faló fn
1. ’〈kultikus tárgyként, (meglovagolható) játékszerként, kellékként stb.:〉 fából való, lovat formázó szobor v. figura, ill. lófej alakú fejjel ellátott farúd’ ❖ noha a’ fa-lónak Trója Vároſsába vitelekor [Kasszandra] eleget intené Attyát, és más Fö-Embereket vigyáznának magokra, mert e’ tselekedet bizonyos kárára válna a’ Városnak, nem hivének néki (1774 Dugonics András C1484, 67) | [Gyermekként] mohon kaptam mindent, meg-is úntam mohon, Nem tovább, három nap, jártam a’ fa lovon (1793 Gvadányi József C1940, 20) | [a körmenet alkalmából a brahmanok] az Isteneknek képét egy fa lóra ltetik, melly a’ táblán, a’ mellyen hordozzák, a’ két hátúlsó lábán áll (1808 Kis János¹ C2654, 314) | Hüljön le huram! – szólt Pataky olyatén székre mutatva, mely hasonlitott ama hintálódzó falovakhoz, a milyeken a gyermekek katonásdit játszanak (1862 Szokoly Viktor 8452003, 73) | a váci vásárban felemeltem egy ilyen kis falovat, ami négy pici fakeréken húzható (1939 Móricz Zsigmond C5087, 209) | hova lettek a körhinták falovai: a feketék, a deresek, a cserép-sárgák, a hangtalanul is nyerítők? (1963 Csoóri Sándor 9090026, 131) | A kunyhó a kert félreeső zugában, cserjékkel körülvett játszóhelyen lehet, ahol egyéb, rönkből készült játékokat is elhelyezhetünk: kisvonatot, falovat, rönkasztalt ülőkékkel (1998 Lakáskultúra CD39).
2. (kissé rég) ’olyan, fából készült(, lóra emlékeztető) alkalmatosság, amelyen a lovaglást tanulják, gyakorolják, ill. amelyen közlekedés, munkavégzés stb. során lovaglóülésben ülnek’ ❖ Itt van ama lovaglásra tanitgató oskola, Mellynek magos gerendáin függ négy vagy öt paripa, Fábul áll e mesterséggel egybe kapcsolt karika, Mellynek sebes szeleknél-is sebessebb a forgása. Itt tanulja a lovaglást, a ki Marshoz esküszik. Fel-ül a fa-ló hátára nyargal mert forgattatik (1779 Verseghy Ferenc C2816, 62) | A’ fa-ló abban áll: egy nyóltz lábni hoſzſzú dorongra ökör-brbl kéſzíttetett nyereg helyheztettetik. Arra ül az útazó, ell hátúl vállra veſzi két tsatlós (1795 Magyar Könyvház C0296, 356) | A tutaj legegyszerübb neme […] a hottentották falova, egy uszó szálfa, melyen a folyamon keresztül lovagolnak; az ausztráliaiak ezen falovat elől már hegyesre faragják, hogy könnyebben uszszon (1894 PallasLex. CD02) | [Jacques Callot metszetén] balról még négy bűnös katona ül egy falovon, hátrakötött kézzel, hogy a kivégzést nézzék (1901 Nagy képes világtörténet CD03) | A köszörűs, mint egy nyeregben úgy ül falován s kőlapon egy hentesbárdot élesít (1956 Gellért Endre 2005081, 734).
3. (rég) ’〈a jobbágyrendszerben:〉 alacsony, széles pad, amelyen a botbüntetésre ítélt személyt hasra fektetve megbotozzák; deres²’ ❖ Némelly tolvajt a’ fa lónak meg ülésére kárhoztatták a’ Bírák: hogy (a’ piac közepén lévén) tolvajsága ki tessék (1818 e. Magyar példabeszédek és jeles mondások 8116014, 28) | [némely szolgabírák] a’ tanácsházak diszére fentartják ezen deresparipákat, holott, mint mindnyájan haladás emberei, igenis jól tudják, mikép a’ szomszéd müveletlenebb oláh, habár megsüvegli is ezen falovakat, mellyekben hihetőleg bizonyos kalapvarázs erejét képzeli rejleni: de minálunk csakugyan semmiféle paripa sem képes a’ szolgabirói tekintély igényeit magasabbra emelni (1842 Pesti Hírlap CD61) | faszamár, faló: megszégyenítő büntetőeszköz, amelyet […] a községek – II. József tiltó rendelkezéséig – kisebb bűncselekmények (pl. káromkodás, házasságtörés stb.) elkövetőivel szemben mellékbüntetésként alkalmaztak (1979 NéprajziLex. CD47) | A deres, melyen a botütést kimérték, nyilvánvalóan tréfás átvitel a deres lóról, ugyanis ezt a büntetőeszközt eredetileg falónak nevezték (1996 Molnár Adél CD17).
Fr: trójai.
Vö. CzF. faló¹; ÉrtSz. faló¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. faló¹