fahéjszín fn és mn 

I. fn

’a fahéjfa (őrölt) kérgének színéhez hasonló (sárgás)barna szín(árnyalat)’ ❖ Fahéjszín, fn. die Zimmtfarbe (1838 Magyar és német zsebszótár C2979, 206) | [a 15. századi] magyar egyházférfiak mindennapi öltözeteikre a sötétzöld és kék, sötétszürke és a sötét fahéj-színt használták; ünnepélyes alkalmakkor ők is kiáltó színekbe öltöztek (1872 Nyáry Albert¹ CD57) | [az ún. káma tehénantilop] testének uralkodó színe a világos fahéjszín, feje barnás, hasa fehér (1911 RévaiNagyLex. C5697, 693) | [Az ún. vidapinty] széles nyakörve, nyaka oldala és begye fahéjszínbe hajló narancsvörös (1933 Az állatok világa ford. CD46) | [a kölni bútorvásáron a domináns szín] a kellemes melegsárga volt. Ehhez társult némi terrakotta, törtfehér és fahéj szín (1997 Lakáskultúra CD39) | A négy gyerek fahéjszínre égett teste csupa elvakart csípés és karmolás volt (2006 Szabad Föld szept. 1. C8392, 12).

II. mn

’ilyen színű 〈dolog〉’ ❖ Járnak fahaj szín dolmányban, Minden elkelink (1791 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Homérosz C1330, 7) | magyar vitéz, fahéj szin csizmában, vörös nadrágban (1858 Nagy Iván CD31) | [a város] utczája két során alázatosan meghajló, setét, kén, és fahéjszín házak nyúlnak el (1877 Brassai Sámuel ford.–Szollogub C1185, 3) | [a lány] jobbkezében valami bolti vétel volt fahéjszín papiros-csuklyában (1914 Gárdonyi Géza C1828, 104) | [A fényképen] anyám még kislány, fahéjszín hajjal (1977 Népszava aug. 13. C7442, 7).

a. ’világosabb barna árnyalatú 〈bőr, arc〉, ill. ilyen bőrű 〈személy〉’ ❖ [Petőfi] középmagasságu, szikár, fahéjszin arczu, sörte kemény barna hajú ifjú […], daczos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett (1880 e. Orlai Petrich Soma CD27) | Fahéjszín bőrű lányok, éjszeműek (1909 Nagy Zoltán CD10) | szurokfekete aranypartiak járják [a táncot] szeplős dánokkal, kese norvégok fahéjszín szumátraiakkal, bajszos grúzok álmodó kékszemű lengyelekkel (1959 Népsport jún. 22. C8030, 2) | fahéjszín arcú őrparancsnok valahonnét a volt távol-keleti francia gyarmatokról (1997 Szabad Föld nov. 4. C8383, 9).

Vö. CzF.; SzT.

fahéjszín főnév és melléknév
I. főnév
a fahéjfa (őrölt) kérgének színéhez hasonló (sárgás)barna szín(árnyalat)
Fahéjszín, fn.főnév die Zimmtfarbe
(1838 Magyar és német zsebszótár)
[a 15. századi] magyar egyházférfiak mindennapi öltözeteikre a sötétzöld és kék, sötétszürke és a sötét fahéj-színt használták; ünnepélyes alkalmakkor ők is kiáltó színekbe öltöztek
(1872 Nyáry Albert¹)
[az ún. káma tehénantilop] testének uralkodó színe a világos fahéjszín, feje barnás, hasa fehér
(1911 RévaiNagyLex.)
[Az ún. vidapinty] széles nyakörve, nyaka oldala és begye fahéjszínbe hajló narancsvörös
(1933 Az állatok világa ford.)
[a kölni bútorvásáron a domináns szín] a kellemes melegsárga volt. Ehhez társult némi terrakotta, törtfehér és fahéj szín
(1997 Lakáskultúra)
A négy gyerek fahéjszínre égett teste csupa elvakart csípés és karmolás volt
(2006 Szabad Föld szept. 1.)
II. melléknév
ilyen színű 〈dolog〉
Járnak fahaj szín dolmányban, Minden elkelink
(1791 Csokonai Vitéz Mihály ford.Homérosz)
magyar vitéz, fahéj szin csizmában, vörös nadrágban
(1858 Nagy Iván)
[a város] utczája két során alázatosan meghajló, setét, kén, és fahéjszín házak nyúlnak el
(1877 Brassai Sámuel ford.Szollogub)
[a lány] jobbkezében valami bolti vétel volt fahéjszín papiros-csuklyában
(1914 Gárdonyi Géza)
[A fényképen] anyám még kislány, fahéjszín hajjal
(1977 Népszava aug. 13.)
a.
világosabb barna árnyalatú 〈bőr, arc〉, ill. ilyen bőrű 〈személy〉
[Petőfi] középmagasságu, szikár, fahéjszin arczu, sörte kemény barna hajú ifjú […], daczos kifejezésű duzzadt ajkai fölött a bajusz csak most serkedett
(1880 e. Orlai Petrich Soma)
Fahéjszín bőrű lányok, éjszeműek
(1909 Nagy Zoltán)
szurokfekete aranypartiak járják [a táncot] szeplős dánokkal, kese norvégok fahéjszín szumátraiakkal, bajszos grúzok álmodó kékszemű lengyelekkel
(1959 Népsport jún. 22.)
fahéjszín arcú őrparancsnok valahonnét a volt távol-keleti francia gyarmatokról
(1997 Szabad Föld nov. 4.)
Vö. CzF.; SzT.

Beállítások