faragás fn
1. ’a farag igével kifejezett cselekvés’ ❖ A’ Kriſztusnak egéſz ſzenvedéſe dolgát Ki-faragta, ’s mellé tett ſok vitéz ſzolgát; Úgy hogy ſzáz ſzemélyre méne faragáſa, ’S edgy ſzemély alíg vólt nagyobb mint edgy káſa (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 321).
1a. (Műsz is) ’az az eljárás, művelet, amely során vmely anyag felületét forgácsolással, véséssel alakítják, megmunkálják’ ❖ [az öntés] és a faragás, a szobrászat e két fő technikája között közép helyet foglal el a trébelés, mely fémlemezekből domborítja ki kalapács és egyéb szerszámokkal az ábrázolandó alakot (1897 PallasLex. CD02) | Kőrisfából leginkább jó pipaszárakat készítenek. […] Ez a fa egészen habos, ezért faragásra nem szeretik (1911 Malonyay Dezső 8292025, 100) | Magát a faragást, a vésést, a tisztítófaragást, az eszközök használatának módját különféle tárgyak [...] elkészítése során mutatja be a szerző [a fafaragásról szóló könyvében] (1998 Új Könyvek CD29) | faragás: 1. (műsz) alkalmas anyag (fa, kő, csont, fémek stb.) forgácsolása metsző v. vágó kéziszerszámmal (1998 MagyarNagyLex. C5820, 687).
1b. ’használati és dísztárgyak előállítása véséssel, forgácsolással mint mesterség, művészeti ág vagy háziipari tevékenység’ ❖ (3) azonképpen ſzabad légyen azoknak [ti. a zsidóknak] akar miném tzéhbéli mesterſégeket és keresményeket zniek és Kereſztyén Mester-embereknél tanúlniok [...]; (4.) azont kell érteni a kép-írásnak, faragásnak s egyéb ſzabad meſterſégeknek gyakorlása fell (1781 Magyar Hírmondó 7444023, 703) | A’ melly Országban még nem virágzik a’ Festés és Faragás, ott első kötelesség az, hogy réz metszetek és olajfestéses cópiák ’s Gypsz abguszok [= öntvények] által ébresszük-fel az alvó geniet (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 304) | [A bolgárok] nemcsak a házi iparban, a fonás, szövés, kötés, festés, hímzés, faragásban stb., hanem az építkezésben, a kőfaragásban, a bőr kikészítésében, a fazekas, vas, réz és ezüst árúk készítésében is nagy ügyességet tanúsítanak (1884 Hunfalvy János 8191005, 224) | Szövés, varrás, faragás, berakás, ólmozás (1913 Braun Róbert 9072001, 27) | A faragás, mint házi munka, leginkább a téli hónapokban folyt, amikor a fészerben vagy szín alatt a parasztemberek megjavították, kiegészítették eltört vagy megrongálódott szerszámaikat, és újakat készítettek (1991 Magyar néprajz CD47).
2. ’faragott dísztárgy, szobor stb.’ ❖ Az egéſz Város k falakkal vagyon bé-kerítve ’s régenten várral-is, de mellynek már moſt tsak bé-mohosodott düledékjei látſzanak, meg-vólt ersítve; ennek le omladozott oldalain található faragásokból, ’s jegyzésekbl, azt a’ Római Nép’ hagyománnyának lenni, lehet itélni (1796 Kászonyi András 7168001, 14) | Az egész felső udvarkát tornáczok vették körül, s ezeknek arab faragásain át télben is fényesen zöld repkény fonódott (1853 Jósika Miklós 8212014, 89) | hogyan teremhet mégis olyan sok szép faragás a csikósok keze alól is? (1911 Malonyay Dezső 8292022, 70) | Arannyal és ritka szép faragásokkal ékített 350 terem (1955 Antalffy Gyula 1004009, 49) | Három krajcárt kaptam először a faragásomért (1972 Tüskés Tibor 2021020, 922) | A hihetetlenül gazdag néprajzi gyűjtemény, a csodálatos korsók, faragások, állatbillogok (2006 Beney Zsuzsa 3041001, 170).
Ö: csont~, fa~, kő~.
ÖU: be~, ceruza~, csipke~, dombor~, domborúmű-~, elefántcsont-~, fejsze~, fúrás-~, hús~, kép~, ki~, könyv~, le~, ló~, márvány~, mű~, nyíl~, oltár~, pad~, pásztor~, pecsét~, szikla~, szobor~, szó~, szójáték~, toll~, tölgy~, után~, vers~.
Sz: faragási, faragásos, faragású.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.