fájlal ts ige 1a

1. ’〈ember, ritk. állat vmely testrészét, szervét v. sérülését, annak helyét stb.〉 fájónak, fájdalmasnak érzi(, és ennek vmilyen módon jelét adja); fájdít’ ❖ a’ beteg fejét és egéſz teſtét fájlalja (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 263) | Még most is fájlalom, ugy le-vetett egy istentelen dög (1782 Kónyi János C2729, 140) | szörnyen jajgatott, fájlalta sebét [a fiú, akit megharapott a kutya] (1892 Ágai Adolf C0545, 71) | Coralle inditásáról csak az utolsó órában kellett lemondania istállójának, mert a kanca kissé fájlalta a lábait (1917 Budapesti Hírlap máj. 11. C4705, 9) | Halász lerobbant. A máját és az epéjét fájlalta (1989 Bólya Péter 1023008, 139) | [némelyek] fájlalták az injekció helyét (2005 Népszabadság dec. 6. C7853, 7) | Gábor kicsit fájlalja a derekát, de ugyanúgy számíthatok rá (2007 Polcz Alaine 3150002, 15).

2. ’Sajnál, bán vmit.’

2a. ’fájónak, elszomorítónak érez v. sértőnek, bántónak talál, rossz néven vesz (és felpanaszol) vmit vki’ ❖ [a hajótörés után Krisztina] azt fájlalta, hogy több mint más-fél ſzáz úti tárſait olly ſzerentsétlenül el-veſzni látta (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 203) | [a hűtlen leánynak] haragomnak lángjában mind szemére forraltam, a’ mit fájlaltam (1807 Verseghy Ferenc C4441, 267) | [a Königgrätznél vereséget szenvedett Benedek Lajos osztrák tábornok] élete végéig nem szünt meg sorsának tragikus fordulatát és megaláztatását fájlalni (1893 PallasLex. CD02) | [Az asszony] rá se nézett a férfire. Az nem sokat fájlalta, örömmel kívánt jóéjszakát (1926 Kodolányi János CD10) | nem mulat jól? oh azt fájlalom (1938 Szép Ernő 9665033, 206) | fájlaljuk, hogy a hosszabb költemények mellől egyszer csak eltűnik [az eredeti, latin nyelvű szöveg]; nyilván túlságosan megnövelte volna a könyv terjedelmét (1972 Rajnai László 2021057, 1053) | [a Fehér Házban] fájlalták, hogy Orbán nem ítélte el Csurka Istvánnak a szeptember 11-ei, a Pentagon ellen intézett támadás elismerő nyilatkozatát (2002 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’〈vmely tettét, magatartását stb.〉 megbánva sajnálja(, és ennek vmilyen módon jelét adja) vki’ ❖ Hogy méltatlan ſzemélyem, és ſzivem hajlandóságinak ki-nyilatkoztatásában lött kéſedelmeskedéſem Hertzegséged ſzivbéli aggódásinak oka lehetet, kiváltképen fájlalom (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 162) | alázzuk-meg magunkat Iſten eltt, fájlaljuk romlottságunkat, tartsunk penitentziát (1787 Szikszai György 7330004, 223) | [a király] egy napon vadászni ment el, ’s hazajöttekor fölszólítást csináltatott, hogy hibáit fájlalja és ez után szeléden és igazságosan fog uralkodni (1834 Garasos Tár 8625003, 88) | Én csakugyan rosszul bántam veled eddig, ezt tudom is, fájlalom is, de mit csináljak? (1942 Füst Milán 9161046, 137) | életem végéig fájlalom, amiért nem durrantottam bele a képébe (1964 Gárdos Mariska 9174001, 59) | mélyen sajnálja, nem fél kimondani: fájlalja, sőt szégyelli, hogy elhanyagolt engem (2007 Vajda Miklós 3150013, 1253).

2c. (rég v. irod) ’együtt érezve vele sajnál vkit v. sajnálkozva, szomorkodva hiányol vkit v. vmit vki’ ❖ Fájlalom én benne [ti. a tanácsban] a’ fegyverben és az igazság ki-ſzolgáltatásában gyakoroltatott embereknek veteményes kertét, kik tápláltatván a’ tánátskozáſokban és hadakozáſokban, tudják az igazgatásnak módját, mind a’ törvények ’s mind a’ fegyver által (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, 164) | Kldjenek a’ kegyelmes Egek több embert és felebaráttyát fajlaló [!] könyörletes szív jóltévket-is ezen mi véletlen szerentsétlenné lett bánatos atyánkfiainak fel-segíttésekre (1787 Magyar Kurír C6330, 536) | A korán elhunyt jó férjet, gyengéd érzelmü atyát, közkedvességü férfiut, s hivatalnokot, özvegye s 3 neveletlen árvái siratják, számos baráti fájlalják (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Marjatta, kicsiny kisasszony Fájlalja felette, folyton; Keresni, kutatni kezdi, Keresni a kis fiúcskát (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521011, 349) | [Frédéric] megesküdött, hogy ezentúl sose tér vissza Párizsba, s még csak nem is kérdezősködik Arnoux-né felől. Pedig mennyire fájlalta még az utcai gáz szagát és az omnibusz robaját is! (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 102) | Erdőn a boroszlán virít, Árkon havas a nyom, S én egyre csak a nekem írt Levélkéd fájlalom (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243002, 82).

3. (rendsz. szívet, fejet tárggyal) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy testi kínt, ill. lelki fájdalmat, bánatot v. aggodalmat, gondot okoz vkinek vmi, ritk. vki〉’ ❖ Ezen otsmán gondolatok már fejemet-is fájlalják (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 59) | Ah! mi fájlalhatna engem’ jobban, mint az én szerelmesemnek halála (1782 Kónyi János C2729, 126) | Hát én loptam? Hát fájlaltam én valaha a tekintetös ur fejit? (1898 Tömörkény István 8493017, 97) | Nevetése szívet fájlal (1929 Oláh Gábor 9487012, 34).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.; SzT. fájaltat, ~, fájlaló; ÚMTsz.

fájlal tárgyas ige 1a
1.
〈ember, ritk. állat vmely testrészét, szervét v. sérülését, annak helyét stb.〉 fájónak, fájdalmasnak érzi(, és ennek vmilyen módon jelét adja); fájdít
a’ beteg fejét és egéſz teſtét fájlalja
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Még most is fájlalom, ugy le-vetett egy istentelen dög
(1782 Kónyi János)
szörnyen jajgatott, fájlalta sebét [a fiú, akit megharapott a kutya]
(1892 Ágai Adolf)
Coralle inditásáról csak az utolsó órában kellett lemondania istállójának, mert a kanca kissé fájlalta a lábait
(1917 Budapesti Hírlap máj. 11.)
Halász lerobbant. A máját és az epéjét fájlalta
(1989 Bólya Péter)
[némelyek] fájlalták az injekció helyét
(2005 Népszabadság dec. 6.)
Gábor kicsit fájlalja a derekát, de ugyanúgy számíthatok rá
(2007 Polcz Alaine)
2.
Sajnál, bán vmit.
2a.
fájónak, elszomorítónak érez v. sértőnek, bántónak talál, rossz néven vesz (és felpanaszol) vmit vki
[a hajótörés után Krisztina] azt fájlalta, hogy több mint más-fél ſzáz úti tárſait olly ſzerentsétlenül el-veſzni látta
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[a hűtlen leánynak] haragomnak lángjában mind szemére forraltam, a’ mit fájlaltam
(1807 Verseghy Ferenc)
[a Königgrätznél vereséget szenvedett Benedek Lajos osztrák tábornok] élete végéig nem szünt meg sorsának tragikus fordulatát és megaláztatását fájlalni
(1893 PallasLex.)
[Az asszony] rá se nézett a férfire. Az nem sokat fájlalta, örömmel kívánt jóéjszakát
(1926 Kodolányi János)
nem mulat jól? oh azt fájlalom
(1938 Szép Ernő)
fájlaljuk, hogy a hosszabb költemények mellől egyszer csak eltűnik [az eredeti, latin nyelvű szöveg]; nyilván túlságosan megnövelte volna a könyv terjedelmét
(1972 Rajnai László)
[a Fehér Házban] fájlalták, hogy Orbán nem ítélte el Csurka Istvánnak a szeptember 11-ei, a Pentagon ellen intézett támadás elismerő nyilatkozatát
(2002 Magyar Hírlap)
2b.
〈vmely tettét, magatartását stb.〉 megbánva sajnálja(, és ennek vmilyen módon jelét adja) vki
Hogy méltatlan ſzemélyem, és ſzivem hajlandóságinak ki-nyilatkoztatásában lött kéſedelmeskedéſem Hertzegséged ſzivbéli aggódásinak oka lehetet, kiváltképen fájlalom
(1772 Mészáros Ignác ford.)
alázzuk-meg magunkat Iſten eltt, fájlaljuk romlottságunkat, tartsunk penitentziát
(1787 Szikszai György)
[a király] egy napon vadászni ment el, ’s hazajöttekor fölszólítást csináltatott, hogy hibáit fájlalja és ez után szeléden és igazságosan fog uralkodni
(1834 Garasos Tár)
Én csakugyan rosszul bántam veled eddig, ezt tudom is, fájlalom is, de mit csináljak?
(1942 Füst Milán)
életem végéig fájlalom, amiért nem durrantottam bele a képébe
(1964 Gárdos Mariska)
mélyen sajnálja, nem fél kimondani: fájlalja, sőt szégyelli, hogy elhanyagolt engem
(2007 Vajda Miklós)
2c. (rég v. irod)
együtt érezve vele sajnál vkit v. sajnálkozva, szomorkodva hiányol vkit v. vmit vki
Fájlalom én benne [ti. a tanácsban] a’ fegyverben és az igazság ki-ſzolgáltatásában gyakoroltatott embereknek veteményes kertét, kik tápláltatván a’ tánátskozáſokban és hadakozáſokban, tudják az igazgatásnak módját, mind a’ törvények ’s mind a’ fegyver által
(1772 Zalányi Péter ford.Marmontel)
Kldjenek a’ kegyelmes Egek több embert és felebaráttyát fajlaló [!] könyörletes szív jóltévket-is ezen mi véletlen szerentsétlenné lett bánatos atyánkfiainak fel-segíttésekre
(1787 Magyar Kurír)
A korán elhunyt jó férjet, gyengéd érzelmü atyát, közkedvességü férfiut, s hivatalnokot, özvegye s 3 neveletlen árvái siratják, számos baráti fájlalják
(1857 Vasárnapi Újság)
Marjatta, kicsiny kisasszony Fájlalja felette, folyton; Keresni, kutatni kezdi, Keresni a kis fiúcskát
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
[Frédéric] megesküdött, hogy ezentúl sose tér vissza Párizsba, s még csak nem is kérdezősködik Arnoux-né felől. Pedig mennyire fájlalta még az utcai gáz szagát és az omnibusz robaját is!
(1960 Gyergyai Albert ford.Flaubert)
Erdőn a boroszlán virít, Árkon havas a nyom, S én egyre csak a nekem írt Levélkéd fájlalom
(2010 Nádori Lídia ford.Müller)
3. (rendsz. szívet, fejet tárggyal) (rég)
〈annak kif-ére, hogy testi kínt, ill. lelki fájdalmat, bánatot v. aggodalmat, gondot okoz vkinek vmi, ritk. vki〉
Ezen otsmán gondolatok már fejemet-is fájlalják
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Ah! mi fájlalhatna engem’ jobban, mint az én szerelmesemnek halála
(1782 Kónyi János)
Hát én loptam? Hát fájlaltam én valaha a tekintetös ur fejit?
(1898 Tömörkény István)
Nevetése szívet fájlal
(1929 Oláh Gábor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.; SzT. fájaltat, ~, fájlaló; ÚMTsz.

Beállítások