fakutya fn 

1. ’kutyát formázó, fából készült (játék) figura’ ❖ előbb a fakutyát, macskát, bárányt, lovat, s mindjárt reá az elevent tapogattatá vele [ti. a vak gyermekkel az apja] össze vissza (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Vasutainkon kutyával nem szabad utazni s ő, hogy a megszokott valami a karján legyen, fakutyát csináltatott magának (1889 Budapesti Hírlap márc. 8. C4736, 3) | a fülek, a lábak, a fark: mozgatható és a fej, az meg egészen kiforgatható. És ami még főbb: mosolyogni kell, mikor az ember ezt a fakutyát a kezébe veszi (1911 Bárdos Artúr CD10) | Kócos nem élő kutya. Kócos: bicskával faragott fakutya (1965 Népszava júl. 30. C4829, 3).

2. (nyj v. kissé biz) ’Fából készült(, kutyáéra emlékeztető alakú v. használata, mozgása közben a kutya ugatásához, vonyításához hasonló hangot adó) tárgy, eszköz v. jármű.’

2a. ’jégen haszn., botokkal hajtott egyszemélyes ülőszánkó’ ❖ Fakutya, a Balaton vidékén használt jégszánkó; egy szántalpra erősített székforma szerkezet a benne ülő egy v. két szeges bottal hajtja a jégen (1913 RévaiNagyLex. C5703, 155) | Fut a havon a fakutya, vele fut a retyerutya, din don diridongó (1950 Weöres Sándor 9788449, 45) | növeli a biztonságot, ha valami segédeszközt – szánkót, fakutyát – visz magával a [befagyott] tóra merészkedő (1996 Magyar Hírlap CD09).

2b. (kissé rég) ’〈bányában:〉 keskeny vágányon v. kötélpályán futó, a kitermelt anyagok szállítására való kisebb méretű teherkocsi, csille’ ❖ Délbe’ leültek ebédelni. Tar András egy halom ércre ült, Jópál János egy korhadt fakutyára, azután falatoztak. Amolyan bányászebéd volt (1908 Pesti Hírlap okt. 2. C5656, 1) | fakutya […] ’régi típusú facsille’. – A fakutya sok balesetet okozott, mert nem volt rajta fogantyú (1959 Magyar Nyelvőr C5420, 106).

2c. (kissé rég) ’〈utak, töltések szélén v. kapu, házfal mellett:〉 földbe mélyesztett alacsony cölöp az ott (el)haladó járművek (kerekének) távol tartására, kerékvető’ ❖ Fakutya: az a cölöp, amit a házak elé vernek, hogy a kocsik közel ne menjenek (1856 Jókai Mór CD18) | A fakutya elnevezést szótáraink s egyéb forrásaink szerint többféle jelentésben használja népünk: […] 2. házsarokvédő ferde czölöp […] 4. útszéli kihajló (figelmeztető) czölöp (1915 Réthei Prikkel Marian Lajos C5857, 23) | népnyelvben fakutyá-nak hívják helyenként a csizmahúzót, bognárcégért, házsarokvédőt és az útszéli ferde cölöpöt is (1948 Horpácsi Illés C5393, 30).

2d. (rég) ’meredek lejtőn történő leereszkedéskor a szekérkerékre erősített, annak (be)fékezését és védelmét szolgáló papucsszerű eszköz, kerékkötő’ ❖ fakutya: a kocsikerék megkötésére szolgál (1897 Magyar Nyelvőr C5845, 140) | fakutya: a szekérkerék megkötésére használt kis faválu (1899 Magyar Nyelvőr C5295, 232).

2e. ’vesszőkosár készítésekor haszn., ferde állású, egyik végén lábbal ellátott pad, amelynek lapján v. forgó korongján fonás közben a kosarat forgatják’ ❖ A kas kötése a fakutyán történik. Ez az állvány nevét onnan nyerte, hogy hasonlít az ülő helyzetben lévő kutyához (1939 Végh József C6466, 45) | [régen a parasztok] a térdükön vagy a két lábuk közé fogva kötötték a kasokat, az 1930-as évek óta kaskötő padon – békési nevén fakutyán (1991 Magyar néprajz CD47).

