fájul tn ige 1a1 (kissé rég, irod is)

1. ’〈kül. testrész〉 fáj(ni kezd), fájdul’ ❖ Fájúl: dolere incipit (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 139) | karja elzsibbadt, csontjai fájulni kezdtek (1843 Degré Alajos C3367, 254) | fájdul ~ fájul tn. i. ’fájni kezd’ (1957 Szegedi szótár C6400, 396).

2. (szív, kebel alannyal) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét, lelkét nagyfokú bánat, szomorúság fogja el, tölti be〉’ ❖ ősi dal zeng bujdosó Csabárul, Bús vígalomban a szív öble fájul (1855 Arany János 8014067, 236) | Büntudatban fájul keblünk (1860 Thaly Kálmán C4125, 188) | Minden hangokra folyva folyt a könnyem S szívem fájulva fájt (1918 Szép Ernő CD10).

Ö: bele~, meg~.

Vö. TESz. fáj

fájul tárgyatlan ige 1a1 (kissé rég, irod is)
1.
〈kül. testrész〉 fáj(ni kezd), fájdul
Fájúl: dolere incipit
(1833 Magyar–diák szókönyv)
karja elzsibbadt, csontjai fájulni kezdtek
(1843 Degré Alajos)
fájdul ~ fájul tn. i.tárgy nélküli ige ’fájni kezd’
(1957 Szegedi szótár)
2. (szív, kebel alannyal)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a szívét, lelkét nagyfokú bánat, szomorúság fogja el, tölti be〉
ősi dal zeng bujdosó Csabárul, Bús vígalomban a szív öble fájul
(1855 Arany János)
Büntudatban fájul keblünk
(1860 Thaly Kálmán)
Minden hangokra folyva folyt a könnyem S szívem fájulva fájt
(1918 Szép Ernő)
Vö. TESz. fáj

Beállítások