fapénz fn
1. (kissé rég) ’〈pénzhelyettesítő eszközként:〉 fából való pénz(érme), ill. annak értéke’ ❖ ha kaphatnék egy kis szerelemgyökeret meg bolondítót, [...] megadnám az árát fa pénzből (1795 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Az emberek fapénzzel is szoktak arany és ezüst helyébe játszani (1804 Bessenyei György¹ C1097, 418) | [Fogaras] épitői a monda szerint, naponként fajegyet, fapénzt – azaz fagarast kaptak, mik aztán tőlök a hét végével érczpénzzel cseréltettek vissza (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Bandagazda kivesz egy-egy zsineg fapénzt. Ez a fapénz egy porció kenyér. Aki a nyár folyamán a kenyéradagját ki nem veszi, ezt kapja, és a hónap végén lisztre válthatja (1972 Illyés Gyula 9274056, 33).
1a. (sem tagadószóval is) (rég) ’〈jelentéktelen, csekély pénzösszegre, ill. semmit érő, haszontalan dologra, tevékenységre stb. vonatkoztatva〉’ ❖ Hát vallyon mint Király vigabb lehetnék e? Oly boldogul mint most vallyon élhetnék e? Nem hiſzem; továbbis én Juháſz maradok, A te Koronádért egy fa pénzt nem adok (1799 Sándor István C1530, 249) | Az egész diæta nem ér egy fapénzt; az elejét nagy tűzzel vitték, azt gondoltuk, hogy minden reformáltatni és a legjobb lábra fog tétetni, s íme most látszik, mily hamar ellobbant a szalmatűz (1825 Bajza József C0082, 133) | Mártonnak, szegénynek, gyermekkorában sem volt egy fapénz árával sem jobb dolga, mint később (1847 Petőfi Sándor 8366447, 124) | a dal egy fapénzt sem ér dallam nélkül (1865 Bartalus István C0850, 213) | függetlenség nélkül az önkormányzat csak amolyan fapénz (1894 e. Kossuth Lajos CD32).
2. (kissé rég) ’tüzelőanyag megtérítése címén fizetendő díj v. kapott juttatás (összege)’ ❖ ideigleni al-ügyvédi hely [...] Beszterczebányán 400 p f. rendes évi fizetéssel –10 öl tüzifával vagy 15 p. ft. fapénzzel és 40 p. ft. lakpénzzel betöltendő levén (1844 Pesti Hírlap C5230, 192) | [A kolozsvári református leányiskolában] minden növendék előre fizet: 1) tanszerekre forditandó beiratási dijban 35 krt; 2) egész évi fapénzben 1 ft. 50 krt (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A nyugdijasok [ti. a nyugalmazott állami altisztek] tavalyi szén- és fapénze (1925 Pesti Hírlap márc. 11. C5673, 9) | fapénz, az eltüzelt fáért [az olajütőnek]; Olaszfalu (1942 Vajkai Aurél C6949, 122).
2a. (Tört) ’〈a török hódoltság korában adónemként:〉 a beszolgáltatandó faanyag kiváltásaként fizetett adó (összege)’ ❖ [a] nógrádi szandzsák adókönyvében a fa- és széna-pénz épen félannyi mint a kapu-pénz (1864 Salamon Ferenc C3655, 190) | [a török birodalomnak] Nagykőrös község a nagy fejadón, ajándékokon, utiköltségeken kívül, a már ismert ágypénz, fapénz, szénapénz, bírságokon, fuvarozáson kívül szögveréssel is tartozott (1929 Szekfű Gyula CD42) | [A kettős adóztatás rendszerében Gent falu] fegyverrel az erdélyi fejedelemnek, a föld terményeivel, ingyenmunkával és különféle adókkal (basa élése öt forint; füstpénz, szénapénz, fapénz, ötödfél – azaz négy és fél – forint [...]) a töröknek szolgált (2002 Kereskényi Miklós–Kereskényiné Cseh Edit CD36).
Vö. CzF.; SzólKm.; ÚMTsz.