🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

faízű mn 

1. ’olyan 〈szeszesital〉, amelynek érződik az ízén, hogy fa tárolóedényben tárolták, ill. olyan élelmiszer, amelynek jellegtelen v. a fáéra emlékeztető íze van’ ❖ Az uj hordó a bor befogadására nem alkalmas, azt előbb gőzölés, forrázás stb. által meg kell tisztítani, mert különben a bor kellemetlen faizü lesz benne (1895 PallasLex. CD02) | a kóstolón zsemléket és kifliket szolgáltak föl s ezeknek ize annyira elütött a pékek szalma- és faizü süteményeitől, hogy mindenki érdeklődött az eredetük után (1913 Pesti Napló okt. 18. C8691, 16) | Rekordár whiskyért[.] Ötvenéves, de faízű (1992 Népszava dec. 29. C7457, 8).

2. (vál) ’száraz, szürke, kedélytelen 〈stílus, nyelvezet〉, ill. ilyen stílusú, nyelvezetű 〈szöveg〉’ ❖ Arany maga tréfásan azt szokta mondani, hogy prózája faízű. Ha már elfogadjuk e hasonlatot, akkor is a fahéjra kell gondolnunk Arany prózájánál, arra a fahéjra, melynek átható édes zamatja egy egész asztalt beillatoz (1893 Riedl Frigyes 8393003, 248) | [Látos Sándor] munkája egyébként halvány és gyakran faízű (1934 Kardos László CD10) | megtudjuk belőle [ti. a Duden-szótárból], hogy mi az elavult, mi köznyelvi vagy táji jellegű, mi szakszó vagy a „faízű” hivatalos nyelv kifejezése (1958 Magyar Nyelvőr ford. C6010, 162).

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
faízű ❖ melléknév
permalink
1.
olyan 〈szeszesital〉, amelynek érződik az ízén, hogy fa tárolóedényben tárolták, ill. olyan élelmiszer, amelynek jellegtelen v. a fáéra emlékeztető íze van
Az uj hordó a bor befogadására nem alkalmas, azt előbb gőzölés, forrázás stb.s a többi által meg kell tisztítani, mert különben a bor kellemetlen faizü lesz benne
(1895 PallasLex.)
a kóstolón zsemléket és kifliket szolgáltak föl s ezeknek ize annyira elütött a pékek szalma- és faizü süteményeitől, hogy mindenki érdeklődött az eredetük után
(1913 Pesti Napló okt. 18.)
Rekordár whiskyért[.] Ötvenéves, de faízű
(1992 Népszava dec. 29.)
2. (vál)
száraz, szürke, kedélytelen 〈stílus, nyelvezet〉, ill. ilyen stílusú, nyelvezetű 〈szöveg〉
Arany maga tréfásan azt szokta mondani, hogy prózája faízű. Ha már elfogadjuk e hasonlatot, akkor is a fahéjra kell gondolnunk Arany prózájánál, arra a fahéjra, melynek átható édes zamatja egy egész asztalt beillatoz
(1893 Riedl Frigyes)
[Látos Sándor] munkája egyébként halvány és gyakran faízű
(1934 Kardos László)
megtudjuk belőle [ti. a Duden-szótárból], hogy mi az elavult, mi köznyelvi vagy táji jellegű, mi szakszó vagy a „faízű” hivatalos nyelv kifejezése
(1958 Magyar Nyelvőr ford.)

Beállítások