falkoszorú fn 1A
1. ’várat v. várost körülvevő, annak védelmére v. a külvilágtól való elzárására emelt fal(rendszer), falazat’ ❖ [bombák] repültek a’ várba, ’s gyúladások történtek. Más nap hat fél Carthaun [= vastag csövű ágyúfajta] nagy darab falkoszorút lehordott (1833 Tudományos Gyűjtemény C7251, 28) | Várunk falkoszorúja összedőlve! (1885 Thewrewk Emil ford.–Anakreón C4134, 155) | a város középkori falkoszorújának alapjául a római városfal masszív építményét használták fel (1966 Póczy Klára CD52) | E hatalmas falkoszorú [ti. a római kori soproni városfal] méltóan példázza a római városépítés monumentalitását (1966 Póczy Klára CD52).
2. ’〈mitológiai alak attribútumaként:〉 kis ormokkal tagolt vár(os)falat formázó korona’ ❖ Askalonban haltesttel volt Derketo [szíriai istennő] ábrázolva, de a nyugati országokba abban az ábrázolásban jutott, melyet Bambyke-ben nyert: kormánypálcával, fején fal-koszorúval, trónuson ülve, oroszlánpártól őrizve (1912 RévaiNagyLex. C5701, 453) | Azt mesélték róla [ti. a frígiai istennőről, Kybeléről], hogy párduc- és oroszlán-fogaton járja be a földet, áldást hozva mindenfelé; hogy a földmívelésre és szőllőtermelésre ő tanította az embereket, sőt hogy ő alapította az első városokat, ő építette az első várakat (ezért ábrázolásain falkoszorú van a fején, mellette oroszlán [...]) (1915 RévaiNagyLex. C5708, 393).
3. ’vmely épület falazatának legfelső, tető alatti része; falkorona’ ❖ Egyik nyugoti sarokban kerek torony emelkedett ki a többi rom közűl. Fedélzete és falkoszorúja már beomlott; az ablakkeretek is kihulottak; a nyilatokon a hold sugárzott át (1876 Fővárosi Lapok C8092, 977) | Reggel zsaluzni kezdik a betonfalat [ti. a garázsét], este már méternyi magasan áll. Amikor az egyik szakember fenn a falkoszorút rakja, a másik már a padlatot betonozza (1965 Magyar Nemzet okt. 31. C4802, 4) | A zárt padlásterű házaknál a padlásfeljáró lehetett beépítetlen vagy beépített. A 19. sz. utolsó harmadáig gyakori volt, hogy a konyhák előteréből vezetett a feljáró nyílás. A közbiztonság javulásával az udvari ereszaljba képeztek ki létrás feljáratokat vagy a falkoszorúba vágták a bejáratot, vagy az ereszaljat fedő padmalydeszkázatba (1981 NéprajziLex. CD47) | A löszös földből rendszerint villával rakott sárfal készült (a vízzel meglocsolt földet törekkel, szalmával keverték össze, majd villával rakták az oszlopok közé; emiatt a fal alsó része általában szélesebb, mint a felső falkoszorú) (2001 Göőz Lajos et al. CD36).
3a. (ritk) ’erre fektetett gerendázat’ ❖ A [szél]malom falának felső peremén vakolatba ágyazott széles keményfa-korong: majorbank, majorpank, majorponk, márponk (a német: mauerbank) fut körül. Találó neve e falkoszorúnak (müszótári adat, Frecskay) még a koszorúgerenda (Doletsko), de legfőként a sárkerék vagy sárráma (1911 Lambrecht Kálmán C6924, 91) | falkoszorú [...] fn. ’a csűr falán végigfektetett gerendázat, melyre a csűr alsó szarúfái támaszkodnak’ (1935 Szamosháti szótár C6654, 252).
Vö. CzF.