fájlal ts ige 1a 

1. ’〈ember, ritk. állat vmely testrészét, szervét v. sérülését, annak helyét stb.〉 fájónak, fájdalmasnak érzi(, és ennek vmilyen módon jelét adja); fájdít’ ❖ a’ beteg fejét és egéſz teſtét fájlalja (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 263) | Még most is fájlalom, ugy le-vetett egy istentelen dög (1782 Kónyi János C2729, 140) | szörnyen jajgatott, fájlalta sebét [a fiú, akit megharapott a kutya] (1892 Ágai Adolf C0545, 71) | Coralle inditásáról csak az utolsó órában kellett lemondania istállójának, mert a kanca kissé fájlalta a lábait (1917 Budapesti Hírlap máj. 11. C4705, 9) | Halász lerobbant. A máját és az epéjét fájlalta (1989 Bólya Péter 1023008, 139) | [némelyek] fájlalták az injekció helyét (2005 Népszabadság dec. 6. C7853, 7) | Gábor kicsit fájlalja a derekát, de ugyanúgy számíthatok rá (2007 Polcz Alaine 3150002, 15).

2. ’Sajnál, bán vmit.’

2a. ’fájónak, elszomorítónak érez v. sértőnek, bántónak talál, rossz néven vesz (és felpanaszol) vmit vki’ ❖ [a hajótörés után Krisztina] azt fájlalta, hogy több mint más-fél ſzáz úti tárſait olly ſzerentsétlenül el-veſzni látta (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 203) | [a hűtlen leánynak] haragomnak lángjában mind szemére forraltam, a’ mit fájlaltam (1807 Verseghy Ferenc C4441, 267) | [a Königgrätznél vereséget szenvedett Benedek Lajos osztrák tábornok] élete végéig nem szünt meg sorsának tragikus fordulatát és megaláztatását fájlalni (1893 PallasLex. CD02) | [Az asszony] rá se nézett a férfire. Az nem sokat fájlalta, örömmel kívánt jóéjszakát (1926 Kodolányi János CD10) | nem mulat jól? oh azt fájlalom (1938 Szép Ernő 9665033, 206) | fájlaljuk, hogy a hosszabb költemények mellől egyszer csak eltűnik [az eredeti, latin nyelvű szöveg]; nyilván túlságosan megnövelte volna a könyv terjedelmét (1972 Rajnai László 2021057, 1053) | [a Fehér Házban] fájlalták, hogy Orbán nem ítélte el Csurka Istvánnak a szeptember 11-ei, a Pentagon ellen intézett támadás elismerő nyilatkozatát (2002 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’〈vmely tettét, magatartását stb.〉 megbánva sajnálja(, és ennek vmilyen módon jelét adja) vki’ ❖ Hogy méltatlan ſzemélyem, és ſzivem hajlandóságinak ki-nyilatkoztatásában lött kéſedelmeskedéſem Hertzegséged ſzivbéli aggódásinak oka lehetet, kiváltképen fájlalom (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 162) | alázzuk-meg magunkat Iſten eltt, fájlaljuk romlottságunkat, tartsunk penitentziát (1787 Szikszai György 7330004, 223) | [a király] egy napon vadászni ment el, ’s hazajöttekor fölszólítást csináltatott, hogy hibáit fájlalja és ez után szeléden és igazságosan fog uralkodni (1834 Garasos Tár 8625003, 88) | Én csakugyan rosszul bántam veled eddig, ezt tudom is, fájlalom is, de mit csináljak? (1942 Füst Milán 9161046, 137) | életem végéig fájlalom, amiért nem durrantottam bele a képébe (1964 Gárdos Mariska 9174001, 59) | mélyen sajnálja, nem fél kimondani: fájlalja, sőt szégyelli, hogy elhanyagolt engem (2007 Vajda Miklós 3150013, 1253).

2c. (rég v. irod) ’együtt érezve vele sajnál vkit v. sajnálkozva, szomorkodva hiányol vkit v. vmit vki’ ❖ Fájlalom én benne [ti. a tanácsban] a’ fegyverben és az igazság ki-ſzolgáltatásában gyakoroltatott embereknek veteményes kertét, kik tápláltatván a’ tánátskozáſokban és hadakozáſokban, tudják az igazgatásnak módját, mind a’ törvények ’s mind a’ fegyver által (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel C4564, 164) | Kldjenek a’ kegyelmes Egek több embert és felebaráttyát fajlaló [!] könyörletes szív jóltévket-is ezen mi véletlen szerentsétlenné lett bánatos atyánkfiainak fel-segíttésekre (1787 Magyar Kurír C6330, 536) | A korán elhunyt jó férjet, gyengéd érzelmü atyát, közkedvességü férfiut, s hivatalnokot, özvegye s 3 neveletlen árvái siratják, számos baráti fájlalják (1857 Vasárnapi Újság CD56) | Marjatta, kicsiny kisasszony Fájlalja felette, folyton; Keresni, kutatni kezdi, Keresni a kis fiúcskát (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521011, 349) | [Frédéric] megesküdött, hogy ezentúl sose tér vissza Párizsba, s még csak nem is kérdezősködik Arnoux-né felől. Pedig mennyire fájlalta még az utcai gáz szagát és az omnibusz robaját is! (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 102) | Erdőn a boroszlán virít, Árkon havas a nyom, S én egyre csak a nekem írt Levélkéd fájlalom (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243002, 82).

3. (rendsz. szívet, fejet tárggyal) (rég) ’〈annak kif-ére, hogy testi kínt, ill. lelki fájdalmat, bánatot v. aggodalmat, gondot okoz vkinek vmi, ritk. vki〉’ ❖ Ezen otsmán gondolatok már fejemet-is fájlalják (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 59) | Ah! mi fájlalhatna engem’ jobban, mint az én szerelmesemnek halála (1782 Kónyi János C2729, 126) | Hát én loptam? Hát fájlaltam én valaha a tekintetös ur fejit? (1898 Tömörkény István 8493017, 97) | Nevetése szívet fájlal (1929 Oláh Gábor 9487012, 34).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. fáj; ÉKsz.; SzT. fájaltat, ~, fájlaló; ÚMTsz.