fallosz fn (kissé vál)

1. ’〈kül. merev állapotúra vonatkoztatva:〉 ember, ritk. nagyobb emlősállat hímvesszője’ ❖ [a Dionüszosz-ünnepeken] Dionysos-re és Phalés-re, a megszemélyesített phallosra, a nemző erő eme szimbolumára dalokat énekeltek (1893 PallasLex. CD02) | [Siva] a termékenység istene is, kinek szent állata a bika, jelképe a lingam (a phallos) (1927 TolnaiÚjLex. C5723, 308) | [Istensegíts faluban a] „manyas bicskája” vagy „csöke” a csődör fallosa (1949 Csermák Géza C5827, 242) | [az alakoskodó játékban] a cigány férfit alakító játékos a nadrágjához falloszt imitáló piros paprikát, kolbászdarabot vagy egyéb „kelléket” helyezett (1990 Magyar néprajz CD47).

1a. (jelzőként) ’olyan 〈alak〉, mint amilyen a merev hímvesszőnek van’ ❖ [a Dionüszosz-ünnepeken] szokás volt, hogy phallosz alakú tésztát sütöttek és tálaltak fel az ünnepi asztalra (1994 Tegyey Imre CD17) | [a barlang egyik termének közepén] egy félreérthetetlenül fallosz alakú, természetes cseppkőképződményt vettek észre (2000 Élet és Tudomány C6269, 1507).

2. ’〈rendsz. a nemzőerő v. a termékenység (istenének) jelképeként:〉 merev állapotban levő emberi hímvesszőt mintázó, alakjában, formájában arra emlékeztető tárgy’ ❖ [a Dionüszosz-ünnepek decemberben] tartattak ünnepélyes menettel, melyben Dionysos oltáráig a phallost vitték s az áldozati bakot, leányok korsókkal és áldozati kosarakkal haladtak (1893 PallasLex. CD02) | a hermák (Hermes-kövek), melyeknek formájában az istent a legősibb kortól kezdve tisztelték, sok helyen nem is voltak egyebek, mint egy-egy óriási phallos, legtöbbnyire pedig kőoszlopok voltak emberfejjel és phallosszal (1913 RévaiNagyLex. C5705, 797) | [a Nápolyi Régészeti Múzeum erotikus gyűjteményében] változatos méretű és formájú falloszok is vannak, amelyeket bajelhárító talizmánként használtak a régi rómaiak (2000 Élet és Tudomány C6269, 476).

Vö. IdSz. phallosz

fallosz főnév (kissé vál)
1.
〈kül. merev állapotúra vonatkoztatva:〉 ember, ritk. nagyobb emlősállat hímvesszője
[a Dionüszosz-ünnepeken] Dionysos-re és Phalés-re, a megszemélyesített phallosra, a nemző erő eme szimbolumára dalokat énekeltek
(1893 PallasLex.)
[Siva] a termékenység istene is, kinek szent állata a bika, jelképe a lingam (a phallos)
(1927 TolnaiÚjLex.)
[Istensegíts faluban a] „manyas bicskája” vagy „csöke” a csődör fallosa
(1949 Csermák Géza)
[az alakoskodó játékban] a cigány férfit alakító játékos a nadrágjához falloszt imitáló piros paprikát, kolbászdarabot vagy egyéb „kelléket” helyezett
(1990 Magyar néprajz)
1a. (jelzőként)
olyan 〈alak〉, mint amilyen a merev hímvesszőnek van
[a Dionüszosz-ünnepeken] szokás volt, hogy phallosz alakú tésztát sütöttek és tálaltak fel az ünnepi asztalra
(1994 Tegyey Imre)
[a barlang egyik termének közepén] egy félreérthetetlenül fallosz alakú, természetes cseppkőképződményt vettek észre
(2000 Élet és Tudomány)
2.
〈rendsz. a nemzőerő v. a termékenység (istenének) jelképeként:〉 merev állapotban levő emberi hímvesszőt mintázó, alakjában, formájában arra emlékeztető tárgy
[a Dionüszosz-ünnepek decemberben] tartattak ünnepélyes menettel, melyben Dionysos oltáráig a phallost vitték s az áldozati bakot, leányok korsókkal és áldozati kosarakkal haladtak
(1893 PallasLex.)
a hermák (Hermes-kövek), melyeknek formájában az istent a legősibb kortól kezdve tisztelték, sok helyen nem is voltak egyebek, mint egy-egy óriási phallos, legtöbbnyire pedig kőoszlopok voltak emberfejjel és phallosszal
(1913 RévaiNagyLex.)
[a Nápolyi Régészeti Múzeum erotikus gyűjteményében] változatos méretű és formájú falloszok is vannak, amelyeket bajelhárító talizmánként használtak a régi rómaiak
(2000 Élet és Tudomány)
Vö. IdSz. phallosz

Beállítások