fajn l. fájin
fájin mn fájiny (nyj) , fájint (nyj) , fajn (kissé rég) , fájn (kissé rég) , fein (kissé rég)
1. (kissé rég) ’finom tapintású, puha felületű 〈anyag〉, ill. ilyen anyagból készült 〈ruhadarab, tárgy stb.〉’ ❖ Lakoſſai Brüſzſzelnek ſerény és alkalmas emberek […]: nállok kéſzl a’ fájin poſztó, teveſzr (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 594) | Igen szépféle juhokat láttam, fein szörűeket (1833–1834 Teleki László² 8473005, 168) | Most egy egész uj találmányt rendeltem meg Angliaországból; t. i. hölgyi nadrágokat legfájnabb selem papirbúl. Tökéletes olyan fájn, mint a czigarettli papiros (1876 Borsszem Jankó okt. 1. C4995, 4) | Tán csak nem pólyáltatja magát nyers húsba ez az asszonyság éjszakára azért, hogy a bőre fáintabb legyen? (1884 Jókai Mór CD18) | – Valami selyemkendő kék nekem… […] Az öreg megértette s mohón, remegő ujjakkal válogatta a holmiját. Egyet kivett. – Ez fájn lesz (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 132) | A fein cipellőjét nézd meg! (1919 Barta Lajos 9033003, 46).
1a. (kissé rég) ’apró szemcsékből álló 〈anyag〉’ ❖ fájin forgátſokra tör Méſzkö (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner C0960, 150) | [az olvasztótégelyek] pípa-agyagból és tiszta homokbúl, vagy agyagbúl és fájin apróratört tserepekből készíttetnek (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315012, 164) | Itt van a fájin lisztbű többféle sütemin (1940 Rajczy Mária Callista Mechtildis CD52).
2. (kissé rég) ’kifinomult, előkelő 〈ízlés, hely, személy stb.〉’ ❖ Csak a természetet tartom én szépségnek, az érzékeny szívet fájn erkölcsösségnek (1804 Verseghy Ferenc CD01) | fainabb manierral köszönt (1815 Cserey Farkas² C2565, 451) | Érzékeny, fáin nevelésű embernek elég sokszor egy rossz tekintet (1855 Jókai Mór CD18) | hallomásomra vagyon, hogy Nagyságod fáin Gusztussához kvadrált az Hermony Ottokár Urnak dedikált Poémám (1882 Borsszem Jankó dec. 31. C5001, 8) | a lányomat szolgálni küldtük. Otthon nem akart, restelte, hát elment Budapestre. Akadt is ottan fájin úri helyre (1906 Pesti Hírlap febr. 21. C5654, 2) | Veszek én neked, Éva, selyemcipőt is, meg selyemkesztyűt is. Úgy jársz, mint a legfajinabb úriasszonyok (1907 Gárdonyi Géza C1827, 186).
3. (nyj v. biz) ’kiváló, remek, nagyszerű 〈személy v. dolog〉’ ❖ ha ſokat olvaſſa [ti. a Bibliát], meg-hibáz az ö fáin Deáksága (1781 Gombási István C1883, 159) | fájn poéta (1804 Verseghy Ferenc CD01) | [Dobrosi apja] holnapra vacsorára hítt. Érzelmes egy fein ember (1837 Tóth Péter 8491002, 156) | olyan fájin kedve kerekedett, hogy rikkantani szeretne a csikói örömtől (1926 Kardos László CD10) | Fáin nőcske vala! (1955 Csanádi Imre 9082008, 466) | fain voltam. Elvállaltam [a meccset] (1995 Magyar Hírlap CD09) | a törekët aszt szintëin külömpakolták, kazalba összera̬kták fajinan, hogy bë në ázzon (1999 Magyar Nyelv C5939, 340) | A dúcok közé fáinul beraknék egy galériát (2006–2007 Tábori Zoltán 3305002, 162).
3a. (nyj v. biz) ’(jó minősége miatt) finom, jóízű 〈étel, ital〉’ ❖ fáin Borokat iſznak (1781 Gombási István C1884, 252) | Ötték a fájiny ételt (1889 Kis Pál C5954, 141) | Fájin dohány, – mondotta az ügyelő a szippantásokat az orrából eregetve (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 63) | [Laci bátyám] azt szerette, ami akkor a közvélemény szerint a legfajnabb úri koszt volt (1939 Móricz Zsigmond C5087, 162) | meginnánk a Heurigerben néhány üveg fájint bort (1990 Bródy János C5696, 466).
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.