fájlondis (4A) l. fajlondis

fajlondis fn és mn 4A (rég)fajlandis, fájlondis

I. fn

(jelzőként is) ’〈egyfajta (finom) angol posztó megnevezéseként〉’ ❖ [ezt a menteszárnyat] ugyan nehezen lehet megforrasztani, pedig igazi fajlandis posztóból van (1866 Szathmáry Károly C3858, 119) | Landis (londis, longis), a XVII. sz.-ban posztófajta: a szótárak londoni posztónak magyarázzák (tehát nyilván német szóképzés: londisch). Volt fajlandis vagy fajn-landis és köz-landis (1895 PallasLex. CD02) | az igen jó fajlondis ára volt 4 forint 25, a közönségesé 2 frt 25 (1900 Nagy Géza CD20) | A nyugati kereskedelem mindenféle skarlátok, atlaszok, fajlondisok, tafoták, karasiák, kamukák, patyolatok roppant tömegeit hozta be az országba; a keleti kereskedelem pedig rengeteg ruméliai, perzsa és brusszai árut (1940 Berlász Jenő CD43) | [a 17. században] az udvarbírónak, porkolábnak (= várnagynak), számtartónak, sáfárnak és sütőnek változatos minőségű külföldi posztókból (fájlondisból, karasiából, kisznicerből) varrott ruha járt (2001 Pach Zsigmond Pál CD58).

a. (ritk) ’ebből az anyagból való ruhanemű’ ❖ Csak legalább jó vón a posztója [ti. a katonaruháé], de most esztendeje is, mikor fizetés volt, olyan fájlondist attak, hogy egy hónapra már mind ki volt az embernek a térgye, könyöke belőle (1915 Móricz Zsigmond C3225, 33).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

’ebből az anyagból való 〈ruhanemű〉’ ❖ Ungmegye 1666-ki árszabása szerint a városi parasztasszony csak fajlondis vagy rázsaszoknyát viselhetett (1900 Nagy Géza CD20) | [Krisztina néni fátolyt készített a menyasszony] fejére, rezgőkkel tűzködve, fajlandis viganóval (1902 Jókai Mór CD18).

ÖE: ~posztó.

Vö. TESz.; SzT. fajlandis

fájlondis lásd fajlondis
fajlondis főnév és melléknév 4A (rég)
fajlandis 4A
fájlondis 4A
I. főnév
(jelzőként is)
〈egyfajta (finom) angol posztó megnevezéseként〉
[ezt a menteszárnyat] ugyan nehezen lehet megforrasztani, pedig igazi fajlandis posztóból van
(1866 Szathmáry Károly)
Landis (londis, longis), a XVII. sz.század-ban posztófajta: a szótárak londoni posztónak magyarázzák (tehát nyilván német szóképzés: londisch). Volt fajlandis vagy fajn-landis és köz-landis
(1895 PallasLex.)
az igen jó fajlondis ára volt 4 forint 25, a közönségesé 2 frtforint 25
(1900 Nagy Géza)
A nyugati kereskedelem mindenféle skarlátok, atlaszok, fajlondisok, tafoták, karasiák, kamukák, patyolatok roppant tömegeit hozta be az országba; a keleti kereskedelem pedig rengeteg ruméliai, perzsa és brusszai árut
(1940 Berlász Jenő)
[a 17. században] az udvarbírónak, porkolábnak (= várnagynak), számtartónak, sáfárnak és sütőnek változatos minőségű külföldi posztókból (fájlondisból, karasiából, kisznicerből) varrott ruha járt
(2001 Pach Zsigmond Pál)
a. (ritk)
ebből az anyagból való ruhanemű
Csak legalább jó vón a posztója [ti. a katonaruháé], de most esztendeje is, mikor fizetés volt, olyan fájlondist attak, hogy egy hónapra már mind ki volt az embernek a térgye, könyöke belőle
(1915 Móricz Zsigmond)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is)
ebből az anyagból való 〈ruhanemű〉
Ungmegye 1666-ki árszabása szerint a városi parasztasszony csak fajlondis vagy rázsaszoknyát viselhetett
(1900 Nagy Géza)
[Krisztina néni fátolyt készített a menyasszony] fejére, rezgőkkel tűzködve, fajlandis viganóval
(1902 Jókai Mór)
ÖE: fajlondisposztó
Vö. TESz.; SzT. fajlandis

Beállítások