falucsúfoló mn és fn 1A (Népr)

I. mn

’olyan 〈mondóka, mese, elnevezés stb.〉, amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal’ ❖ A falucsúfoló népi ráfogások vagy Rátótiádák […] hazánkban elterjedt és kedvelt módjai az incselkedésnek (1926 Szendrey Zsigmond C6937, 45) | [Kótaj falu] neve szerintünk a kótog ’pulso, klopfen’ [= üt, kopog] igéből származik, és az ú. n. falucsúfoló nevek közé tartozik (1946 Mikesy Sándor C5887, 72) | az ország K-i feléből ismeretesek olyan tréfás falucsúfoló mesék, rátótiádák amelyek éppen a gonosz szellemnek tekintett járványos betegség elűzésén fáradozókat teszik nevetségessé (1977 NéprajziLex. CD47) | Ahogy a környéken általánosan ismert falucsúfoló rigmus is mondja: „Udvariba megyünk jányért, adnak ott egy kéve nádért.” (2002 Baranyi Béla et al. CD36).

II. fn

’olyan mondóka, mese, elnevezés stb., amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal’ ❖ (Falucsúfolók.) Az oláhfalusi határ csupa hegyvölgy; azért mondják, hogy az oláhfalusiak nem merik végigszántani földjüket, mert attól tartanak, hogyha nagyon a szélére mennek, felbillen velük (1923–1924 Szendrey Zsigmond C6450, 180) | A falucsúfoló, melyet az egyik sokat gúnyolt Veszprém megyei faluról (Gyulafirátótról) rátótiádának nevez a szakirodalom, több műfajhoz áll közel, így a szólásokhoz, szólásformájú csúfolókhoz, tündérmeséhez, állatmeséhez (1979 NéprajziLex. CD47) | hajdani falucsúfoló: „Ásványráró kis falucska, kevés kenyér, sok káposzta” (1997 Magyar Nemzet dec. 18. C6354, 5) | Az Alföld falvaihoz hasonlóan Dobozon is éltek a falucsúfolók. A bihariak bicskások, a békésiek madzagosok, a doboziak bakósok, mert mindig vitték magukkal a bakót: a szőrtarisznyát (2002 Domokos Tamás et al. CD36).

Vö. ÉKsz.

falucsúfoló melléknév és főnév 1A (Népr)
I. melléknév
olyan 〈mondóka, mese, elnevezés stb.〉, amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal
A falucsúfoló népi ráfogások vagy Rátótiádák […] hazánkban elterjedt és kedvelt módjai az incselkedésnek
(1926 Szendrey Zsigmond)
[Kótaj falu] neve szerintünk a kótog ’pulso, klopfen’ [= üt, kopog] igéből származik, és az ú. n.úgynevezett falucsúfoló nevek közé tartozik
(1946 Mikesy Sándor)
az ország K-ikeleti feléből ismeretesek olyan tréfás falucsúfoló mesék, rátótiádák amelyek éppen a gonosz szellemnek tekintett járványos betegség elűzésén fáradozókat teszik nevetségessé
(1977 NéprajziLex.)
Ahogy a környéken általánosan ismert falucsúfoló rigmus is mondja: „Udvariba megyünk jányért, adnak ott egy kéve nádért.”
(2002 Baranyi Béla et al.)
II. főnév
olyan mondóka, mese, elnevezés stb., amely vmely faluközösséget vmely (vélt) tulajdonsága, foglalkozása, vallása stb. miatt kigúnyol, nevetségessé tesz, ill. ilyen tulajdonságra utal
(Falucsúfolók.) Az oláhfalusi határ csupa hegyvölgy; azért mondják, hogy az oláhfalusiak nem merik végigszántani földjüket, mert attól tartanak, hogyha nagyon a szélére mennek, felbillen velük
(1923–1924 Szendrey Zsigmond)
A falucsúfoló, melyet az egyik sokat gúnyolt Veszprém megyei faluról (Gyulafirátótról) rátótiádának nevez a szakirodalom, több műfajhoz áll közel, így a szólásokhoz, szólásformájú csúfolókhoz, tündérmeséhez, állatmeséhez
(1979 NéprajziLex.)
hajdani falucsúfoló: „Ásványráró kis falucska, kevés kenyér, sok káposzta”
(1997 Magyar Nemzet dec. 18.)
Az Alföld falvaihoz hasonlóan Dobozon is éltek a falucsúfolók. A bihariak bicskások, a békésiek madzagosok, a doboziak bakósok, mert mindig vitték magukkal a bakót: a szőrtarisznyát
(2002 Domokos Tamás et al.)
Vö. ÉKsz.

Beállítások