fahegy fn 

1. (kissé rég) ’faág, gally vége, ill. a fa (lombos) ágainak felső része, teteje’ ❖ [A bukott angyal az első emberpárra lesve] nagy-orozva közelget Halk ſzárnyonn: a’ vlgynek ered, ’s nem meſzſze fa-hegynek Lombjai köztt, miket hoznak-el, hallgattya titokban (1789 Baróti Szabó Dávid ford.–Milton C0817, 21) | [A vörös vércsék] pihenésre szeretnek fahegyre, táviródrótra, kazalokra, keresztbe rakott gabnára s más kiemelkedő pontokra szállni (1899 Chernel István CD34) | valakinek a fahegyből is le kellett szedni a körtét (1925 Móra Ferenc 9459022, 54) | Takarmány szűkében egyébként a falvak népe ezért [ti. a ridegen tartott állatok téli etetése céljából] szokott fahegyet vágni, amit vagy helyben ettek meg, vagy szekéren haza szállítottak (1975 Takács Lajos C6026, 371).

1a. (-be v. -ben raggal, hsz-szerűen) (nyj) ’〈a dél v. az alkonyat közeledtének jelölésére: a Nap〉 a fák tetejének magasságába(n) 〈ér v. van〉’ ❖ sietnek hazafelé, mert már fahegyben áll a nap (1898 Pesti Napló szept. 20. C8680, [1]) | Fahegybe ereszkedett már a nap (1906 Pesti Napló szept. 13. C5274, [1]) | a nap mán jó fahëgybe vót, ahogy kiértünk (1909 Magyar Nyelvőr C5967, 377) | A Nap délben delelőre hág, ághegyen ül, fahegytájban jár, fahögybe ér (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (ritk) ’faeszköz hegye, ill. vmely tárgy, eszköz fából készült hegye’ ❖ [a dákó] fahegye a biztosabb lökés kedvéért bekrétáztatott (1888 Vasárnapi Újság C7402, 860) | [faeke esetében az ekefej] legprimitívebb megerősítése két módon történhetik: 1. úgy, hogy a fahegyre egy ércéket erősítenek és 2. hogy erre a hegyre egy ércpapucsot húznak (1931 Néprajzi Értesítő C6425, 67) | Nyíl. Bambusznád végébe hengeres fahegy illeszkedik (1960 Boglár Lajos C6988, 47).

3. ’kitermelt fatörzsekből, farönkökből álló (szabályos) rakás, halom’ ❖ [Péntek] olyan hiſzemben-vólna, hogy az a’ tſudállatos-állat, a nak az úſzó fa-hegynek (értette a’ hajót) Ura-vólna (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 323) | Ibrahim két óriási fatornyot rakatott fel a várfalak őrtornyaival szemben [...]. Jurisich emberei egy éjjel felgyújtották kanóccal az egyik fahegyet (1860 Jókai Mór CD18) | [az ostromtornyot építő törökök] az egy öl magas takaró mögül átdobálták a vastag dorongfákat az árokba is. Az árok szemlátomást temetődött be és nőtt a fahegy a kőfal mellett (1900 Pesti Hírlap ápr. 8. C5648, 14) | [az égő fatelepen] rendetlen összevisszaságban nyolc-tíz méter magas, rönkfából összehányt fahegyek látszanak (1986 Magyar Nemzet okt. 8. C8361, 6).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

fahegy főnév
1. (kissé rég)
faág, gally vége, ill. a fa (lombos) ágainak felső része, teteje
[A bukott angyal az első emberpárra lesve] nagy-orozva közelget Halk ſzárnyonn: a’ vlgynek ered, ’s nem meſzſze fa-hegynek Lombjai köztt, miket hoznak-el, hallgattya titokban
(1789 Baróti Szabó Dávid ford.Milton)
[A vörös vércsék] pihenésre szeretnek fahegyre, táviródrótra, kazalokra, keresztbe rakott gabnára s más kiemelkedő pontokra szállni
(1899 Chernel István)
valakinek a fahegyből is le kellett szedni a körtét
(1925 Móra Ferenc)
Takarmány szűkében egyébként a falvak népe ezért [ti. a ridegen tartott állatok téli etetése céljából] szokott fahegyet vágni, amit vagy helyben ettek meg, vagy szekéren haza szállítottak
(1975 Takács Lajos)
1a. (-be v. -ben raggal, hsz-szerűen) (nyj)
〈a dél v. az alkonyat közeledtének jelölésére: a Nap〉 a fák tetejének magasságába(n) 〈ér v. van〉
sietnek hazafelé, mert már fahegyben áll a nap
(1898 Pesti Napló szept. 20.)
Fahegybe ereszkedett már a nap
(1906 Pesti Napló szept. 13.)
a nap mán jó fahëgybe vót, ahogy kiértünk
(1909 Magyar Nyelvőr)
A Nap délben delelőre hág, ághegyen ül, fahegytájban jár, fahögybe ér
(1990 Magyar néprajz)
2. (ritk)
faeszköz hegye, ill. vmely tárgy, eszköz fából készült hegye
[a dákó] fahegye a biztosabb lökés kedvéért bekrétáztatott
(1888 Vasárnapi Újság)
[faeke esetében az ekefej] legprimitívebb megerősítése két módon történhetik: 1. úgy, hogy a fahegyre egy ércéket erősítenek és 2. hogy erre a hegyre egy ércpapucsot húznak
(1931 Néprajzi Értesítő)
Nyíl. Bambusznád végébe hengeres fahegy illeszkedik
(1960 Boglár Lajos)
3.
kitermelt fatörzsekből, farönkökből álló (szabályos) rakás, halom
[Péntek] olyan hiſzemben-vólna, hogy az a’ tſudállatos-állat, a nak az úſzó fa-hegynek (értette a’ hajót) Ura-vólna
(1794 Gyarmathi Sámuel ford.Campe)
Ibrahim két óriási fatornyot rakatott fel a várfalak őrtornyaival szemben [...]. Jurisich emberei egy éjjel felgyújtották kanóccal az egyik fahegyet
(1860 Jókai Mór)
[az ostromtornyot építő törökök] az egy öl magas takaró mögül átdobálták a vastag dorongfákat az árokba is. Az árok szemlátomást temetődött be és nőtt a fahegy a kőfal mellett
(1900 Pesti Hírlap ápr. 8.)
[az égő fatelepen] rendetlen összevisszaságban nyolc-tíz méter magas, rönkfából összehányt fahegyek látszanak
(1986 Magyar Nemzet okt. 8.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások