint a fafejűekre szokás (1978 Népszava aug. 13. C7443, 5).

Sz: fafejűség.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

fafejű melléknév és főnév
I. melléknév
1.
Fafejjel ellátott.
1a.
olyan 〈baba, bábu〉, amelynek a feje fából van
fa-fejü, pirosra festett arcu baba
(1905 Pesti Napló máj. 26.)
kegyetlen [báb]játék – nagyon sok humorral – amelybe csupán a fafejű bábhősök feje fájdul bele
(2007 Népszava febr. 16.)
1b.
olyan 〈tárgy, eszköz〉, amelynek fából készült a fejrésze
ha az üveget el akarja az ember zárni, elég e célra közönséges parafa dugasz, vagy az emlitett cég által külön e végből készitett fafejü dugasz, mely teljesen meggátolja a szénsav elillanását
(1883 Pesti Hírlap szept. 2.)
Butyóka: 1. fafejű ács- v.vagy asztaloskalapács
(1908 Magyar Nyelv)
a vasfejű gereblyéket használták talajegyengetésre, a szénamunka jellemző eszközei viszont a fa fejű gereblyék maradtak
(1999 Magyar néprajz)
2. (pejor)
nehéz felfogású, ostoba, ill. hajlíthatatlan, makacs 〈ember〉
a görög fa fejünek szokta nevezni a szlávokat
(1862 Pesti Napló febr. 16.)
Eddig csak buta, fafejű kuliknak vettük ezeket a parasztokat, senki még arra sem tartotta őket érdemeseknek, hogy a megszervezés szándékával közeledjék hozzájuk s most látnunk kellett, hogy akad köztük sok gondolkodó és fejlődésre képes ember
(1927 Kassák Lajos)
A barcsi barikádon a legnehezebb átjutni. Két teherkocsiból áll, de egyik pilóta fafejűbb mint a másik
(1990 Szabad Föld nov. 6.)
[Szibériai utazása során Fábry Sándor] annyi abszurd jelenséggel, fafejű bürokratával, portással, pincérrel találkozott, mintha csak itthon maradt volna
(2002 Magyar Hírlap)
2a. (pejor)
(ilyen emberre jellemző,) ésszerűtlen(ül merev, rugalmatlan) 〈cselekedet, magatartás〉
Megint ez a régi fafejű elvakultság… Adni akarok, barátom, adni, nem kapni
(1968 Göncz Árpád)
születnek néha teljesen fafejű „takarékossági” megoldások
(2002 Magyar Hírlap)
a nép direktben is bármikor képes olyan fafejűen viselkedni, mint az általa képviselőnek megválasztott politikusok
(2006 Népszabadság nov. 18.)
II. főnév (pejor)
〈nehéz felfogású, ostoba ember megnevezéseként v. megszólításaként〉
Bosszúval taszítja-el őt [ti. az ártalmas barátot] magától, ’s kötelességének tartja a’ csalfát megesmertetni; igazságtalan-e az illy bánás? Mindazáltal vagynak fa fejűek, kik a’ megvetésnek ’s bosszuságnak illy alapos kijelentését inconsequentiának [= nem szükségszerű dolognak] nevezik
(1834 Hazai és Külföldi Tudósítások)
Te mulya! Te fafejű!
(1910 Gárdonyi Géza)
Nem érti, fafejü, hogy semmi baja sem lehet a drótot tartó embernek addig, amig a villám bele nem csap az árbocba?
(1929 Népszava jún. 11.)
mi ütött ebbe a fafejűbe?
(1953 Szabad Nép okt. 14.)
[A fiatal] mérgesen néz rám, mint a fafejűekre szokás
(1978 Népszava aug. 13.)
Sz: fafejűség
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások