fajánsz (4A3) l. fajansz
fajansz fn és mn 4A3 fajanc (kissé rég) , fajánsz (kissé rég)
I. fn (Műv v. Ipar is)
’〈különböző összetételű világos(abb) agyagból égetett, a porcelánnál porózusabb szerkezetű, érdes törésű, fehéres színű, fehér átlátszatlan ón-, ill. ólomboraxos mázzal bevont (tűzálló) kerámiai anyagok megnevezéseként〉’ ❖ zöld fayance-ból (félporczellán) készült sörkorsócskákat (1837 Társalkodó C7974, 92) | a fehér szinü vagy csak sárgás agyagkeverékből készített finom faience (kőedény, modern majolika), melyet átlátszó ólomboraxos mázzal vonnak be (1894 PallasLex. CD02) | A könnyed csillogású, kedves porcelán és a tompább színességű, szemcsésebb fayence (1913 Feleky Géza CD10) | Az edények viszont hihetetlenül különböztek egymástól: a tálacskák, tányérok, csajkák vegyesen fajanszból, porcelánból s ezüstből voltak (1956 Gergely Viola ford.–Drapkina 2025097, 682) | A fajánsz (majolika) készítésének hazánkban már a XV. sz. óta tradíciói voltak, mert a Mátyás budai palotájában működő korsósok (amphorariusok) ismerték az ónmázas „fehéredény” gyártásának titkát (1960 Krisztinkovich Béla CD52) | A világ első nemzetközi kerámiai múzeumában, amelynek folyóirata immár fél század óta viszi szét a földkerekség összes iparművészeti és művészettörténeti központjába Faenza nevét, azét a városét, amely nevet adott a világ minden nyelvén a fajánsznak […], immár e nagy intézmény kezdete óta látható Wartha Vince[, az eozinmáz technikai kialakítója] képmása is (1974 Korach Mór CD30) | [a tervező a falba süllyesztett rakodó] alá fajanszból készült, kétszárnyú pultos mosdót választott (2001 Lakáskultúra CD39).
a. (az egyiptomi jelzővel is) ’〈kül. az ókori Egyiptomban: homok, kvarc és egyéb anyagok keverékéből égetett, az alapanyagból kiváló v. külsőleg felvitt, üvegszerűen fényes mázú anyag megnevezéseként〉’ ❖ II. Ramszesz bronzszobrocskája a legrégibb üres öntvény; utóbb a bronz igen fontos szerepet játszik a kisplasztika terén, amelyen csak a jellegzetes zöldes kék színű fayence (ú. n. egyiptomi porcellán) vetekedhetik vele (usebti szobrocskák végtelen tömege) (1912 RévaiNagyLex. C5702, 231) | Az első dinasztia idejéből származó kitátott szájú gránit oroszlán egyesíti magában az egyiptomi gondolkodásra annyira jellemző dialektikus ellentéteket; a végtelen nyugalmat és a ragadozó féktelen mozgáskészségét. Ugyanez az érzésünk egy ülő majom „egyiptomi fajanszból” készült szobránál, ahol meghatottan érezzük az ember első tapogatózásait abba az irányba, hogy a természetben nem létező új anyagot alkosson és azt rögtön művészi kifejezésének eszközévé tegye (1963 Magyar Nemzet jún. 22. C0356, 4) | Az arany nyaklánc ritkaságnak számít (figyelmet érdemel a szichemi nyakéklelet), ellenben a gyöngysor, amelyhez fémből v. fajanszból való függelék (amulett) is tartozhatott […] már gyakoribb (1989 HaagLex. ford. CD1208) | Az ókori egyiptomiak által szentként tisztelt szkarabeusz (dorcus hopei), vagyis galacsintúró bogár a folytonos megújulás szimbóluma. Gyakran nemesfémből, kőből vagy fajanszból formálták és általában amulettként használták (1999 Magyar Hírlap CD09).
b. ’ezen anyagok vmelyikéből való tárgy, kül. edény’ ❖ Több féle mühelyek és kézi tsinálmányok találkoznak itten, úgy mint nád méz’ vagy is tzukor’, rozsólis’, bárſony’, vitorla váſzon’, hajó poráz’, fajánſz’, ſzappan’, viaſz gyertya’, ’s egyéb árúk’ ſzámára (1793 Sándor István C3665, 31) | Azt is meg tudta mondani, hogy minő árakat adott az apja egy-egy műremekért: hogy vett egy cseréptálat, ami csak mázas fajansz, de Luca della Robbiatól való (1890 Jókai Mór CD18) | Bement a fürdőszobájába, amely valóságos porcellán paradicsom volt. Világos, hófehér és borsózöld fajánsz (1939 Hunyady Sándor 9266002, 22) | a 16–17. sz.-i habán fajansz beleilleszkedik a mo.-i reneszánsz virágos stílusába, majd a hollandiai delfti fajansz fehér-kék stílusa a jellemző rá (1979 NéprajziLex. CD47) | A fajansz európai meghonosodása a kerámiairodalom egyik központi kérdése. Története általánosan ismert: az iszlám kultúrával került Spanyolországba, Mallorca szigeti kereskedők hozták Itáliába, ezért az ónmázas kerámiát majolikának nevezték el. Faenza lesz készítésének egyik központja, ezért mondják az északabbra fekvő népek az ónmázas edényt fajansznak (1991 Magyar néprajz CD47) | az új tulajdonosok belföldön nem a kibocsátott mennyiséget kívánják növelni, hanem sok helyre akarják eljuttatni a márkabolthálózaton keresztül a Zsolnay fajanszokat (1996 Figyelő CD2601).
II. mn (összetételek előtagjaként is)
’ezen anyagok valamelyikéből való 〈tárgy〉’ ❖ [Pál úr] hozzáfog a terítéshez, ami annyiból áll, hogy az asztalon levő kék virágos, veres abrosz megfordíttatik, hogy veres virágos, kék abrosz legyen belőle, azután rá egy fajansz tányér lehelyeztetik – melléje tétetvén egy szarvasagancs nyelű étszer és egy antik ezüstkanál (1869 Jókai Mór CD18) | fajánszlapok is kellenek a fürdőszoba falára, és fajánszot Kolozsvártt nem árulnak (1913 Gárdonyi Géza C1850, 228) | [Egyiptomban az el-amarnai korszakban] aranyozott, dúsan faragott, fajánsz-, drágakő-, elefántcsont-betétes, drága külföldi fákból készült bútorok, tarkamintás szőnyegek, festmények, mozaikok, leheletszerűen szőtt, vagy nehéz aranyszálakkal áttört mintás ruhák, drágaköves aranyékszerek voltak az elengedhetetlen tartozékai a művészetté fokozott udvari életnek (1935 Hóman Bálint munkái CD42) | Szeme kék, olyan mélykék volt, mint a holland fajánszfiguráké (1954 Illés Endre ford.–Maupassant 9273005, 17) | rendkívül díszes tarka öltözete van egy [i. e.] 12. szd.-i színes egyiptomi fajansztéglán ábrázolt kánaáni hadifogolynak (1995 BibliaiLex. CD1207) | Az európai fajanszművességre legnagyobb hatást gyakorló manufaktúrak között volt: Lyon, Montpellier, Liverpool, Delft, és Salzburg. Napjainkban – mivel igen könnyen sérülnek – egy hiányos készlet is értékes. Egy hatszemélyes századfordulós fajansz étkészlet ára elérheti a 150 ezer forintot is (2001 Magyar Hírlap CD09) | kitűnnek a békebeli, fa korpuszba helyezett fajansz mosdótálas elődöket idéző, nagyon is mai, csupa-üveg darabok (2002 Lakáskultúra CD39).
ÖE: ~áru, ~bögre, ~csésze, ~fabrika, ~készlet, ~tányér.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.