fanyelű mn 

1. ’fából készült nyéllel ellátott 〈eszköz〉’ ❖ [Mercurius a folyóból] a’ ſzegény embernek fa-nyel ’s tulajdon fejſzejét elé adja (1776 Esopus meséi ford. C1642, 70) | Hanem annyit mondhatok, hogy ezt a többit [ti. a többi kaszát], ami még megmaradt, akár a szemétre dobhatja az úr… Nem ér az meg mind együttvéve egy fanyelű bicsakot (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | a fémlemezbe foglalt és fanyelü ecset az olajfestésnél használatos (1893 PallasLex. CD02) | A Balkán-félszigeten a VI. században feltűnő szlávok mindössze egyetlen fegyverrel, a rövid, fanyelű kopjával voltak felszerelve (1939 Deér József CD43) | A fanyelű evőeszközök különlegesen szépek (2001 Lakáskultúra CD39).

2. (rég, pejor) ’〈katonaként, szolgaként stb.:〉 haszontalan, semmirekellő 〈személy〉’ ❖ El-menvén a’ Király töle, fel-hányotja a’ Tiſztekkel azon Könyvet, hol minden Katonáknak maga viſeléſek, ſzolgálatjak ideje fel-irva ſzokot lenni, és által látja, hogy ezen Káplár nem fa-nyelü Katona voltt (1785 Magyar Hírmondó C0273, 127) | Mi-oltától fogva Feldmarſal B. Laudon ide meg-érkezett, a’ leg-fa-nyelübb ember ſem akar félni [ti. az ellenségtől] (1789 Magyar Kurír C0315, 1034) | [a törökök] a’ leg-keſerveſebb tsúfalódáſt, kéntelenittettek ki-állani azért, hogy Berbirböl el-ſzaladtanak, és fa-nyelü Legényeknek, tejes kalánoknak nevezik vala ket (1789 Magyar Kurír C0315, 1296) | [a gyalázkodó cikk írója] tsak annyit látſzatik tudni az igaz Pápistasághoz, mint egy fa-nyel Prókátor a Tripártitumhoz (1792 e. Szaitz Leó C3796, 14) | Mállasy. Szaporán ide (Tamás az asztalkát ügyetlenül fölteriti [...]) lássa csak édes Kertykém ezt a’ fanyelüt, ezt az ügyetlen fajankót (1845 Májer István C3011, 115).

2a. (rég, pejor) ’〈harag v. megvetés kif-ére is:〉 alávaló, hitvány 〈ember〉’ ❖ Vaſárnapra kelve jó reggel mind ketten Lóhátan öſzve találkoznak a’ külsö Városban; s’ azt kiáltja a’ duellumra hivö a’ máſiknak: imhól lovagal a’ vén fa nyelü Banya! (1785 Magyar Hírmondó C0273, 835) | Fa-nyel (fél-ſzer, allyadèk, ſepredèk, vakarèk, hitvány, gízgaz író.[)] (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 248) | még harmincz esztendős sem voltam, mikor a’ fanyelü bába öntésébe [ti. abba a főzelékbe, amelyet azért öntöttek az útjába, hogy belelépjen és megbabonázzák vele] hágtam ; azóta soh’sincs egészségem (1846 Kuthy Lajos C2857, 367).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

fanyelű melléknév
1.
fából készült nyéllel ellátott 〈eszköz〉
[Mercurius a folyóból] a’ ſzegény embernek fa-nyel ’s tulajdon fejſzejét elé adja
(1776 Esopus meséi ford.)
Hanem annyit mondhatok, hogy ezt a többit [ti. a többi kaszát], ami még megmaradt, akár a szemétre dobhatja az úr… Nem ér az meg mind együttvéve egy fanyelű bicsakot
(1879 Mikszáth Kálmán)
a fémlemezbe foglalt és fanyelü ecset az olajfestésnél használatos
(1893 PallasLex.)
A Balkán-félszigeten a VI. században feltűnő szlávok mindössze egyetlen fegyverrel, a rövid, fanyelű kopjával voltak felszerelve
(1939 Deér József)
A fanyelű evőeszközök különlegesen szépek
(2001 Lakáskultúra)
2. (rég, pejor)
〈katonaként, szolgaként stb.:〉 haszontalan, semmirekellő 〈személy〉
El-menvén a’ Király töle, fel-hányotja a’ Tiſztekkel azon Könyvet, hol minden Katonáknak maga viſeléſek, ſzolgálatjak ideje fel-irva ſzokot lenni, és által látja, hogy ezen Káplár nem fa-nyelü Katona voltt
(1785 Magyar Hírmondó)
Mi-oltától fogva Feldmarſal B.báró Laudon ide meg-érkezett, a’ leg-fa-nyelübb ember ſem akar félni [ti. az ellenségtől]
(1789 Magyar Kurír)
[a törökök] a’ leg-keſerveſebb tsúfalódáſt, kéntelenittettek ki-állani azért, hogy Berbirböl el-ſzaladtanak, és fa-nyelü Legényeknek, tejes kalánoknak nevezik vala ket
(1789 Magyar Kurír)
[a gyalázkodó cikk írója] tsak annyit látſzatik tudni az igaz Pápistasághoz, mint egy fa-nyel Prókátor a Tripártitumhoz
(1792 e. Szaitz Leó)
Mállasy. Szaporán ide (Tamás az asztalkát ügyetlenül fölteriti [...]) lássa csak édes Kertykém ezt a’ fanyelüt, ezt az ügyetlen fajankót
(1845 Májer István)
2a. (rég, pejor)
〈harag v. megvetés kif-ére is:〉 alávaló, hitvány 〈ember〉
Vaſárnapra kelve jó reggel mind ketten Lóhátan öſzve találkoznak a’ külsö Városban; s’ azt kiáltja a’ duellumra hivö a’ máſiknak: imhól lovagal a’ vén fa nyelü Banya!
(1785 Magyar Hírmondó)
Fa-nyel (fél-ſzer, allyadèk, ſepredèk, vakarèk, hitvány, gízgaz író.[)]
(1803 Baróti Szabó Dávid)
még harmincz esztendős sem voltam, mikor a’ fanyelü bába öntésébe [ti. abba a főzelékbe, amelyet azért öntöttek az útjába, hogy belelépjen és megbabonázzák vele] hágtam ; azóta soh’sincs egészségem
(1846 Kuthy Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások