🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fanyalodik tn ige  fanyarodik

1. (›arc‹ v. ›száj‹ jelentésű szóval) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek az arca, szája kénytelen-kelletlen sírásra v. mosolyra görbül, húzódik〉’ ❖ Te Soma! hátha mi még nagyszerü életet is élünk valaha, olyat, a milyenről sokszor álmadoztunk, tudod? Önkénytelenül keserü mosolyra fanyarodott ajkam (1846 Petőfi Sándor 8366466, 40) | Fosztogatói vigyorgó képpel kandikálnak rá kapuk aljjából, utca-szögletekről, gyönyörködve a nevetségig fanyalodott és sirásra görbült ábrázaton, melyet a kárvallott fiu e váratlan elemi csapáshoz vág (1858 Vajda János 8503076, 180) | bánatosra fanyalodott képpel (1929 Komáromi János² C7748, 309) | A császár megállott, szomorkás, unott mosolyra fanyalodott a szája (1943 Pesti Hírlap szept. 7. C5691, 3).

2. ’〈(pozitív) hangulat, érzelmi állapot stb. (kifejeződése)〉 viszafogottabbá v. negatívvá változik, ill. így válik vmilyenné v. vmivé’ ❖ Vagy talán ott van az oka Petőfi állandón komoly haza-és szabadság-szerelmének és annak, hogy lelkesedése keserű humorrá inkább, de francziásan víggá nem fanyarodott, hogy nem oly soká élt mint Béranger; nem volt ideje, hogy a küzdés végét, reményei tönkre jutását megerje (1894 Imre Sándor² C7627, 290) | [a huszárok nagyszerűsége által kiváltott] mosoly a gúnyba és szánalomba fanyarodik, majd nevetésbe csattan, mikor [Gvadányi] a gyalogokat rajzolja (1894 Széchy Károly CD55) | Sem a bolgárok, sem a szerbek nem akarják a háborut folytatni, amint azt meg lehet érezni azokból a fanyalodott nyilatkozatokból is, amelyek a konstantinápolyi események hatása alatt ma Szófiából és Belgrádból érkeztek (1913 Pesti Napló jan. 25. C8691, 2) | Menekültek!... Amikor nézem őket, szomorúsággá fanyalodik szívemben az a lángoló hajnali harsogás, amely most estefelé bezengi a rónákat (1938 Pesti Napló nov. 6. C8716, 7) | Szembenéz az új világveszedelmekkel, s felelősségérzete, tenniakarása mit sem változott. Csak optimizmusa fanyarodott bölcsebbé (1978 Népszava ápr. 22. C7443, 6).

3. (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy kénytelen-kelletlen v. akaratlanul, ill. kedvetlenül fog vmihez v. csinál vmit vki〉’ ❖ Nagy fanyarodtan nekiálltak a vizsgáló férfiak, s elkezdék a fakó iratok fülledt boglyáját széjjelszedni (1862 Jókai Mór CD18) | [A kőtörő a püspök és díszes kíséretének elvonulta után] nagysokára fanyalodott ujra a munkának (1905 Pesti Napló márc. 22. C6634, 2) | [Tir] úgy tudta ezeket [ti. a történeteket], nagyokat röhögve, elmondani, hogy a hallgatók is nevetésre fanyalodtak (1933 Gelléri Andor Endre CD10) | [Ka-Bor fia] ssak akkor fanyalodott ugráshoz, amikor látta, hogy két társa nem vet ügyet arra: megy-e, marad-e, hanem tovább ugrál ágról-ágra (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 39).

3a. (-ra/-re, ritk. -hoz/-hez/-höz ragos határozóval) ’〈annak kif-ére, hogy szorult helyzetében vmire kényszerül, kénytelen (meg)tenni vmit vki〉’ ❖ El-pirúla ekkor valaki [ti. Etelka átvéve az ajándékot], és gyarlósága el-is-vádoltatott vólna, ha szokott mesterségére nem fanyarodott vólna. Egy kis félre-köhentéssel, pirúlttságának okát el-akará hímezni (1786 Dugonics András 8116002, 179) | [mivel az asszony nem volt elég bátor, hogy a hadnagy] szemébe mondgyon valamit, a’-mi a’ fenyegetésnek csak árnyéka-is lenne; ismétt a’ Levél-íráshoz fanyarodott (1803 Dugonics András C1474, 727) | az én koromban arra fanyalodik az asszony, hogy maga udvaroljon a fiatal uraknak… (1895 Herczeg Ferenc 9241012, 104) | Közéleti emberként elítélhette ugyan a rút pénzhajszát, de magánemberként maga is erre fanyalodott (1992 Gerő András 2027022, 10) | a hallgatók a kezdeti felbuzdulás után egyre ritkábban keresték fel [Szalai Sándor] óráit. Ezt tapasztalva önkorlátozásra fanyalodott (2002 Magyar Hírlap CD09).

3b. (-ra/-re, ritk. -hoz/-hez/-höz ragos határozóval) ’szorult helyzetében rá van utalva, rászorul vkire, vmire vki’ ❖ Ha tsak könnyen tartózkodom, Magam is rád fanyalodom (1811 Terhes Sámuel C4120, 60) | De itt hagyott a gyöngypárod, ugye? s most Jakabhoz fanyalodtál! (1885 Fővárosi Lapok C8101, [105]) | kénytelen-kelletlen egymás segítségére fanyalodtak (1986 Csepeli György 1029001, 39) | [a drámában a pincérlány] nem utasítja el a hierarchiát, a fényt és a befolyást, Figarójára legfeljebb jobb híján fanyalodik (2010 Vári György 3153015, 1225).

3c. (-ra/-re ragos határozóval) ’〈annak kif-ére, hogy vminek a hiányában v. szűkében kénytelen vmit (el)fogyasztani vki, vmi〉’ ❖ [A meggyvágó] szükség esetén növénymagvakra fanyalodik s tavaszszal a fák rügyeit is lecsipdesi (1899 Chernel István CD34) | [tél vége felé a munkások] dohány hiányában az üres pipát szortyogtatták, vagy bagóra fanyalodtak (1941 Veres Péter 9771013, 79) | Csak egy baj volt, hogy a sör biza elfogyott, így a borra fanyalodtak (1947 Hunyady József 9265001, 13) | Valószínűleg a rododendron mérgezte meg Kr. e. 401-ben a görög II. Kürosz zsoldosait is, amikor Perzsiából visszavonulóban kiéhezve a „pontusi” mérges mézre fanyalodtak (1999 Természet Világa CD50).

4. (rég, nyj) ’〈növényi rész〉 fonnyad, töpörödik, ill. 〈testrész, szerv〉 sorvad, aszik’ ❖ Fanyarodni: fanyarúlni, tepedni (1792 Kisded szótár C0816, 53) | szeremtsenn mondják: fonyorodik a’ szll levél, azaz, öszve fonyjad, öszve sugorodik, ha meg üti az öböly. Fony íge igen helyes lenne a’ Gyógyító tudománybann [...]; mertt Phtphisicus ember, a’ kinek a’ tüdeje fonyorodik, vagy fonyjad, hirvad, sorvad, és asz (1833 Magyar–diák szókönyv C5404, 218) | Van szalma elegendő, de a szem kevés és fanyorodott (1853 Pesti Napló nov. 5. C8635, 4).

4a. (rég) ’szegényebb, nyomorúságosabb állapotba kerül vki’ ❖ ſzigorodni [=] nyomorodni, ſorvadni, fanyalodni, fogyatkozni, ſzegényedni (1784 Kisded szótár C0815, 73) | Szigorodni, nyomorodni, servadni; fanyalodni; fogyatkozni, szegényedni (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, s4).

5. (rég) ’lassan, nehézkesen megy, vánszorog vki’ ❖ Fanyalogni: fanyarodni, vánſzorogni, vajudni, epedni (1792 Kisded szótár C0816, 53) | Fanyalodom: (vánszorgok) Contabesco, torpesco (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 97).

Ö: el~, rá~.

ÖU: bele~, félre~, hátra~, hozzá~, neki~, össze~, vissza~.

Vö. CzF. ~, fanyarodik; ÉrtSz.; TESz. fanyalog; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, fanyalodott

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fanyalodik tárgyatlan ige
fanyarodik
1. (›arc‹ v. ›száj‹ jelentésű szóval)
〈annak kif-ére, hogy vkinek az arca, szája kénytelen-kelletlen sírásra v. mosolyra görbül, húzódik〉
Te Soma! hátha mi még nagyszerü életet is élünk valaha, olyat, a milyenről sokszor álmadoztunk, tudod? Önkénytelenül keserü mosolyra fanyarodott ajkam
(1846 Petőfi Sándor)
Fosztogatói vigyorgó képpel kandikálnak rá kapuk aljjából, utca-szögletekről, gyönyörködve a nevetségig fanyalodott és sirásra görbült ábrázaton, melyet a kárvallott fiu e váratlan elemi csapáshoz vág
(1858 Vajda János)
bánatosra fanyalodott képpel
(1929 Komáromi János²)
A császár megállott, szomorkás, unott mosolyra fanyalodott a szája
(1943 Pesti Hírlap szept. 7.)
2.
(pozitív) hangulat, érzelmi állapot stb. (kifejeződése) viszafogottabbá v. negatívvá változik, ill. így válik vmilyenné v. vmivé
Vagy talán ott van az oka Petőfi állandón komoly haza-és szabadság-szerelmének és annak, hogy lelkesedése keserű humorrá inkább, de francziásan víggá nem fanyarodott, hogy nem oly soká élt mint Béranger; nem volt ideje, hogy a küzdés végét, reményei tönkre jutását megerje
(1894 Imre Sándor²)
[a huszárok nagyszerűsége által kiváltott] mosoly a gúnyba és szánalomba fanyarodik, majd nevetésbe csattan, mikor [Gvadányi] a gyalogokat rajzolja
(1894 Széchy Károly)
Sem a bolgárok, sem a szerbek nem akarják a háborut folytatni, amint azt meg lehet érezni azokból a fanyalodott nyilatkozatokból is, amelyek a konstantinápolyi események hatása alatt ma Szófiából és Belgrádból érkeztek
(1913 Pesti Napló jan. 25.)
Menekültek!... Amikor nézem őket, szomorúsággá fanyalodik szívemben az a lángoló hajnali harsogás, amely most estefelé bezengi a rónákat
(1938 Pesti Napló nov. 6.)
Szembenéz az új világveszedelmekkel, s felelősségérzete, tenniakarása mit sem változott. Csak optimizmusa fanyarodott bölcsebbé
(1978 Népszava ápr. 22.)
3. (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy kénytelen-kelletlen v. akaratlanul, ill. kedvetlenül fog vmihez v. csinál vmit vki〉
Nagy fanyarodtan nekiálltak a vizsgáló férfiak, s elkezdék a fakó iratok fülledt boglyáját széjjelszedni
(1862 Jókai Mór)
[A kőtörő a püspök és díszes kíséretének elvonulta után] nagysokára fanyalodott ujra a munkának
(1905 Pesti Napló márc. 22.)
[Tir] úgy tudta ezeket [ti. a történeteket], nagyokat röhögve, elmondani, hogy a hallgatók is nevetésre fanyalodtak
(1933 Gelléri Andor Endre)
[Ka-Bor fia] ssak akkor fanyalodott ugráshoz, amikor látta, hogy két társa nem vet ügyet arra: megy-e, marad-e, hanem tovább ugrál ágról-ágra
(1937 Szentiványi Jenő)
3a. (-ra/-re, ritk. -hoz/-hez/-höz ragos határozóval)
〈annak kif-ére, hogy szorult helyzetében vmire kényszerül, kénytelen (meg)tenni vmit vki〉
El-pirúla ekkor valaki [ti. Etelka átvéve az ajándékot], és gyarlósága el-is-vádoltatott vólna, ha szokott mesterségére nem fanyarodott vólna. Egy kis félre-köhentéssel, pirúlttságának okát el-akará hímezni
(1786 Dugonics András)
[mivel az asszony nem volt elég bátor, hogy a hadnagy] szemébe mondgyon valamit, a’-mi a’ fenyegetésnek csak árnyéka-is lenne; ismétt a’ Levél-íráshoz fanyarodott
(1803 Dugonics András)
az én koromban arra fanyalodik az asszony, hogy maga udvaroljon a fiatal uraknak…
(1895 Herczeg Ferenc)
Közéleti emberként elítélhette ugyan a rút pénzhajszát, de magánemberként maga is erre fanyalodott
(1992 Gerő András)
a hallgatók a kezdeti felbuzdulás után egyre ritkábban keresték fel [Szalai Sándor] óráit. Ezt tapasztalva önkorlátozásra fanyalodott
(2002 Magyar Hírlap)
3b. (-ra/-re, ritk. -hoz/-hez/-höz ragos határozóval)
szorult helyzetében rá van utalva, rászorul vkire, vmire vki
Ha tsak könnyen tartózkodom, Magam is rád fanyalodom
(1811 Terhes Sámuel)
De itt hagyott a gyöngypárod, ugye? s most Jakabhoz fanyalodtál!
(1885 Fővárosi Lapok)
kénytelen-kelletlen egymás segítségére fanyalodtak
(1986 Csepeli György)
[a drámában a pincérlány] nem utasítja el a hierarchiát, a fényt és a befolyást, Figarójára legfeljebb jobb híján fanyalodik
(2010 Vári György)
3c. (-ra/-re ragos határozóval)
〈annak kif-ére, hogy vminek a hiányában v. szűkében kénytelen vmit (el)fogyasztani vki, vmi〉
[A meggyvágó] szükség esetén növénymagvakra fanyalodik s tavaszszal a fák rügyeit is lecsipdesi
(1899 Chernel István)
[tél vége felé a munkások] dohány hiányában az üres pipát szortyogtatták, vagy bagóra fanyalodtak
(1941 Veres Péter)
Csak egy baj volt, hogy a sör biza elfogyott, így a borra fanyalodtak
(1947 Hunyady József)
Valószínűleg a rododendron mérgezte meg Kr. e.Krisztus előtt 401-ben a görög II. Kürosz zsoldosait is, amikor Perzsiából visszavonulóban kiéhezve a „pontusi” mérges mézre fanyalodtak
(1999 Természet Világa)
4. (rég, nyj)
〈növényi rész〉 fonnyad, töpörödik, ill. 〈testrész, szerv〉 sorvad, aszik
Fanyarodni: fanyarúlni, tepedni
(1792 Kisded szótár)
szeremtsenn mondják: fonyorodik a’ szll levél, azaz, öszve fonyjad, öszve sugorodik, ha meg üti az öböly. Fony íge igen helyes lenne a’ Gyógyító tudománybann [...]; mertt Phtphisicus ember, a’ kinek a’ tüdeje fonyorodik, vagy fonyjad, hirvad, sorvad, és asz
(1833 Magyar–diák szókönyv)
Van szalma elegendő, de a szem kevés és fanyorodott
(1853 Pesti Napló nov. 5.)
4a. (rég)
szegényebb, nyomorúságosabb állapotba kerül vki
ſzigorodni [=] nyomorodni, ſorvadni, fanyalodni, fogyatkozni, ſzegényedni
(1784 Kisded szótár)
Szigorodni, nyomorodni, servadni; fanyalodni; fogyatkozni, szegényedni
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
5. (rég)
lassan, nehézkesen megy, vánszorog vki
Fanyalogni: fanyarodni, vánſzorogni, vajudni, epedni
(1792 Kisded szótár)
Fanyalodom: (vánszorgok) Contabesco, torpesco
(1810 Végtagokra szedett szótár)
ÖU: belefanyalodik, félrefanyalodik, hátrafanyalodik, hozzáfanyalodik, nekifanyalodik, összefanyalodik, visszafanyalodik
Vö. CzF. ~, fanyarodik; ÉrtSz.; TESz. fanyalog; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, fanyalodott

Beállítások