2f. ’a csizma lehúzását megkönnyítő, egyik oldalán feltámasztott deszkalapból álló eszköz, amelynek félkör alakú kivágásába illesztik a lehúzandó csizma sarkát; csizmahúzó’ ❖ Fakutya különben csizmahúzót is jelent (1908 Szily Kálmán C5850, 484) | [a csizmahúzót] egyes vidékeken fakutyá-nak nevezik, mert […] amikor a csizma sarkát beleteszik, valóban az ember lába után kapó kutya szájára emlékeztet (1968 Horpácsi Illés C6019, 346) | fȧkutyȧ fn. (-t, -k, -nȧk) ’csizmahúzó segédeszköz’. „Ȧdd ide, fijȧm, ȧ fȧkutyāt!” (1971 Magyar Nyelvőr C6022, 352).

2g. (rég) ’(meg)pörgetve (éles, magas) zúgó hangot adó gyermekjáték, kül. búgócsiga’ ❖ Fa kutya gyermekjáték, néhol bugó csiga (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 127) | [A forgattyú nevű játékot] néhol fakutyának is mondják (1888 Magyar Nyelvőr C5953, 563) | A búgócsiga (másként: búgató, búgatyú) értelmű fakutya […] alkalmasint a kutyatutuláshoz hasonló hangja miatt neveződött el (1915 Réthei Prikkel Marian Lajos C5857, 25).

2h. (rég) ’bognármester díszes cégére’ ❖ fakutya: […] a bognárok cégére, a mely cifrára van festve és faragva; ehhez hasonlítják azt is, a ki sokat nevet, mert a nevető szája is úgy elterjed mint itt a bevágások (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 112) | a népnyelvben fakutyá-nak hívják helyenként a csizmahúzót, bognárcégért, házsarokvédőt (1948 Horpácsi Illés C5393, 30).

3. (tulajdonnévként is, jelzőként is) ’〈bárgyú, mafla, ill. bambán, értetlenül v. érzéketlenül (vigyorogva) reagáló személy megnevezéseként〉’ ❖ Szörnyűség! a vén tarisznya [ti. Mirígy] Ily bohókás majmot [ti. Balgát] űz rám. Oh, vigyorgó fakutya! (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | Minek ébresztettél fel! Fakutya! Mindjárt levágom a fejedet! (1886 Jókai Mór CD18) | Bujkó Gyuri megint mosolyog a fakutya képivel (1941 Móricz Zsigmond C5086, 98) | Mulatsz? Engem nevetsz ki? Elkéstél vele, ismerlek, nem vagy te az a fakutya, aminek néha mutatod magad (1962 Népszabadság nov. 4. C4814, 10) | [Az erdész] középkorú, vékony, kicsi ember volt, feleakkora, mint a mögötte lépkedő legény, akit Fakutyának hívtak a faluban, mert hiányzott egy kereke (1992 Népszabadság febr. 7. C7842, 9).

4. (kissé rég, nyj) ’〈törpegém v. az ún. pocgém fajba tartozó madár megnevezéseként〉’ ❖ Ardetta minuta, L. fakutya (Csongrádm.). Szeles időben ugyanis olyan forma hangokat ad, melyek távolról kis kutya ugatására emlékeztetnek (1888 Chernel István C7912, 307) | A pocgém – kisgém, kisbika, fakutya […] – Magyarország alkalmas helyein elég gyakori fészkelő madár (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A régi szegedi halászok nyelvében a fakutya egy kis gémfajtát (Ardetta minuta) jelentett, melynek kutyaugatáshoz hasonló hangjából a vízenjárók hol szélre, hol jó időre következtettek (1972 Kemény Gábor² C6023, 159).

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.