fajul tn ige 1a1 

1. (kissé rég) ’〈növény(i rész), növényzet, állat(i testrész)〉 elfajul, a rá v. a faj(tá)ra eredetileg nem jellemző(, kedvezőtlen) sajátosságokat vesz fel(, és így vmivé v. vmilyenné válik, változik)’ ❖ Meddlni: meddlni, magtalanodni, vadúlni, kopárodni, gyümltstelenedni, fajúlni (1792 Kisded szótár C0816, 146) | Fajúlni, Fajlani. Generare, Gignere, Parere, Foetificare (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 81) | [Lükaón] elijedve ſzalad, ’s a’ néma mezkre kijutván, haſztalanúl kíván emberſzózatra fakadni; ordít. […] Köntöſibl ſzrbojt ſzületik, lábakra fajúlnak karjai, farkas leſſz (1818 Verseghy Ferenc ford.–Ovidius C4442, 37) | beláthatlan bozóttá fajul a növényzet, a vizenyős föld kiölte az árnyékos fákat, s a hirtelen felsarjult bambusznádak, cikkes kóróikkal, a tüskebokrok, újjnyi hosszúságú vörös tüskéikkel, küzdeni látszanak egymással az elfoglalt helyért (1852 Jókai Mór CD18) | [a poloska] eredetileg szőke faj, – mint a vaj; – de ha más ég alatt meghonosul, – mások vérén megpotrohosul: – barnára fajul akkoron (1858 Arany János CD01) | Láttam válogatott, sokszor próbált magokat mind Rosszra fajulni utóbb (1865 Bodon Ábrahám ford.–Vergilius C1126, 17) | A gyakorlatban már régen és ismételten kimondották azt a feltételezést, hogy egyes mezőgazdasági növények átalakulnak, más növényekké fajulnak el, például a búza rozzsá fajul (1950 Szabad Nép nov. 24. C4873, 6).

1a. (rég, ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vmely (természeti) képződmény, alakzat módosulva más alakot, jelleget vesz fel v. térben más alakú, jellegű képződménnyé változva jelenik meg〉’ ❖ A nép hever, – de a vezér soká áll… – Felnőtt fiak hallgatnak oldalánál, – Vizsgálva a tájt hosszan szótlanul… A zöld hegyet, mely fenn szirtté fajul (1846 Tompa Mihály CD01) | Valamely gyürüs hegység a Hold szélén eszerint egyenes vonallá fajul, s igy a középtől távol eső tájak jellemének megismerése mindinkább nehezítve van (1895 PallasLex. CD02) | Amikor [az alakzatot leíró képletben] n = 1, akkor paralelogrammát kapunk. Ha n kisebb, mint 1, akkor konkáv görbék alkotják a négy oldalt, melyek görbülete annál nagyobb, minél közelebb van a 0-hoz. Ha n tart 0-hoz, akkor alakzatunk két egymást metsző szakasszá fajul (2000 Természet Világa ford. CD50).

2. (kissé rég) ’〈személy, csoport〉 az elődökhöz v. a kívánatoshoz képest mássá válik, kül. elkorcsosul, elfajul, ill. így vál(toz)ik vmivé, ritk. vmilyenné, es. hasonul vmihez’ ❖ a’ ki gonoſz fej utánn indúl, fog végre fajúlni (1783 Baróti Szabó Dávid C0814, 66) | az emberiség egyesület, nevelés, eszmecsere, korszellem stb. által szinte sok változásokon ment keresztül, ’s mint hiszszük, jobbá fajult (1839 Athenaeum C0018, 8) | Dicső apának fajult gyermeke! (1857 Szelestey László C0685, 169) | nem akar tökéletes vallomást tenni? Csak annyit ismer el, hogy mióta közénk keveredett, már hozzánk fajult; ráragadtak nemes bűneink (1880 Jókai Mór CD18) | Jugoszláviában nyíltan arról beszélnek, hogy „Tito csoportja politikai gyilkosok bandájává fajul.” (1948 Marxizmus–leninizmus olvasókönyv ford. C6907, 538).

3. ’〈(nem kívánatos, káros) dolog, esemény, jelenség stb.〉 (erősödve, mértékében v. intenzitásában növekedve) rossz(abb), kedvezőtlen(ebb), szélsőséges(ebb) lesz, ill. így vál(toz)ik vmivé, ritk. vmilyenné’ ❖ orgiává fajult titkos Bacchus-ünnepek (1809 Horvát István 8186010, 394) | Nyelv nélkül a legfinomabb érzések is alacsony irányt nyernének, s vadságra fajulnának (1843 Zimmermann Jakab 8560001, 6) | zavaros vegyelékké fajla beszéde (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1552, 58) | Elégedetlenségök végre annyira fajult, hogy felmondották az engedelmességet s a szultánt arra kényszeritették, hogy békét kössön s hóditó terveit elejtse (1890 Acsády Ignác–Gindely Antal CD55) | a spekulációkat nem tudom tényül elfogadni. Így aztán oda fajul a helyzet, hogy arra a kérdésre, miből és hogyan élnek az emberek, mindenki tud csalhatatlan feleletet, csak én nem (1949 Nagy Lajos 9472006, 288) | az elvirágzás rémével küzdő asszony féltékenysége betegessé fajult (1982 Jékely Zoltán 9278103, 8) | Sokan voltak, akik bosszúra vágytak, az indulatok néhány helyen a lincselésig fajuló túlkapásokhoz vezettek (2007 Kornai János 3194002, 318).

4. fajul vmire (kissé rég) ’〈bűnös v. méltatlan, erkölcsileg helytelen viselkedésre, tettre〉 vetemedik vki’ ❖ lopni tanulnak, és a’ dologtul egéſzen el-ſzoknak. Vétkekre fajulnak (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 438) | célszerűbb volna ezen szabadcsapatokat, még mielőtt veszélyesebb kicsapongásokra fajulnának, a rendes zászlóaljakba beosztani (1849 Lukács Sándor 2012001, 25) | Inti az asszonyt, hogy […] a lisztet, búzát el ne pazérolja, bort háznál ihatik, de a korcsmát ne járja, hűtlenségre ne fajuljon (1860 k. Arany János C0641, 28) | Számitott-e arra, midőn egyedül ezen többség akaratát tartá a hazára nézve üdvösnek, hogy ha aztán e többség a féktelenségre fajul, a hazának megsemmisitését idézheti elő (1872 Tóvölgyi Titusz 8492011, 137).

Ö: el~.

Vö. CzF. fajúl · fajul; ÉrtSz.; TESz. faj; ÉKsz.