fakultatív mn 12D4 

1. ’〈a (jog)szabály, előírás, utasítás stb. alapján kötelezővel szemben:〉 szabadon, önkéntes elhatározás alapján (el)végezhető 〈feladat, tevékenység〉 v. önkéntesen befizethető 〈összeg〉, ill. 〈vminek〉 az önkéntes(en megválasztható) 〈volta〉’ ❖ Ausztria s Magyarországon a polgári házasság csak fakultatív minőségben ismertetett el (1872–1874 Jókai Mór CD18) | [Darányi Ignác] megalapította 1900-ban a segélypénztárt a munkaadók fakultatív, a munkások kötelező járulékaival és állami hozzájárulással (1933 Szekfű Gyula CD42) | [az oktatásügy] – így a cigány gyerekek oktatásának ügye is – nem fakultatív, hanem kötelező állami- és önkormányzati feladat (1997 Magyar Hírlap CD09) | a törvényjavaslat 28. §-ának (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a közterület-felügyelet államigazgatási feladatait a közterület-felügyelő látja el, ez pedig ellentétben áll az 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely eshetőlegesen, fakultatívan írja elő a feladat ellátását (1999 Országgyűlési Napló CD62) | A tévézés estére aztán már fakultatívvá vált, mindenki azt nézett, amit akart (2001 Magyar Hírlap CD09) | Fakultatív program keretében többen megtekintették a Stephansdom északi tornyában lévő 19,8 tonnás óriásharangot (2004 Macher Frigyes CD52).

1a. ’nem bizonyosan, de lehetségesen megtörténő v. bekövetkező, önkényes, esetleges’ ❖ az örök váltság utjáni felszabadulásra ut nyittatott ugyan, de a kérdés nem lett megoldva, mert a megváltás fakultativnak hagyatván, s az egyezkedéstől függő váltságdij egész terhe a magát megváltani akaró jobbágyra vagy községre hárittatván, az örökváltság tulajdonképen csak […] lehetségi stadiumig vitetett (1894 e. Kossuth Lajos 8250007, 254) | a civilszervezetek egy része hatóságszerűbb a hatóságnál. Azzal a különbséggel, hogy a tolerancia és a törvénytisztelet gyakorta még fakultatívabb, mint amott, többek között azért, mert az állampolgári ellenőrzésnek és a döntésekben való részvételnek még a formális lehetősége is hiányzik (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’nem kötelező, de választható v. kezdeményezhető 〈szerződés, szervezet v. hivatalos esemény〉’ ❖ A 2 egyezségokmány és a fakultatív jegyzőkönyv 1976-ban lépett hatályba (1989 Tények könyve CD37) | A kötelező referendumot csak ügydöntő céllal írhatnák ki, míg a fakultatív népszavazás véleménynyilvánító is lehetne (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a] szakszervezet egy, az állam által kezelt fakultatív nyugdíjalap felállítását is javasolja (1998 Magyar Hírlap CD09) | a kormány egyértelműen a civil szervezetek félreállítására törekszik. Ennek csak egyik állomása volt, hogy fakultatívvá tette a kamarákat (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. ’olyan 〈tantárgy, képzés, vizsga stb.〉, amelyet a tanuló (több felkínált lehetőség közül) meghatározott óraszám keretében maga választhat, ill. szabadon választható 〈képzési mód〉’ ❖ A görög nyelv mint facultativ tantárgy (1889 Magyar írók élete CD27) | [a matematikát és a fizikát] fakultativen lehetne tanítani a középiskola felső négy osztályában azon ifjak részére, akik alaptehetségükben ezen életirányokra különösen képesnek találtattak (1941 Nemzeti Figyelő 2135001, 2) | 1945 után államosított zeneiskolák tantervében sem hivatalosan, sem fakultatív módon nem kapott óraszámot a karéneklés (1983 Nagy Alpár CD52) | A könyv elméleti anyagának alapjául az ELTE matematika tanárszakos hallgatói részére rendszeresen tartott mintegy két féléves, plusz fakultatív egy féléves […] lineáris algebrai előadások szolgáltak (1997 Természet Világa CD50) | [a Szovjetunióban] csak az 1950–1951. tanévben vezették be az ukránt ismét fakultatív órakeretben a magyar iskolák 7. osztályában (2001 Botlik József CD36).

