fakova fn 

1. (rég, Ásv) ’a vulkáni tevékenység során kovasavval átitatott faanyagból keletkezett ásvány’ ❖ Fakova. L. [= Lithoxylon] Siliceum, Kieſelartigesholtz. Ribitzén az hol egéſzſzfa kezdett vólt Kvéválni, Magyarorſzágon, Tsehorſzágban, Saxóniában, Helvétziában (1784 Benkő Ferenc C0959, 157) | A rendes hadgyakorlathoz a lőfegyverek sárkányában fakovák voltak; ezeket most siettek felcserélni igazi kovákkal (1879 Jókai Mór CD18) | Fakova, szarukő, mely fa és általában növények megkövesítő anyagaként szerepel, azért az ilyenek szerkezete a fáéhoz, illetőleg a növényekéhez hasonló (1894 PallasLex. CD02).

2. (rendsz. a se v. sem tagadószóval) (kissé rég, tréf v. gúny) ’〈csekély pénzösszegre, ill. semmit érő, haszontalan dologra, tevékenységre, személyre vonatkoztatva〉’ ❖ [Etelka:] – Eredgy! – Mond-meg, nem bánom, Uradnak: hogy, ha  téged’ ezen késértetekkel küldött Wilágoſra [ti. hogy meggyőzze Etelkát arról, hogy házasodjon össze a fejedelemmel];  ſem ér többet egy fa-kohánál; egy férges diónál; egy moly-ette kucſmánál (1786 Dugonics András 7087012, 106) | Ravaſzi. Látd-e, ennek mi eggy ſereg pénzel vagyunk adósok, ’s azért minden nap’ a’ nyakunkra jár; de még ſem adunk ám tsak eggy fa-kohá-is néki (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 165) | a balszemem régóta nem ér egy fakovát (1885 Tolnai Lajos C4201, 7) | – Kálmán! – esedezett a lengyel. – Hát ennyire becsülöd öreg barátod életét? Igaz, hogy nem ér az egész egy fakovát se (1903 Krúdy Gyula CD54) | Nagybetegen sinylődtem akkor a Margitszigeten, az orvosok egy fakovát sem adtak volna életemért (1939 Pesti Hírlap jún. 22. C5687, 6).

Vö. CzF. fakoha, ~; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

fakova főnév
1. (rég, Ásv)
a vulkáni tevékenység során kovasavval átitatott faanyagból keletkezett ásvány
Fakova. L. [= Lithoxylon] Siliceum, Kieſelartigesholtz. Ribitzén az hol egéſzſzfa kezdett vólt Kvéválni, Magyarorſzágon, Tsehorſzágban, Saxóniában, Helvétziában
(1784 Benkő Ferenc)
A rendes hadgyakorlathoz a lőfegyverek sárkányában fakovák voltak; ezeket most siettek felcserélni igazi kovákkal
(1879 Jókai Mór)
Fakova, szarukő, mely fa és általában növények megkövesítő anyagaként szerepel, azért az ilyenek szerkezete a fáéhoz, illetőleg a növényekéhez hasonló
(1894 PallasLex.)
2. (rendsz. a se v. sem tagadószóval) (kissé rég, tréf v. gúny)
〈csekély pénzösszegre, ill. semmit érő, haszontalan dologra, tevékenységre, személyre vonatkoztatva〉
[Etelka:] – Eredgy! – Mond-meg, nem bánom, Uradnak: hogy, ha  téged’ ezen késértetekkel küldött Wilágoſra [ti. hogy meggyőzze Etelkát arról, hogy házasodjon össze a fejedelemmel];  ſem ér többet egy fa-kohánál; egy férges diónál; egy moly-ette kucſmánál
(1786 Dugonics András)
Ravaſzi. Látd-e, ennek mi eggy ſereg pénzel vagyunk adósok, ’s azért minden nap’ a’ nyakunkra jár; de még ſem adunk ám tsak eggy fa-kohá-is néki
(1788–1789 Magyar Múzeum)
a balszemem régóta nem ér egy fakovát
(1885 Tolnai Lajos)
– Kálmán! – esedezett a lengyel. – Hát ennyire becsülöd öreg barátod életét? Igaz, hogy nem ér az egész egy fakovát se
(1903 Krúdy Gyula)
Nagybetegen sinylődtem akkor a Margitszigeten, az orvosok egy fakovát sem adtak volna életemért
(1939 Pesti Hírlap jún. 22.)
Vö. CzF. fakoha, ~; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások