🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fájront fn és msz (nyj v. biz)fajerám (rég) , fájeramt (kissé rég) , fajront (kissé rég) , fejront (kissé rég)

I. fn

1. ’a műszak, a munkaidő v. a nyitvatartási idő lejárta, vége, es. szünete, ill. a munka ekkor történő befejezése’ ❖ takarodjék haza, mert már bealkonyodott és igy „féjeramt” van! (1857 Délibáb C1405, 43) | Reggel hat órakor munkába áll, délben egy órai pihenő, azután újra dolgozik hat óráig. […] Fajerám után vállalhat magának más munkát is (1895 Borsszem Jankó nov. 3. C5014, 5) | betoppant, már kászolódtak a kőmivesek, a déli „fejront” kezdődött (1912 Pesti Hírlap dec. 22. C5660, 34) | A fogadó falai közé nem ért el a főkapitány hatalma, itt nem volt záróra („fájeramt”, mint Pesten mondogatták) (1931 Krúdy Gyula CD54) | – Hát hánykor van fejramt [a gyárban]? – Itt? Itt soha uram! Ez a pokol éjjel-nappal megy (1936 Hollós Korvin Lajos CD10) | Nem akarná végre abbahagyni [ti. a munkát], fájrontot csinálni? (1966 Karinthy Ferenc 9308004, 330) | már napi bérét sem kapja meg [az az utcaseprő], akinél a fájrontnál színeződik el a szonda (2002 Népszabadság febr. 16. C7850, 36).

1a. ’ezt bejelentő közlés v. ezt jelző hangjelzés’ ❖ a munkások megtörlik homlokukat s leteszik a furót, vésőt, kalapácsot; lassanként kiürül minden. Az egyes pavillonok szögletében berendezett irodák is fájramtot mondanak (1885 Vasárnapi Újság C7399, 292) | fájrontot csengettek az épületen (1961 Népszava nov. 25. C4825, 3) | [este] az egyenruhások fájrontot mondanak, s szabad a gazda az illegális virágárusnak (1998 Népszabadság ápr. 29. C7848, 9).

2. (tréf is) ’vmely tevékenység, esemény vége, befejezése, ill. annak bejelentése v. a közlés, amellyel azt bejelentik’ ❖ János mester (aki egész délután a korcsmában üldögélt) „De most már sietek haza, itt az ideje, hogy – fájrontot csináljak!” (1885 Pesti Hírlap febr. 10. C5633, 14) | egyenesen az ellenzéki törekvésekre szeretné a „fajramtot” kimondatni (1913 Pesti Hírlap jún. 17. C5661, 4) | Ha meglepetés számunkra, hogy még él a Tévémagiszter, még inkább az, hogy nem mondott fájrontot a Magyar Televízió világkiállítási magazinja, a Telexpo ’96 (1994 Magyar Nemzet aug. 10. C8369, 11) | senkiben fel sem merül, hogy ebből gyilkosság lesz, miért is merülne, egészen addig, amíg a halottkém azt nem mondja, hogy fájront van (2007 Népszava júl. 18. C7470, 7).

II. msz

1. ’〈annak jelzésére, hogy a műszak, a munkaidő, a nyitvatartási idő lejárt, véget ért, ill. munkaszünet van〉’ ❖ [a kocsmáros] ultimátumképen elkiáltotta, hogy: „fájramt” és kezdte a lámpákat lecsavarni (1889 Pesti Hírlap dec. 12. C5637, 10) | végre fölharsan a hivó szózat: – Feiront! (1927 Népszava okt. 2. C7495, 2) | [a kifutó-fiú] megérkezik a parizerekkel, szalonnákkal és zsemlékkel, és Márton főnök elkiáltja: „Tízórai, fájront!” (1994 Szántó Piroska 1166002, 33).

2. (tréf is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely tevékenység, esemény stb. abbamarad, befejeződik〉’ ❖ A kamaraénekesnő (megsemmisülten öszszerogy [a koncertjén]. A zongorakisérő ájultan viszi el.) Az ajtónálló (kikiabál a többi szolgának). Schlussz! Fájramt! (1912 Pesti Napló jan. 20. C6670, 12) | Mingyárt az esküvőn észrevettem[, hogy a feleségem nem szeret], mondtam is a muzsikának: fájront! Holnap elválunk! (1942 Népszava júl. 29. C7510, 6) | a szívéhez kapott, összeesett, meghalt, fájront (2007 Népszabadság jan. 10. C7855, 6).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fájront főnév és mondatszó (nyj v. biz)
fajerám (rég)
fájeramt (kissé rég)
fajront (kissé rég)
fejront (kissé rég)
I. főnév
1.
a műszak, a munkaidő v. a nyitvatartási idő lejárta, vége, es. szünete, ill. a munka ekkor történő befejezése
takarodjék haza, mert már bealkonyodott és igy „féjeramt” van!
(1857 Délibáb)
Reggel hat órakor munkába áll, délben egy órai pihenő, azután újra dolgozik hat óráig. […] Fajerám után vállalhat magának más munkát is
(1895 Borsszem Jankó nov. 3.)
betoppant, már kászolódtak a kőmivesek, a déli „fejront” kezdődött
(1912 Pesti Hírlap dec. 22.)
A fogadó falai közé nem ért el a főkapitány hatalma, itt nem volt záróra („fájeramt”, mint Pesten mondogatták)
(1931 Krúdy Gyula)
– Hát hánykor van fejramt [a gyárban]? – Itt? Itt soha uram! Ez a pokol éjjel-nappal megy
(1936 Hollós Korvin Lajos)
Nem akarná végre abbahagyni [ti. a munkát], fájrontot csinálni?
(1966 Karinthy Ferenc)
már napi bérét sem kapja meg [az az utcaseprő], akinél a fájrontnál színeződik el a szonda
(2002 Népszabadság febr. 16.)
1a.
ezt bejelentő közlés v. ezt jelző hangjelzés
a munkások megtörlik homlokukat s leteszik a furót, vésőt, kalapácsot; lassanként kiürül minden. Az egyes pavillonok szögletében berendezett irodák is fájramtot mondanak
(1885 Vasárnapi Újság)
fájrontot csengettek az épületen
(1961 Népszava nov. 25.)
[este] az egyenruhások fájrontot mondanak, s szabad a gazda az illegális virágárusnak
(1998 Népszabadság ápr. 29.)
2. (tréf is)
vmely tevékenység, esemény vége, befejezése, ill. annak bejelentése v. a közlés, amellyel azt bejelentik
János mester (aki egész délután a korcsmában üldögélt) „De most már sietek haza, itt az ideje, hogy – fájrontot csináljak!”
(1885 Pesti Hírlap febr. 10.)
egyenesen az ellenzéki törekvésekre szeretné a „fajramtot” kimondatni
(1913 Pesti Hírlap jún. 17.)
Ha meglepetés számunkra, hogy még él a Tévémagiszter, még inkább az, hogy nem mondott fájrontot a Magyar Televízió világkiállítási magazinja, a Telexpo ’96
(1994 Magyar Nemzet aug. 10.)
senkiben fel sem merül, hogy ebből gyilkosság lesz, miért is merülne, egészen addig, amíg a halottkém azt nem mondja, hogy fájront van
(2007 Népszava júl. 18.)
II. mondatszó
1.
〈annak jelzésére, hogy a műszak, a munkaidő, a nyitvatartási idő lejárt, véget ért, ill. munkaszünet van〉
[a kocsmáros] ultimátumképen elkiáltotta, hogy: „fájramt” és kezdte a lámpákat lecsavarni
(1889 Pesti Hírlap dec. 12.)
végre fölharsan a hivó szózat: – Feiront!
(1927 Népszava okt. 2.)
[a kifutó-fiú] megérkezik a parizerekkel, szalonnákkal és zsemlékkel, és Márton főnök elkiáltja: „Tízórai, fájront!”
(1994 Szántó Piroska)
2. (tréf is)
〈annak kif-ére, hogy vmely tevékenység, esemény stb. abbamarad, befejeződik〉
A kamaraénekesnő (megsemmisülten öszszerogy [a koncertjén]. A zongorakisérő ájultan viszi el.) Az ajtónálló (kikiabál a többi szolgának). Schlussz! Fájramt!
(1912 Pesti Napló jan. 20.)
Mingyárt az esküvőn észrevettem[, hogy a feleségem nem szeret], mondtam is a muzsikának: fájront! Holnap elválunk!
(1942 Népszava júl. 29.)
a szívéhez kapott, összeesett, meghalt, fájront
(2007 Népszabadság jan. 10.)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások