fajn l. fájin

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fájin mn  fájiny (nyj) , fájint (nyj) , fajn (kissé rég) , fájn (kissé rég) , fein (kissé rég)

1. (kissé rég) ’finom tapintású, puha felületű 〈anyag〉, ill. ilyen anyagból készült 〈ruhadarab, tárgy stb.〉’ ❖ Lakoſſai Brüſzſzelnek ſerény és alkalmas emberek […]: nállok kéſzl a’ fájin poſztó, teveſzr (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 594) | Igen szépféle juhokat láttam, fein szörűeket (1833–1834 Teleki László² 8473005, 168) | Most egy egész uj találmányt rendeltem meg Angliaországból; t. i. hölgyi nadrágokat legfájnabb selem papirbúl. Tökéletes olyan fájn, mint a czigarettli papiros (1876 Borsszem Jankó okt. 1. C4995, 4) | Tán csak nem pólyáltatja magát nyers húsba ez az asszonyság éjszakára azért, hogy a bőre fáintabb legyen? (1884 Jókai Mór CD18) | – Valami selyemkendő kék nekem… […] Az öreg megértette s mohón, remegő ujjakkal válogatta a holmiját. Egyet kivett. – Ez fájn lesz (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 132) | A fein cipellőjét nézd meg! (1919 Barta Lajos 9033003, 46).

1a. (kissé rég) ’apró szemcsékből álló 〈anyag〉’ ❖ fájin forgátſokra tör Méſzkö (1782 Benkő Ferenc ford.–Werner C0960, 150) | [az olvasztótégelyek] pípa-agyagból és tiszta homokbúl, vagy agyagbúl és fájin apróratört tserepekből készíttetnek (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315012, 164) | Itt van a fájin lisztbű többféle sütemin (1940 Rajczy Mária Callista Mechtildis CD52).

2. (kissé rég) ’kifinomult, előkelő 〈ízlés, hely, személy stb.〉’ ❖ Csak a természetet tartom én szépségnek, az érzékeny szívet fájn erkölcsösségnek (1804 Verseghy Ferenc CD01) | fainabb manierral köszönt (1815 Cserey Farkas² C2565, 451) | Érzékeny, fáin nevelésű embernek elég sokszor egy rossz tekintet (1855 Jókai Mór CD18) | hallomásomra vagyon, hogy Nagyságod fáin Gusztussához kvadrált az Hermony Ottokár Urnak dedikált Poémám (1882 Borsszem Jankó dec. 31. C5001, 8) | a lányomat szolgálni küldtük. Otthon nem akart, restelte, hát elment Budapestre. Akadt is ottan fájin úri helyre (1906 Pesti Hírlap febr. 21. C5654, 2) | Veszek én neked, Éva, selyemcipőt is, meg selyemkesztyűt is. Úgy jársz, mint a legfajinabb úriasszonyok (1907 Gárdonyi Géza C1827, 186).

3. (nyj v. biz) ’kiváló, remek, nagyszerű 〈személy v. dolog〉’ ❖ ha ſokat olvaſſa [ti. a Bibliát], meg-hibáz az ö fáin Deáksága (1781 Gombási István C1883, 159) | fájn poéta (1804 Verseghy Ferenc CD01) | [Dobrosi apja] holnapra vacsorára hítt. Érzelmes egy fein ember (1837 Tóth Péter 8491002, 156) | olyan fájin kedve kerekedett, hogy rikkantani szeretne a csikói örömtől (1926 Kardos László CD10) | Fáin nőcske vala! (1955 Csanádi Imre 9082008, 466) | fain voltam. Elvállaltam [a meccset] (1995 Magyar Hírlap CD09) | a törekët aszt szintëin külömpakolták, kazalba összera̬kták fajinan, hogy bë në ázzon (1999 Magyar Nyelv C5939, 340) | A dúcok közé fáinul beraknék egy galériát (2006–2007 Tábori Zoltán 3305002, 162).

3a. (nyj v. biz)(jó minősége miatt) finom, jóízű 〈étel, ital〉’ ❖ fáin Borokat iſznak (1781 Gombási István C1884, 252) | Ötték a fájiny ételt (1889 Kis Pál C5954, 141) | Fájin dohány, – mondotta az ügyelő a szippantásokat az orrából eregetve (1905 Gárdonyi Géza 9173008, 63) | [Laci bátyám] azt szerette, ami akkor a közvélemény szerint a legfajnabb úri koszt volt (1939 Móricz Zsigmond C5087, 162) | meginnánk a Heurigerben néhány üveg fájint bort (1990 Bródy János C5696, 466).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

fajn lásd fájin
🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fájin melléknév
fájiny (nyj)
fájint (nyj)
fajn (kissé rég)
fájn (kissé rég)
fein (kissé rég)
1. (kissé rég)
finom tapintású, puha felületű 〈anyag〉, ill. ilyen anyagból készült 〈ruhadarab, tárgy stb.〉
Lakoſſai Brüſzſzelnek ſerény és alkalmas emberek […]: nállok kéſzl a’ fájin poſztó, teveſzr
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Igen szépféle juhokat láttam, fein szörűeket
(1833–1834 Teleki László²)
Most egy egész uj találmányt rendeltem meg Angliaországból; t. i.tudniillik hölgyi nadrágokat legfájnabb selem papirbúl. Tökéletes olyan fájn, mint a czigarettli papiros
(1876 Borsszem Jankó okt. 1.)
Tán csak nem pólyáltatja magát nyers húsba ez az asszonyság éjszakára azért, hogy a bőre fáintabb legyen?
(1884 Jókai Mór)
– Valami selyemkendő kék nekem… […] Az öreg megértette s mohón, remegő ujjakkal válogatta a holmiját. Egyet kivett. – Ez fájn lesz
(1911 Móricz Zsigmond)
A fein cipellőjét nézd meg!
(1919 Barta Lajos)
1a. (kissé rég)
apró szemcsékből álló 〈anyag〉
fájin forgátſokra tör Méſzkö
(1782 Benkő Ferenc ford.Werner)
[az olvasztótégelyek] pípa-agyagból és tiszta homokbúl, vagy agyagbúl és fájin apróratört tserepekből készíttetnek
(1818 Mokry Benjámin ford.Möller²)
Itt van a fájin lisztbű többféle sütemin
(1940 Rajczy Mária Callista Mechtildis)
2. (kissé rég)
kifinomult, előkelő 〈ízlés, hely, személy stb.〉
Csak a természetet tartom én szépségnek, az érzékeny szívet fájn erkölcsösségnek
(1804 Verseghy Ferenc)
fainabb manierral köszönt
(1815 Cserey Farkas²)
Érzékeny, fáin nevelésű embernek elég sokszor egy rossz tekintet
(1855 Jókai Mór)
hallomásomra vagyon, hogy Nagyságod fáin Gusztussához kvadrált az Hermony Ottokár Urnak dedikált Poémám
(1882 Borsszem Jankó dec. 31.)
a lányomat szolgálni küldtük. Otthon nem akart, restelte, hát elment Budapestre. Akadt is ottan fájin úri helyre
(1906 Pesti Hírlap febr. 21.)
Veszek én neked, Éva, selyemcipőt is, meg selyemkesztyűt is. Úgy jársz, mint a legfajinabb úriasszonyok
(1907 Gárdonyi Géza)
3. (nyj v. biz)
kiváló, remek, nagyszerű 〈személy v. dolog〉
ha ſokat olvaſſa [ti. a Bibliát], meg-hibáz az ö fáin Deáksága
(1781 Gombási István)
fájn poéta
(1804 Verseghy Ferenc)
[Dobrosi apja] holnapra vacsorára hítt. Érzelmes egy fein ember
(1837 Tóth Péter)
olyan fájin kedve kerekedett, hogy rikkantani szeretne a csikói örömtől
(1926 Kardos László)
Fáin nőcske vala!
(1955 Csanádi Imre)
fain voltam. Elvállaltam [a meccset]
(1995 Magyar Hírlap)
a törekët aszt szintëin külömpakolták, kazalba összera̬kták fajinan, hogy bë në ázzon
(1999 Magyar Nyelv)
A dúcok közé fáinul beraknék egy galériát
(2006–2007 Tábori Zoltán)
3a. (nyj v. biz)
(jó minősége miatt) finom, jóízű 〈étel, ital〉
fáin Borokat iſznak
(1781 Gombási István)
Ötték a fájiny ételt
(1889 Kis Pál)
Fájin dohány, – mondotta az ügyelő a szippantásokat az orrából eregetve
(1905 Gárdonyi Géza)
[Laci bátyám] azt szerette, ami akkor a közvélemény szerint a legfajnabb úri koszt volt
(1939 Móricz Zsigmond)
meginnánk a Heurigerben néhány üveg fájint bort
(1990 Bródy János)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások