fahang fn
1. ’fából készült tárgy üt(őd)ésekor keletkező v. arra emlékeztetően tompa, kopogós hang’ ❖ [Janina grófnő Liszt zongoraversenyét] ama vad szenvedélylyel játszá, mely a mester hü tanitványává avatja fel. Néha oly vadul vág a billentyükre, hogy a hallgató csakis fahangot hall (1871 Pesti Napló ápr. 6. C8653, [2]) | A kalmár felvett egy aranyat és ledobta az asztalra. Tompa fahangot adott. Ijedten kapta fel, hogy még egyszer ledobja. Talán a nagy zaj miatt nem hallotta a csengést? (1916 Nagy Zoltán CD10) | A xilofon hangja, mint általában a xilofonoké, kopogós, éles, száraz fahang (1982 NéprajziLex. CD47).
2. (pejor) ’rekedtes, fénytelen v. rosszul intonált énekhang’ ❖ czikornyás iskolai jártasságú (routinirt), az az, sok trillázás miatt elkopott, fahang nincs benne [ti. a hegyi pásztorokból álló francia kórus énekében] (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 41) | A kiknek igazi fahangja volt, én azokból jó énekeseket láttam válni (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 384) | végre is megunták a veszekedést: Átilla fogta a harmonikát és a nyakába akasztotta. Danoltak. Zsuzsi vékonyan, Átilla vastagon, Üllei fahangon (1915 Gárdonyi Géza C1823, 108) | itt tilos fahangon énekelni (1983 Közhelyszótár 1066007, 269).
3. (pejor) ’érzelmet nem tükröző, színtelen beszédmód, hangzás, ill. ilyen hangon mondott szöveg’ ❖ Tehát vér tsak az én erembe forr ’S folyó jég fagy tsak másnak szívibe? Ezek látták tet, hallák szavát, […] Elszször még is e’ fa hangokat Ereszték ki: parantsolj aszszonyom! (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 19) | Sápadt volt, beteg volt, s ugy jött ki a beszédje tompán, fahangon, mintha egy pincéből szólana ki (1894 Mikszáth Kálmán C3128, 281) | [– Írjon egy cikket,] a mely szolgálja a mi propagandánkat. – Szivesen. – Istenem, milyen hangon mondja ezt! – Ugyan milyen hangon? – Olyan közömbös, fahangon. Hiányzik belőle a meggyőződés melege (1912 Budapesti Hírlap jún. 23. C4700, [1]) | a sablon szerint készült szöveget fahangon felolvasó női személy olyan szúrósan nézett föl ránk a papírjaiból, mintha a hallgatóság soraiban bújt volna meg az osztályellenség (1989 Kántor Lajos 2015022, 30).
3a. (pejor) ’vmely (művészi) szövegnek egyhangú, monoton stílusa, kifejezésmódja’ ❖ [a nyolc verssor] mind egy – és pedig igen sekélyes rimre megy. Borzasztó fahang! (1884 Vasárnapi Újság C7398, 694) | [Somogyváry Gyula] háborús regényéből bizonyosfajta vezércikkek fahangja kattog elő olykor (1934 Népszava jún. 29. C7502, 6).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.