fajankó fn 

1. (jelzőként is) (pejor) ’〈gyenge értelmi képességű, nehéz felfogású v. műveletlen, képzetlen, ill. élhetetlenül, ügyefogyottan bamba, mafla személy, kül. férfi megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Fajankó! a’ Corpus Iuris mellett ostoba maradsz örökre (1777 Cserey Lőrinc C1291, 110) | Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltül drága gyermekedet; Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle. Majd derék fajankó válik úgy belőle (1846 Arany János 8014001, 105) | bár nekem praeceptor volt a cimem, s az iskolás gyermekeknél valamivel csakugyan többet tudtam, tehát tanitám őket, amint tőlem tellett: de azért én csak fajankó voltam (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 65) | Szájába rágtam annak a fajankó kocsisnak, de mikor ez oly átkozott együgyü (1878 Degré Alajos C1388, 32) | – Dobd ide azt a szép labdát – mondta az öreg. [...] A kisgyerek pillanatig értelmetlenül bámult, aztán dobbantott a lábával: – Nem! Az öreg ember hangosan nevetett és kinyujtotta a karjait: – Hó, rukk! No dobd, te Fajankó! (1928 Kassák Lajos CD10) | mindnyájan tökfejek és fajankók, ha ezt az okmányt aláírják (1966 Vas István ford.–Maugham 9760029, 199) | ki hinné, [...] hogy egy vén fajankó ilyen menő dologgal állhat elő? (2003 Greskovits Endre ford.–Rushdie 3124001, 264).

1a. (ritk) ’〈cirkuszi előadásban v. színpadi műben:〉 ilyen típusú karakter, szereplő’ ❖ A magyar játékszin bölcsőkorát tulajdonképpen a XIII. században élte, [...] ekkor támadtak a specziális nemzeti [színpadi] tipusok, a garboncziás diák, a paprikajancsi, a fajankó (1899 Vay Sarolta C4394, 49) | Balordo (olasz) együgyű, bamba, fajankó. A Commedia dell’ arte egyik nevettető alakja (1911 RévaiNagyLex. C5698, 518) | ostoba, festett arcú fajankó ne legyen többé a magyar még a bécsi operettekben sem (1915 Krúdy Gyula CD54) | A világjáró cirkuszok clownjai ma már nemcsak együgyű, esetlen fajankók, akik gyámoltalan félkegyelműségükkel nevettetik meg a nézőket, hanem egyúttal kiváló akrobaták, ötletes rögtönzők is (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 126).

1b. (ritk) ’〈közönyös, részvétre képten férfi megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Szívtelen, érzéktelen fajankó te! (1885 Jókai Mór CD18) | [Gazsinak, az özvegyen maradt férjnek] könnye se csordult: látszólag tuskót, érzéketlen fajankót csinált belőle a mérhetetlen fájdalom (1962 Népszabadság okt. 31. C4814, 6) | Az ember óhatatlanul gondol az elmúlt két év eseményeire, amikor egy mellékvágányra került színészsorsot kell alakítania. Ha ez nem lenne számomra benne ebben a szerepben, akkor érzéketlen fajankó lennék (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’fából faragott emberalak, fabábu’ ❖ Más emberek sok pénzt fizetnek a bábuért, fajankóért, juhokat, bárányokat, tsirkéket ... fábúl, gipszbül tsináltatnak (1797 Igaz Simon ford.–Salzmann C2160, 178) | [a tekintetes úr a kabátban] ollyan mint a’ felöltöztetett fajankó a’ ház tetején (1824 Maróthy Mátyás–Nátly József C3312, 66) | A boltos ott serénykedett megettünk. Mutatja mije van? Sok czifra bábu: Dob kemény papirosbul, puska fábul, Fajankó, a ki rángatásra mozdul (1898 Jókai Mór C2336, 165).

3. (nyj) ’Fából készített tárgy, eszköz.’

3a. ’faragószék, ill. annak felső része’ ❖ Fajankó (fa Jankó) = érzéketlen, otromba, ügyetlen, buta, faragatlan. (Igy is: fababa, fakép.) [...] A bodnárok faragó székének a fejét „fajankó”-nak is nevezik (1880 Lehr Albert C2904, ) | fajankó [...] 3. fn. ’faragószék’. Ujk. (1957 Szegedi szótár C6400, 396) | A házi szerszámkészítés legfontosabb eszköze a faragószék, amelynek táji elnevezése igen változatos: vonószék (Bakony) [...], jancsi, jancsibak, fajankó (Alföld) (1991 Magyar néprajz CD47).

3b. ’felül behasított farönk, amelybe a világításra szolgáló fáklyát teszik’ ❖ A mogyoróskai csiptetőkhöz hasonló, de azoktól méreteiben eltérő volt a Háromhután ismeretes fajankó [...]. Ez az elnevezés valószínűleg arra utal, hogy korábban emberfej formájú volt a foklatartó (1958 Ikvai Nándor C6954, 415).

3c. ’a csizma lehúzását megkönnyítő, egyik oldalán feltámasztott deszkalapból álló eszköz, amelynek félkör alakú kivágásába illesztik a lehúzandó csizma sarkát; csizmahúzó’ ❖ fajankó: csizmahúzó (Vas m.) (1905 Tolnai Vilmos C0357, 461).

3d. ’két egymásba illesztett fácskából álló gyermekjáték’ ❖ Fajankó. Készitenek két kis fácskát; az egyiket kifurván egyik végén, a másik beleillesztetik, azután asztalra vagy lóczára helyezik, s ott mozgó állapotba jön (1880 Magyar Nyelvőr C5947, 238) | fa-jankó ’két egymásba illesztett fácskából álló gyermekjáték’ Hajdúhadháza (1936 Szendrey Zsigmond C5877, 257).

Sz: fajankós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

fajankó főnév
1. (jelzőként is) (pejor)
〈gyenge értelmi képességű, nehéz felfogású v. műveletlen, képzetlen, ill. élhetetlenül, ügyefogyottan bamba, mafla személy, kül. férfi megnevezéseként v. megszólításaként〉
Fajankó! a’ Corpus Iuris mellett ostoba maradsz örökre
(1777 Cserey Lőrinc)
Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltül drága gyermekedet; Mártsad tejbe-vajba, mit se kímélj tőle. Majd derék fajankó válik úgy belőle
(1846 Arany János)
bár nekem praeceptor volt a cimem, s az iskolás gyermekeknél valamivel csakugyan többet tudtam, tehát tanitám őket, amint tőlem tellett: de azért én csak fajankó voltam
(1851–1854 Táncsics Mihály)
Szájába rágtam annak a fajankó kocsisnak, de mikor ez oly átkozott együgyü
(1878 Degré Alajos)
– Dobd ide azt a szép labdát – mondta az öreg. [...] A kisgyerek pillanatig értelmetlenül bámult, aztán dobbantott a lábával: – Nem! Az öreg ember hangosan nevetett és kinyujtotta a karjait: – Hó, rukk! No dobd, te Fajankó!
(1928 Kassák Lajos)
mindnyájan tökfejek és fajankók, ha ezt az okmányt aláírják
(1966 Vas István ford.Maugham)
ki hinné, [...] hogy egy vén fajankó ilyen menő dologgal állhat elő?
(2003 Greskovits Endre ford.Rushdie)
1a. (ritk)
〈cirkuszi előadásban v. színpadi műben:〉 ilyen típusú karakter, szereplő
A magyar játékszin bölcsőkorát tulajdonképpen a XIII. században élte, [...] ekkor támadtak a specziális nemzeti [színpadi] tipusok, a garboncziás diák, a paprikajancsi, a fajankó
(1899 Vay Sarolta)
Balordo (olasz) együgyű, bamba, fajankó. A Commedia dell’ arte egyik nevettető alakja
(1911 RévaiNagyLex.)
ostoba, festett arcú fajankó ne legyen többé a magyar még a bécsi operettekben sem
(1915 Krúdy Gyula)
A világjáró cirkuszok clownjai ma már nemcsak együgyű, esetlen fajankók, akik gyámoltalan félkegyelműségükkel nevettetik meg a nézőket, hanem egyúttal kiváló akrobaták, ötletes rögtönzők is
(1926 TolnaiÚjLex.)
1b. (ritk)
〈közönyös, részvétre képten férfi megnevezéseként v. megszólításaként〉
Szívtelen, érzéktelen fajankó te!
(1885 Jókai Mór)
[Gazsinak, az özvegyen maradt férjnek] könnye se csordult: látszólag tuskót, érzéketlen fajankót csinált belőle a mérhetetlen fájdalom
(1962 Népszabadság okt. 31.)
Az ember óhatatlanul gondol az elmúlt két év eseményeire, amikor egy mellékvágányra került színészsorsot kell alakítania. Ha ez nem lenne számomra benne ebben a szerepben, akkor érzéketlen fajankó lennék
(1999 Magyar Hírlap)
2. (rég)
fából faragott emberalak, fabábu
Más emberek sok pénzt fizetnek a bábuért, fajankóért, juhokat, bárányokat, tsirkéket ... fábúl, gipszbül tsináltatnak
(1797 Igaz Simon ford.Salzmann)
[a tekintetes úr a kabátban] ollyan mint a’ felöltöztetett fajankó a’ ház tetején
(1824 Maróthy Mátyás–Nátly József)
A boltos ott serénykedett megettünk. Mutatja mije van? Sok czifra bábu: Dob kemény papirosbul, puska fábul, Fajankó, a ki rángatásra mozdul
(1898 Jókai Mór)
3. (nyj)
Fából készített tárgy, eszköz.
3a.
faragószék, ill. annak felső része
Fajankó (fa Jankó) = érzéketlen, otromba, ügyetlen, buta, faragatlan. (Igy is: fababa, fakép.) [...] A bodnárok faragó székének a fejét „fajankó”-nak is nevezik
(1880 Lehr Albert)
fajankó [...] 3. fn.főnév ’faragószék’. Ujk.Újkígyós
(1957 Szegedi szótár)
A házi szerszámkészítés legfontosabb eszköze a faragószék, amelynek táji elnevezése igen változatos: vonószék (Bakony) [...], jancsi, jancsibak, fajankó (Alföld)
(1991 Magyar néprajz)
3b.
felül behasított farönk, amelybe a világításra szolgáló fáklyát teszik
A mogyoróskai csiptetőkhöz hasonló, de azoktól méreteiben eltérő volt a Háromhután ismeretes fajankó [...]. Ez az elnevezés valószínűleg arra utal, hogy korábban emberfej formájú volt a foklatartó
(1958 Ikvai Nándor)
3c.
a csizma lehúzását megkönnyítő, egyik oldalán feltámasztott deszkalapból álló eszköz, amelynek félkör alakú kivágásába illesztik a lehúzandó csizma sarkát; csizmahúzó
fajankó: csizmahúzó (Vas m.megye)
(1905 Tolnai Vilmos)
3d.
két egymásba illesztett fácskából álló gyermekjáték
Fajankó. Készitenek két kis fácskát; az egyiket kifurván egyik végén, a másik beleillesztetik, azután asztalra vagy lóczára helyezik, s ott mozgó állapotba jön
(1880 Magyar Nyelvőr)
fa-jankó ’két egymásba illesztett fácskából álló gyermekjáték’ Hajdúhadháza
(1936 Szendrey Zsigmond)
Sz: fajankós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások