fakít ige 

1. ts (tárgy n. is) ’〈sötét(ebb) színt, ill. ilyen alapszínű anyagot, dolgot környezeti hatás v. vmely (vegy)szer(es eljárással vki)〉 halványabbá, (szürkésbe v. barnásba hajló) világosabb árnyalatúvá tesz, ill. olyannak láttat, mutat’ ❖ a napsugár, melyet néha beeresztettek, fakitotta a zöld virágos sárga kartonkárpitokat (1884 Pesti Hírlap jan. 25. C5632, 15) | [a világosbarnás színt] a napfény még az élő madáron is rövidesen fehérre fakítja (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A „Duna” mosópor fehér színű textíliához kitűnően alkalmas, de a színes holmit fakítja (1959 Esti Hírlap ápr. 22. C4748, 3) | Mattszürkére fakít mindent ez a borús délután (1970 Népsport febr. 13. C8039, 3) | [Linda] piros-sárga kockás, vastag szoknyát viselt […] és vöröszászló-anyagból szintén sajátkezűleg varrott rövidujjú blúzt (sifon? karton?), amit Hypóban fakított, hogy ne rikítson annyira (1977 Galgóczi Erzsébet C6894, 539) | már a „Tolni” feliratot is olvashatatlanná fakította az idő a bejárati ajtón (1999 Magyar Hírlap CD09) | [az új burkolatot] az UV sugárzás fakító ereje ellen beton-impregnálóval kell védeni (2000 Lakáskultúra CD39).

1a. ’〈hajat, szempillát stb.〉 világosabb árnyalatúvá, kül. szőkéssé v. őszessé tesz vmi(vel vki)’ ❖ a szenvedés hamar megritkitja és fakitja a hajat (1907 Budapesti Hírlap márc. 21. C4695, 1) | [A nő] platinaszőkére fakitott haján kacér sapka illeg (1933 Pesti Hírlap okt. 17. C5681, 6) | A közvetlen napfény [a házinyúl] bundáját fakítja (1940 ÚjIdőkLex. C5448, 4838) | A szeme derűs volt és egészen világoskék a nap fakította, szalmasárga szempillák között (1965 Népszava aug. 20. C4829, 9) | Edit, a szőke s egyre szőkébb mixerlány (fakítja haját a Nap, a kegyetlen) (1983 Népszava okt. 1. C7448, 10).

1b. (tárgy n. is) ’〈arcszínt v. arcot〉 halvánnyá, sápadttá tesz, ill. olyannak láttat, mutat vmi’ ❖ ez a néma, könyörgő, szenvedő kérdés, mely a fiatal arcot még jobban fakitja és öregiti, úgy hat a mord katonára, mint egy szivét érintő, rettenetes ütés (1909 Pesti Hírlap okt. 30. C5657, 33) | [az erdész] hevesen járt föl s alá, meglátszott rajta, hogy igyekszik magába fojtani sok mindent, ami majd hirtelen pirosra festette, majd sápadttá fakitotta különben mozdulatlan arcát (1921 Pesti Napló júl. 20. C8699, 4) | [A sárga szín] a szőkéket fakitja, sáppasztja (1921 Pesti Hírlap okt. 30. C5669, 10) | abban a teremben fénycső-világítás van, ami oly betegesen zöldre, sápadtra fakítja az arcot (1957 Népszava febr. 10. C4822, 10) | Vonásait töprengővé oldotta a tudás, arcszínét mintha a vezérlőterem derengő fénye fakította volna (1982 Népszabadság febr. 6. C7832, 4) | A halványító, fakító krémek Retinolt, az A-vitamin legtisztább fajtáját, E-, C-vitamint, zöldtea-, koffein- és tengervízkivonatot is tartalmaznak (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. ts (ritk, átv is) ’〈fényt (adó dolgot), fényességet〉 halványabbá, tompábbá tesz, ill. ilyennek v. ilyen fényűnek láttat vmi’ ❖ A hajnal világossága […] régen sápadtra fakitotta már a lámpák fényét (1921 Pesti Napló aug. 18. C8699, 3) | nem is fakítja fényét megszokás – ez tartós és igéző lobogás (1940 Csanádi Imre C6898, 11) | Az út üres, de működését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek ősatyja. Élét tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba (1958 Weöres Sándor ford.–Lao-ce 9788244, 10) | Csillagok vesznek az ég magasába, fakítja őket csendfalak árnya (1974 Népszava dec. 7. C7439, 7).

3. ts ’Halványít, gyengít.’

3a. ’〈gesztust, érzelmet stb.〉 gyengébbé, ill. öröm v. élénkség nélkülivé tesz vmi, vki’ ❖ Nagyon szép és finom megjelenés volt Gombaszögi Frida, aki a müvész feleségét játszotta – talán tulértelmesen, mert sokszor ugy tetszett, mintha szándékosan fakitaná az érzelmeit... (1910 Pesti Napló szept. 25. C8688, 16) | A kínos jelenet feszültsége hetekig ott kísértett a levegőben, kényszeredetté fakítva minden szót (1926 Pesti Napló nov. 19. C8704, 20) | [Irén] nem olyan vidám, mint szokott, sőt zaklatottság, fáradtság fakítja a tekintetét (1959 Földeák János C6867, 327) | Az a tény, hogy ezt a tóba mélyen benyúló félszigetet nagyon is régen felfedezték már, […] ne fakítsa, inkább serkentse megismerési vágyunkat (1981 Népszava szept. 23. C7446, 5).

3b. ’〈idő, későbbi esemény stb. vmely emléket, hagyományt stb.〉 halványít, bizonytalanabbá v. kevésbé életszerűen felidézhetővé tesz’ ❖ Az idő, amely annyi mindent fakit (1914 Pesti Napló szept. 6. C8692, 3) | az idő múlása ezeket az árnyakat [ti. a történeleméit] is mind bizonytalanabbá teszi, a gyengébbeket egyre homályosabbá fakítja vagy végképp eltünteti (1939 Sárközi György CD10) | A szőke, barna gyermekfejek, gyermekarcok javarészt már eliramlottak emlékezetemből, vonásaikat halvánnyá fakította pergő évek szövődő ködfátyola (1957 Népszava jún. 26. C4822, 3) | Lakatos József emlékeit sem fakította az idő (1984 Népszava dec. 12. C7449, 5).

3c. ’jelentéktelenné v. jellegtelenné, ill. ilyen dologgá v. személyiséggé tesz vmit, vkit vmi v. vki’ ❖ [Nagy Sándor] minden szorgalmával inkább holt irodalomtörténeti lommá fakította Adyt, mintsem élővé támasztotta volna (1927 Németh László² CD10) | A racionalizmusnak lelket, hagyományt, történeti multat félreismerő mechanisztikus felfogása II. Józsefet annyira hatalmába keríté, mint addig egyetlen uralkodót sem, ennek az életet egy színre fakító racionalizmusnak szolgálatába állítja nagy akaratát, intellektusát (1931 Szekfű Gyula CD42) | A merev, konvencionális előadások talmi pompája csak arra való, hogy szürkévé fakítsa a darab eleven perzselő mondanivalóját (1945 Szabad Nép ápr. 22. C4869, 6) | a film a drámához képest némileg szürkíti, háttérszemélyiséggé fakítja XII. Piust (2001 Népszabadság júl. 21. C7849, 30).

4. tn (tárgyragos határozóval is) fakít vmin ’〈annak kif-ére, hogy vmi okozza, előidézi, hogy vminek vmely pozitív tulajdonsága (egyre inkább) csökken, ill. erejéből, intenzitásából, elevenségéből egyre inkább veszít vmi〉’ ❖ Az anyagra ráerőszakolt mese is sokat fakított a [regénybeli] színek életszerűségén (1931 Németh László² CD10) | a harminc évvel ezelőtt írt versek is frissek, az idő semmit se fakított rajtuk (1960 Népszava szept. 18. C4824, 4) | az évszakok váltakozása semmit nem fakít Gemenc szépségén (1981 Népszava máj. 20. C7446, 5) | Régi erények, régi érdemek, s aligha fakít és koptat rajtuk az idő (1995 Szabad Föld szept. 5. C8381, 5).

ÖU: el~, ki~, meg~.

Vö. ÉKsz.