fahangú mn 

1. ’fából készült tárgy üt(őd)ésekor keletkező v. arra emlékeztetően tompa, kopogós 〈hang(hatás)〉, ill. ilyen hangokat adó 〈hangszer〉’ ❖ a vásári dalt, a keringőt a „rongyosok nótáját” ismételniök kellett, pedig már az unalomig húzzák a cigányzene karok s pattogja minden fahangú verklizongora (1878 Fővárosi Lapok C8094, 660) | Pénteken délelőtt fél tizenkettőkor szokatlan jelzés hangzott a magyar rádióban: dallamos szünetjelünk helyett a metronom fahangu lüktetése (1932 Pesti Hírlap febr. 13. C5680, 3) | A tóról különös csattogás és fahangú kopogás hallatszott, mintha kölykök verekedtek volna botokkal (1966 Népszabadság szept. 18. C4816, 8).

2. (pejor) ’rekedtes, fénytelen v. rosszul intonált hangon éneklő v. beszélő 〈személy v. csoport〉’ ❖ A teremben majd itt, majd ott egy fa-hangú dalárda énekelt, szintén németűl (1869 Fővárosi Lapok C8085, 123) | Az elbeszélő laposmellű és fahangu öregúr (1912 Gárdonyi Géza 9173001, 74) | Simon Zoli dalra fakasztotta a legfahangúbb színészt is, a legbotfülűbbe beleverte a dallamot (1991 Népszabadság okt. 3. C7841, 9) | a fiatalabb korosztály Sziget-kedvence: a fahangú vénember, Uhrin Benedek (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (pejor is) ’tárgyilagos, érzelmeket nem tükröző, ill. egyhangú, színtelen 〈(művészi) szöveg, előadásmód〉’ ❖ Magam is írtam volna egy czikket, de az én fahangú prózám senkit meg nem nyerne (1857 Arany János C0643, 137) | Most tíz éve, hogy Brand fordításába belekezdtem. Szövegem L. Passarge hibás és fahangú fordítása volt (1917 Hajdú Henrik CD10) | Bizonnyal képes ő [ti. Ignotus] megbecsülni az irodalmi konzervatívizmus értékeit (sőt túlbecsülni is egy-egy konzervatív írót, mint ama kétszer is emlegetett jobboldali zsurnalisztát, kinek papirosízű és fahangú népszerűsítő íráskáiban egy új Arany-renaissance csiráit véli fölfedezni.) (1930 Babits Mihály CD10) | [Venantius Fortunatus] a félbarbár latin poéták fa-hangú verseit ravennai retorikai tudásával fölényesen szárnyalta túl (1936 Váczy Péter CD42) | mondtam fahangú vigasztaló mondataimat, az évek alatt megszokott rutinnal, nem hallottam unalmas kopogásukat (1977 Gyurkó László C6894, 26) | A mindennapi valóságokból vett tárgyak jelennek meg az írásokban [ti. Franz Kaffka elbeszéléseiben], s a szinte fahangúan száraz elbeszélésmód a lidércnyomás, a sötét kilátástalanság és a nyomasztó félelem atmoszféráját sugározzák (1996 Új Könyvek CD29).

fahangú ❖ melléknév
permalink
1.
fából készült tárgy üt(őd)ésekor keletkező v. arra emlékeztetően tompa, kopogós 〈hang(hatás)〉, ill. ilyen hangokat adó 〈hangszer〉
a vásári dalt, a keringőt a „rongyosok nótáját” ismételniök kellett, pedig már az unalomig húzzák a cigányzene karok s pattogja minden fahangú verklizongora
(1878 Fővárosi Lapok)
Pénteken délelőtt fél tizenkettőkor szokatlan jelzés hangzott a magyar rádióban: dallamos szünetjelünk helyett a metronom fahangu lüktetése
(1932 Pesti Hírlap febr. 13.)
A tóról különös csattogás és fahangú kopogás hallatszott, mintha kölykök verekedtek volna botokkal
(1966 Népszabadság szept. 18.)
2. (pejor)
rekedtes, fénytelen v. rosszul intonált hangon éneklő v. beszélő 〈személy v. csoport〉
A teremben majd itt, majd ott egy fa-hangú dalárda énekelt, szintén németűl
(1869 Fővárosi Lapok)
Az elbeszélő laposmellű és fahangu öregúr
(1912 Gárdonyi Géza)
Simon Zoli dalra fakasztotta a legfahangúbb színészt is, a legbotfülűbbe beleverte a dallamot
(1991 Népszabadság okt. 3.)
a fiatalabb korosztály Sziget-kedvence: a fahangú vénember, Uhrin Benedek
(2000 Magyar Hírlap)
3. (pejor is)
tárgyilagos, érzelmeket nem tükröző, ill. egyhangú, színtelen 〈(művészi) szöveg, előadásmód〉
Magam is írtam volna egy czikket, de az én fahangú prózám senkit meg nem nyerne
(1857 Arany János)
Most tíz éve, hogy Brand fordításába belekezdtem. Szövegem L. Passarge hibás és fahangú fordítása volt
(1917 Hajdú Henrik)
Bizonnyal képes ő [ti. Ignotus] megbecsülni az irodalmi konzervatívizmus értékeit (sőt túlbecsülni is egy-egy konzervatív írót, mint ama kétszer is emlegetett jobboldali zsurnalisztát, kinek papirosízű és fahangú népszerűsítő íráskáiban egy új Arany-renaissance csiráit véli fölfedezni.)
(1930 Babits Mihály)
[Venantius Fortunatus] a félbarbár latin poéták fa-hangú verseit ravennai retorikai tudásával fölényesen szárnyalta túl
(1936 Váczy Péter)
mondtam fahangú vigasztaló mondataimat, az évek alatt megszokott rutinnal, nem hallottam unalmas kopogásukat
(1977 Gyurkó László)
A mindennapi valóságokból vett tárgyak jelennek meg az írásokban [ti. Franz Kaffka elbeszéléseiben], s a szinte fahangúan száraz elbeszélésmód a lidércnyomás, a sötét kilátástalanság és a nyomasztó félelem atmoszféráját sugározzák
(1996 Új Könyvek)

Beállítások