2a. (ritk) ’meghatározott tantárgy(ak)at a kötelező óraszámon felül tanuló 〈csoport, osztály〉 v. ilyen tantárgy(ak)at oktató 〈szervezeti egység〉’ ❖ a bukaresti egyetemen a magyar nyelvnek is állitsanak legalább facultativ tanszéket (1902 Borsszem Jankó ápr. 21. C5021, 4) | egy hagyományos és egy munkatankönyv jellegű tkv.-sorozat készült, külön az alapttv.-ű, külön a fakultatív csoportoknak (1997 PedagógiaiLex. C6810, 430).

3. (Nyelvt) ’olyan 〈bővítmény, kül. vonzat, ill. ekként megjelenő mondatrész〉, amelynek a mondatban való kötelező kitételét az alaptagja nem kívánja meg’ ❖ Az ige bővítményeinek az alaptaghoz, valamint egymáshoz való kapcsolódásának szorosságát vizsgálva [Varga Györgyi] elkülöníti a kötelező, fakultatív és szabad bővítmények csoportját (1981 Magyar Nyelv C5921, 360) | A fakultatív vonzat elmaradhat az alaptag mellől annak ellenére, hogy hozzátartozik annak jelentésszerkezetéhez, ilyen például az olvas ige tárgya vagy a szerelmes melléknév határozója: Pista a szobában olvas (nyilván: valamit) (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A nemzet akkori politikai helyzete magyarázatra szorul. (E mondat információs központja a politikai fakultatív jelző, amely egyáltalán nem lehet a szorul ige argumentuma.[)] (2004 Magyar Nyelv C7184, 68).

4. (Biol, Orvos is) ’olyan 〈kórokozó〉, amelynek (egyes) élettani funkciói bizonyos feltételekhez kötöttek’ ❖ valamennyi kórnemző (patogén) baktérium vagy obligát (p. sercegő üszök, rosszindulatu vizenyő = oedema malignum bacillusa), vagy fakultativ anaerob (1893 PallasLex. CD02) | Az élősdieket feloszthatjuk obligát és fakultatív parazitákra. Előbbiek az élő testen kívül nem szaporodnak, az utóbbiak igen (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 171) | Az embert és állatot egyaránt megbetegítőket feltételes (fakultatív) kórokozónak nevezzük, mivel a betegség kialakulásához a baktérium jelenlétén kívül a korábban már említett hajlamosító tényezőkre is szükség van, a többit pedig feltétel nélküli (obligát) kórokozónak hívják (1996 Természet Világa CD50) | Ez a kórokozó fakultatív parazita, azaz a gomba kórokozó volta ellenére az ember szájnyálkahártyáján, bélcsatornájában – nőknél a hüvelyben is – nagy gyakorisággal fordul elő (10–50%) anélkül, hogy tüneteket okozna (1997 Magyar Hírlap CD09).

4a. (Orvos) ’biz. körülmények között fennálló, ill. biz. körülmények miatt kialakuló 〈tünet, betegség〉’ ❖ a H-nak kisebb fokainál az alkalmazkodás mind a két szemen képes lépést tartani a láttengelyek összetéritésével egész a közelpontig, az ily H kétszeri látásra képesitettnek (facultativ) neveztetik (1870 Orvosi Hetilap C8120, 6) | Megkülönböztetünk abszolút és fakultatív messzelátóságot. Az előbbinél az ember még távolba sem lát élesen, az utóbbinál pedig az alkalmazkodási képesség elég nagy a távolban lévő tárgyaknak éles meglátásához (1927 TolnaiÚjLex. C5724, 97) | ugyanazon a betegen sürün megismételt vizsgálatok ezt a progrediáló [= előrehaladó] vérlemezkefogyást gyakorinak mutatnák, legföljebb fakultatív uraemiás tünetről lehetne szó (1930 Orvosi Hetilap C8180, 2).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz. ~, fakultatívan · fakultatíve