alpinizmus fn 4A (Sp is)

’sportként, ill. tudományos kutatás céljából magas, sziklás hegységekben űzött hegymászás’ ❖ [a turistaságtól megkülönböztetendő] az alpinizmus, mely főként a hegymászás sportszerü űzéséből s első sorban a hegységek tájrajzi tanulmányozásából áll (1897 PallasLex. CD02) | az alpinizmus csak a XIX. század második felében lett divattá, a havasok szépségeit is csak ekkor kezdték felfedezni (1932 Rapaics Rajmund CD35) | a Tátrában váratlan hóesések, hirtelen szélfúvások, alattomos ködök és gyakori lavinaomlások növelik az alpinizmus kockázatát (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

alpinizmus főnév 4A (Sp is)
sportként, ill. tudományos kutatás céljából magas, sziklás hegységekben űzött hegymászás
[a turistaságtól megkülönböztetendő] az alpinizmus, mely főként a hegymászás sportszerü űzéséből s első sorban a hegységek tájrajzi tanulmányozásából áll
(1897 PallasLex.)
az alpinizmus csak a XIX. század második felében lett divattá, a havasok szépségeit is csak ekkor kezdték felfedezni
(1932 Rapaics Rajmund)
a Tátrában váratlan hóesések, hirtelen szélfúvások, alattomos ködök és gyakori lavinaomlások növelik az alpinizmus kockázatát
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások