fallácia fn 

1. (kissé rég, vál) ’a valóság félreismerése, tévedés (mint állapot), ill. becsapás, megtévesztés mint cselekedet’ ❖ Ki mindig a’ kormány mellett, vagy mindig ellene van, bár keményen, bár engedékenyül itéli a’ sokaság, általányosan még is ollyannak tartja, kiben a’ character bizonyos; sőt annyira megy ezen fallacia, hogy azokban, kik vén korok által 3, 4, fejdelem uralkodásán éltek keresztül; ’s mindig a’ kormány mellett, vagy mindig az ellen voltak, – a’ dicső character állhatatossága bámultatik (1831 Széchenyi István 8429008, 262) | egy nagy falláciában vagyunk és összecseréljük a vádlottakat, a bűnösökhöz fordulván támogatásért az ártatlanok számára (1898 Mikszáth Kálmán CD04) | Falláciának esünk áldozatul, ha megállapítjuk, hogy az ilyen életet érdemes élni, az amolyat nem, hogy X-nek az élete irígyelnivaló, Y-é pedig rosszabb a halálnál (1911 Ambrus Zoltán 9006002, 62) | a tudós férj csak hazudja, hogy a csillagokig járt, valójában visszazuhant egy váratlan természeti akadály révén a levegőből. […] Nem tudjuk egy pillanatra sem elfelejteni, hogy tudósnak ilyen falláciát elkövetni van olyan dehonesztáló dolog, mint a kereskedőnek egy hitelezési csalás (1925 Schöpflin Aladár CD10).

1a. (kissé rég, vál) ’téves, hibás gondolat, eszme stb., ill. (megtévesztés szándékából) valótlan, hamis állítás’ ❖ hahogy a természetben a gravitatio törvénye ellenállhatlanul nem uralkodnék, s nem eszközlené, hogy a falláciákban is bizonyos arány legyen: egyik valótlanság a másikat némileg paralizálja s ennélfogva, mivel a végszélek találkoznak, a rendszerített valótlanság némileg közelít [a] valósághoz (1841 Kossuth Lajos CD32) | nem igaz, hogy az emberi elmének sokezer éves nyugtalansága teljességgel semmi eredményhez nem vezetett volna s hogy mindazok a fogalmak, amelyekhez a jó és rossz kérdése dolgában az emberek mindez idáig eljutottak: csupa fallácia (1911 Ambrus Zoltán CD10) | békepontjaik [ti. az Osztrák–Magyar Monarchia háborús ellenfeleiéi] merő falláciák, a melyek csak ártó szándékukat akarják elpalástolni (1918 Budapesti Hírlap júl. 16. C4706, 1).

2. (Fil) ’formai, kül. logikai szempontból hibás következtetés (nyomán létrejövő ítélet, állítás)’ ❖ Paralogismus (sophisma, fallacia) csalóka okoskodás (1837 Hasznos Mulatságok C8346, 46) | Ha a következtetés formai tekintetben hibás (fallacia), paralogizmus (álokoskodás) a neve, ha tévedés forog fenn; ha szándékos a csalás, szofizmának neveztetik (1895 PallasLex. CD02) | Sok van benne [ti. az európai népek Kayserling általi tipizálásában] a mai idők egyik legnagyobb lelki betegségéből: a jogtalan általánosításból, ami még a logikában is a falláciák közé tartozik (ficta universitas [= kitalált, hamis általánosítás]) (1942 Magyar Nemzet aug. 2. C8358, 5) | Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a paradoxon és a fallácia között. Az előbbi igaz, de váratlan, meglepő tétel, az utóbbi helytelen, hamis, de igaznak tűnő következtetésekkel kapott „állítás” (1991 Scharnitzky Viktor C8611, 244).

Vö. IdSz.

fallácia főnév
1. (kissé rég, vál)
a valóság félreismerése, tévedés (mint állapot), ill. becsapás, megtévesztés mint cselekedet
Ki mindig a’ kormány mellett, vagy mindig ellene van, bár keményen, bár engedékenyül itéli a’ sokaság, általányosan még is ollyannak tartja, kiben a’ character bizonyos; sőt annyira megy ezen fallacia, hogy azokban, kik vén korok által 3, 4, fejdelem uralkodásán éltek keresztül; ’s mindig a’ kormány mellett, vagy mindig az ellen voltak, – a’ dicső character állhatatossága bámultatik
(1831 Széchenyi István)
egy nagy falláciában vagyunk és összecseréljük a vádlottakat, a bűnösökhöz fordulván támogatásért az ártatlanok számára
(1898 Mikszáth Kálmán)
Falláciának esünk áldozatul, ha megállapítjuk, hogy az ilyen életet érdemes élni, az amolyat nem, hogy X-nek az élete irígyelnivaló, Y-é pedig rosszabb a halálnál
(1911 Ambrus Zoltán)
a tudós férj csak hazudja, hogy a csillagokig járt, valójában visszazuhant egy váratlan természeti akadály révén a levegőből. […] Nem tudjuk egy pillanatra sem elfelejteni, hogy tudósnak ilyen falláciát elkövetni van olyan dehonesztáló dolog, mint a kereskedőnek egy hitelezési csalás
(1925 Schöpflin Aladár)
1a. (kissé rég, vál)
téves, hibás gondolat, eszme stb., ill. (megtévesztés szándékából) valótlan, hamis állítás
hahogy a természetben a gravitatio törvénye ellenállhatlanul nem uralkodnék, s nem eszközlené, hogy a falláciákban is bizonyos arány legyen: egyik valótlanság a másikat némileg paralizálja s ennélfogva, mivel a végszélek találkoznak, a rendszerített valótlanság némileg közelít [a] valósághoz
(1841 Kossuth Lajos)
nem igaz, hogy az emberi elmének sokezer éves nyugtalansága teljességgel semmi eredményhez nem vezetett volna s hogy mindazok a fogalmak, amelyekhez a jó és rossz kérdése dolgában az emberek mindez idáig eljutottak: csupa fallácia
(1911 Ambrus Zoltán)
békepontjaik [ti. az Osztrák–Magyar Monarchia háborús ellenfeleiéi] merő falláciák, a melyek csak ártó szándékukat akarják elpalástolni
(1918 Budapesti Hírlap júl. 16.)
2. (Fil)
formai, kül. logikai szempontból hibás következtetés (nyomán létrejövő ítélet, állítás)
Paralogismus (sophisma, fallacia) csalóka okoskodás
(1837 Hasznos Mulatságok)
Ha a következtetés formai tekintetben hibás (fallacia), paralogizmus (álokoskodás) a neve, ha tévedés forog fenn; ha szándékos a csalás, szofizmának neveztetik
(1895 PallasLex.)
Sok van benne [ti. az európai népek Kayserling általi tipizálásában] a mai idők egyik legnagyobb lelki betegségéből: a jogtalan általánosításból, ami még a logikában is a falláciák közé tartozik (ficta universitas [= kitalált, hamis általánosítás])
(1942 Magyar Nemzet aug. 2.)
Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a paradoxon és a fallácia között. Az előbbi igaz, de váratlan, meglepő tétel, az utóbbi helytelen, hamis, de igaznak tűnő következtetésekkel kapott „állítás”
(1991 Scharnitzky Viktor)
Vö. IdSz.

Beállítások