fajfenntartás fn (Biol is)
1. ’vmely élőlénynek vele azonos fajba tartozó szaporodóképes utód(ok) létrehozására(és gondozására) irányuló késztetése, ill. abból eredő (ösztönös) tevékenysége v. működése, es. ennek eredmény(esség)e’ ❖ a fajfenntartás ösztönében (1876 Paszlavszky József C7900, 217) | az asszony, aki a fajfenntartás nehezebb részét viseli és kevésbé individuálisan él, erősebben összekötve és közelebb érzi magát az örökkévalóság valami homályos megérzésével és talán kevesebbet gondol a saját elmúlásával (1911 Tóth Wanda CD10) | Az önfenntartást s a fajfenntartást az Eros fogalma alá fogtam egybe s szembeállítottam vele a nesztelen dolgozó halál vagy destrukciós ösztönt (1925 Ignotus ford.–Freud CD10) | Szaporodó szervek v. reproduktiv szervek […], a növényi test azon részei, amelyek a növények szaporodását, a fajfenntartást szolgálják, ellentétben a vegetativ, tenyészeti szervekkel, amelyek az egyén fenntartásáról gondoskodnak (1925 RévaiNagyLex. C5713, 361) | a fajfenntartás ösztöne annyira úrrá lesz az állat fölött, hogy például a szarvas elfelejt legelni, az anyamedve pedig behavazott téli szállásán marad újszülött kicsinyei mellett hónapokon keresztül, a nélkül, hogy ez idő alatt enne valamit (1929 Az állatok világa ford. CD46) | a hernyók csak kis részét fogyasztják el a virágtok magvának, hogy még mindig elegendő megmaradjon a yucca-virág fajfenntartására (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A kész darázs a tetű-hulla oldalán egy kis kerek lyukat vág, azon át a szabadba repül, ahol folytatja életét és a fajfenntartást tovább (1958 Győrfi János CD52) | A nemi szervek a fajfenntartást szolgálják; ezek kanban és szukában egyaránt az ivarmirigyekből, azok kivezetésére szolgáló csövekből, valamint a nemzőszervekből állnak (1996 Szinák János–Veress István CD59) | Az állatvilágban szüntelen harc folyik az életben maradásért, a lét- és fajfenntartásért (2000 Új Könyvek CD29) | míg az állatvilágban minden – beleértve az önfenntartást is – a fajfenntartásnak van alárendelve, a modern embernél az önfenntartás megelőzi a fajfenntartást (2002 Természet Világa CD37).
2. (kissé rég, ritk) ’vmely nemzet(iség) fennmaradásához annak nyelvét, kultúráját, szokásait stb. elsajátító utódok létrehozásával és felnevelésével történő hozzájárulás’ ❖ A régi szép és erős görög faj pusztulásának egyik főoka bizonyára az volt, hogy minden más fajt barbárnak tekintett, megvetett, az idegennel való érintkezéstől irtózott és igy fajfentartás tekintetében önmagára utalva, a testvérek közti házasságot kultiválta (1907 Herkules 2108001, 115) | Az egész tömegükben magyarrá, sőt a fajfenntartás erős oszlopaivá lett székelyekről, kúnokról, jászokról […] nem is szólva, a honfoglaláskor itt talált pannón-szlávok, bolgár-szlávok s egyéb néptöredékek mindenestül beolvadtak a magyarságba (1934 Hóman Bálint CD42).
3. (ritk) ’az a tény, hogy vmely biológiai értelemben vett faj az abba tartozó szaporodóképes egyed(ek) létrehozásával fennmarad’ ❖ Kevesen üdvözlik majd örömmel a lombikbébik korszakát, amely a nemi életet a fajfenntartás szempontjából feleslegessé teszi (1976 Selye János 9594002, 81).
Sz: fajfenntartási.
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.