fahang fn 

1. ’fából készült tárgy üt(őd)ésekor keletkező v. arra emlékeztetően tompa, kopogós hang’ ❖ [Janina grófnő Liszt zongoraversenyét] ama vad szenvedélylyel játszá, mely a mester hü tanitványává avatja fel. Néha oly vadul vág a billentyükre, hogy a hallgató csakis fahangot hall (1871 Pesti Napló ápr. 6. C8653, [2]) | A kalmár felvett egy aranyat és ledobta az asztalra. Tompa fahangot adott. Ijedten kapta fel, hogy még egyszer ledobja. Talán a nagy zaj miatt nem hallotta a csengést? (1916 Nagy Zoltán CD10) | A xilofon hangja, mint általában a xilofonoké, kopogós, éles, száraz fahang (1982 NéprajziLex. CD47).

2. (pejor) ’rekedtes, fénytelen v. rosszul intonált énekhang’ ❖ czikornyás iskolai jártasságú (routinirt), az az, sok trillázás miatt elkopott, fahang nincs benne [ti. a hegyi pásztorokból álló francia kórus énekében] (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 41) | A kiknek igazi fahangja volt, én azokból jó énekeseket láttam válni (1869–1872 Déryné Széppataki Róza C1411, 384) | végre is megunták a veszekedést: Átilla fogta a harmonikát és a nyakába akasztotta. Danoltak. Zsuzsi vékonyan, Átilla vastagon, Üllei fahangon (1915 Gárdonyi Géza C1823, 108) | itt tilos fahangon énekelni (1983 Közhelyszótár 1066007, 269).

3. (pejor) ’érzelmet nem tükröző, színtelen beszédmód, hangzás, ill. ilyen hangon mondott szöveg’ ❖ Tehát vér tsak az én erembe forr ’S folyó jég fagy tsak másnak szívibe? Ezek látták tet, hallák szavát, […] Elszször még is e’ fa hangokat Ereszték ki: parantsolj aszszonyom! (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 19) | Sápadt volt, beteg volt, s ugy jött ki a beszédje tompán, fahangon, mintha egy pincéből szólana ki (1894 Mikszáth Kálmán C3128, 281) | [– Írjon egy cikket,] a mely szolgálja a mi propagandánkat. – Szivesen. – Istenem, milyen hangon mondja ezt! – Ugyan milyen hangon? – Olyan közömbös, fahangon. Hiányzik belőle a meggyőződés melege (1912 Budapesti Hírlap jún. 23. C4700, [1]) | a sablon szerint készült szöveget fahangon felolvasó női személy olyan szúrósan nézett föl ránk a papírjaiból, mintha a hallgatóság soraiban bújt volna meg az osztályellenség (1989 Kántor Lajos 2015022, 30).

3a. (pejor) ’vmely (művészi) szövegnek egyhangú, monoton stílusa, kifejezésmódja’ ❖ [a nyolc verssor] mind egy – és pedig igen sekélyes rimre megy. Borzasztó fahang! (1884 Vasárnapi Újság C7398, 694) | [Somogyváry Gyula] háborús regényéből bizonyosfajta vezércikkek fahangja kattog elő olykor (1934 Népszava jún. 29. C7502, 6).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

fahang főnév
1.
fából készült tárgy üt(őd)ésekor keletkező v. arra emlékeztetően tompa, kopogós hang
[Janina grófnő Liszt zongoraversenyét] ama vad szenvedélylyel játszá, mely a mester hü tanitványává avatja fel. Néha oly vadul vág a billentyükre, hogy a hallgató csakis fahangot hall
(1871 Pesti Napló ápr. 6.)
A kalmár felvett egy aranyat és ledobta az asztalra. Tompa fahangot adott. Ijedten kapta fel, hogy még egyszer ledobja. Talán a nagy zaj miatt nem hallotta a csengést?
(1916 Nagy Zoltán)
A xilofon hangja, mint általában a xilofonoké, kopogós, éles, száraz fahang
(1982 NéprajziLex.)
2. (pejor)
rekedtes, fénytelen v. rosszul intonált énekhang
czikornyás iskolai jártasságú (routinirt), az az, sok trillázás miatt elkopott, fahang nincs benne [ti. a hegyi pásztorokból álló francia kórus énekében]
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
A kiknek igazi fahangja volt, én azokból jó énekeseket láttam válni
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
végre is megunták a veszekedést: Átilla fogta a harmonikát és a nyakába akasztotta. Danoltak. Zsuzsi vékonyan, Átilla vastagon, Üllei fahangon
(1915 Gárdonyi Géza)
itt tilos fahangon énekelni
(1983 Közhelyszótár)
3. (pejor)
érzelmet nem tükröző, színtelen beszédmód, hangzás, ill. ilyen hangon mondott szöveg
Tehát vér tsak az én erembe forr ’S folyó jég fagy tsak másnak szívibe? Ezek látták tet, hallák szavát, […] Elszször még is e’ fa hangokat Ereszték ki: parantsolj aszszonyom!
(1819 Pap Gábor ford.Grillparzer)
Sápadt volt, beteg volt, s ugy jött ki a beszédje tompán, fahangon, mintha egy pincéből szólana ki
(1894 Mikszáth Kálmán)
[– Írjon egy cikket,] a mely szolgálja a mi propagandánkat. – Szivesen. – Istenem, milyen hangon mondja ezt! – Ugyan milyen hangon? – Olyan közömbös, fahangon. Hiányzik belőle a meggyőződés melege
(1912 Budapesti Hírlap jún. 23.)
a sablon szerint készült szöveget fahangon felolvasó női személy olyan szúrósan nézett föl ránk a papírjaiból, mintha a hallgatóság soraiban bújt volna meg az osztályellenség
(1989 Kántor Lajos)
3a. (pejor)
vmely (művészi) szövegnek egyhangú, monoton stílusa, kifejezésmódja
[a nyolc verssor] mind egy – és pedig igen sekélyes rimre megy. Borzasztó fahang!
(1884 Vasárnapi Újság)
[Somogyváry Gyula] háborús regényéből bizonyosfajta vezércikkek fahangja kattog elő olykor
(1934 Népszava jún. 29.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások