fajankó fn 

1. (jelzőként is) (pejor) ’〈gyenge értelmi képességű, nehéz felfogású v. műveletlen, képzetlen, ill. élhetetlenül, ügyefogyottan bamba, mafla személy, kül. férfi megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Fajankó! a’ Corpus Iuris mellett ostoba maradsz örökre (1777 Cserey Lőrinc C1291, 110) | Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltül drága gyermekedet; Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle. Majd derék fajankó válik úgy belőle (1846 Arany János 8014001, 105) | bár nekem praeceptor volt a cimem, s az iskolás gyermekeknél valamivel csakugyan többet tudtam, tehát tanitám őket, amint tőlem tellett: de azért én csak fajankó voltam (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 65) | Szájába rágtam annak a fajankó kocsisnak, de mikor ez oly átkozott együgyü (1878 Degré Alajos C1388, 32) | – Dobd ide azt a szép labdát – mondta az öreg. […] A kisgyerek pillanatig értelmetlenül bámult, aztán dobbantott a lábával: – Nem! Az öreg ember hangosan nevetett és kinyujtotta a karjait: – Hó, rukk! No dobd, te Fajankó! (1928 Kassák Lajos CD10) | mindnyájan tökfejek és fajankók, ha ezt az okmányt aláírják (1966 Vas István ford.–Maugham 9760029, 199) | ki hinné, […] hogy egy vén fajankó ilyen menő dologgal állhat elő? (2003 Greskovits Endre ford.–Rushdie 3124001, 264).

1a. (ritk) ’〈cirkuszi előadásban v. színpadi műben:〉 ilyen típusú karakter, szereplő’ ❖ A magyar játékszin bölcsőkorát tulajdonképpen a XIII. században élte, […] ekkor támadtak a specziális nemzeti [színpadi] tipusok, a garboncziás diák, a paprikajancsi, a fajankó (1899 Vay Sarolta C4394, 49) | Balordo (olasz) együgyű, bamba, fajankó. A Commedia dell’ arte egyik nevettető alakja (1911 RévaiNagyLex. C5698, 518) | ostoba, festett arcú fajankó ne legyen többé a magyar még a bécsi operettekben sem (1915 Krúdy Gyula CD54) | A világjáró cirkuszok clownjai ma már nemcsak együgyű, esetlen fajankók, akik gyámoltalan félkegyelműségükkel nevettetik meg a nézőket, hanem egyúttal kiváló akrobaták, ötletes rögtönzők is (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 126).

1b. (ritk) ’〈közönyös, részvétre képten férfi megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Szívtelen, érzéktelen fajankó te! (1885 Jókai Mór CD18) | [Gazsinak, az özvegyen maradt férjnek] könnye se csordult: látszólag tuskót, érzéketlen fajankót csinált belőle a mérhetetlen fájdalom (1962 Népszabadság okt. 31. C4814, 6) | Az ember óhatatlanul gondol az elmúlt két év eseményeire, amikor egy mellékvágányra került színészsorsot kell alakítania. Ha ez nem lenne számomra benne ebben a szerepben, akkor érzéketlen fajankó lennék (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’fából faragott emberalak, fabábu’ ❖ Más emberek sok pénzt fizetnek a bábuért, fajankóért, juhokat, bárányokat, tsirkéket ... fábúl, gipszbül tsináltatnak (1797 Igaz Simon ford.–Salzmann C2160, 178) | [a tekintetes úr a kabátban] ollyan mint a’ felöltöztetett fajankó a’ ház tetején (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 66) | A boltos ott serénykedett megettünk. Mutatja mije van? Sok czifra bábu: Dob kemény papirosbul, puska fábul, Fajankó, a ki rángatásra mozdul (1898 Jókai Mór C2336, 165).

3. (nyj) ’Fából készített tárgy, eszköz.’

3a. ’faragószék, ill. annak felső része’ ❖ fajankó […] 3. fn. ’faragószék’. Ujk. (1957 Szegedi szótár C6400, 396) | A házi szerszámkészítés legfontosabb eszköze a faragószék, amelynek táji elnevezése igen változatos: vonószék (Bakony) […], jancsi, jancsibak, fajankó (Alföld) (1991 Magyar néprajz CD47).

3b. ’felül behasított farönk, amelybe a világításra szolgáló fáklyát teszik’ ❖ A mogyoróskai csiptetőkhöz hasonló, de azoktól méreteiben eltérő volt a Háromhután ismeretes fajankó […]. Ez az elnevezés valószinűleg arra utal, hogy korábban emberfej formájú volt a foklatartó (1958 Ikvai Nándor C6954, 415).

3c. ’a csizma lehúzását megkönnyítő, egyik oldalán feltámasztott deszkalapból álló eszköz, amelynek félkör alakú kivágásába illesztik a lehúzandó csizma sarkát; csizmahúzó’ ❖ fajankó: csizmahúzó (Vas m.) (1905 Tolnai Vilmos C0357, 461).

3d. ’két egymásba illesztett fácskából álló gyermekjáték’ ❖ Fajankó. Készitenek két kis fácskát; az egyiket kifurván egyik végén, a másik beleillesztetik, azután asztalra vagy lóczára helyezik, s ott mozgó állapotba jön (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 238) | fa-jankó ’két egymásba illesztett fácskából álló gyermekjáték’ Hajdúhadháza (1936 Szendrey Zsigmond C5877, 257).

Sz: fajankós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.