🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

farce fn 

(Irodt) ’rendsz. a mindennapok ellenszenves alakjait felvonultató, gonosz tréfát bemutató (középkori) francia szatirikus verses színpadi mű(faj), bohózat, ill. ilyen hangulatú történet’ ❖ Derék intézeteknél még a’ farce sem vegyíttetik a’ magasb comicummal, a’ melodrama a’ dramával (1839 Athenaeum C0018, 259) | Francziaországban a „plejadok” halavány ragyogása alatt, kik közűl Jodelle Kleopatrá-ja megalapította az arisztotelesi egységek százados uralkodását, a nép a durva farce-okon, és a szatirikus sottise-ken mulatott (1876 Beöthy Zsolt CD57) | Sokszor valami ördögi farce-nak látom az életet, és csak akkor hiszek az életünk istenien fenséges eredetében, ha az önzetlen jóság cselekedeteit látom (1912 Gozsdu Elek 8159014, 164) | [Déry Tibor komédiájában] szavak, mondatok ismétlésével, invenciókkal, asszociációkkal, ellentétekkel, a farce meg a cirkusz vaskos nyelvi humorával hat (1972 Kocsis Rózsa 2018004, 341) | Az alig-történet [ti. A nagy zabálás című francia filmé] sajátos farce, vidám haláltánc (1996 Magyar Hírlap CD09) | farce (fars) (fr. ’töltelék’): 1. szatirikus francia verses bohózatműfaj. Virágkora a 14–16. sz.; vándor komédiások és polgári színjátszó egyesületek tették népszerűvé. Kezdetben a nagyobb (többnyire vallásos tárgyú) színjátékok betétje, majd köz-, ill. utójátéka volt, később önállósult alkotásainak többsége névtelenül maradt fenn (1998 MagyarNagyLex. C5820, 689).

a. (ritk, pejor is) ’erre a műfajra jellemzően kisszerű, komolytalan esemény’ ❖ Ki ezen ügyetlen farce-t, melyet ön az ország szivében rendeztetett, látta, lehetetlen volt el nem csodálkoznia azon szemtelenség fölött, melylyel az ön parancsára, a fiatal, bizalomteljes, és épen ezért könnyen megcsalható császárt, a leghazugabb, legalávalóbb komediával, minőt valaha a világ látott, ámitották (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501) | a halál valóban szadista nonsens, a betegség valóban obszcén farce, ha az élet lényeges kérdéseit állítjuk elébe (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 76).

Vö. IdSz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
farce főnév
(Irodt)
rendsz. a mindennapok ellenszenves alakjait felvonultató, gonosz tréfát bemutató (középkori) francia szatirikus verses színpadi mű(faj), bohózat, ill. ilyen hangulatú történet
Derék intézeteknél még a’ farce sem vegyíttetik a’ magasb comicummal, a’ melodrama a’ dramával
(1839 Athenaeum)
Francziaországban a „plejadok” halavány ragyogása alatt, kik közűl Jodelle Kleopatrá-ja megalapította az arisztotelesi egységek százados uralkodását, a nép a durva farce-okon, és a szatirikus sottise-ken mulatott
(1876 Beöthy Zsolt)
Sokszor valami ördögi farce-nak látom az életet, és csak akkor hiszek az életünk istenien fenséges eredetében, ha az önzetlen jóság cselekedeteit látom
(1912 Gozsdu Elek)
[Déry Tibor komédiájában] szavak, mondatok ismétlésével, invenciókkal, asszociációkkal, ellentétekkel, a farce meg a cirkusz vaskos nyelvi humorával hat
(1972 Kocsis Rózsa)
Az alig-történet [ti. A nagy zabálás című francia filmé] sajátos farce, vidám haláltánc
(1996 Magyar Hírlap)
farce (fars) (fr.francia ’töltelék’): 1. szatirikus francia verses bohózatműfaj. Virágkora a 14–16. sz.század; vándor komédiások és polgári színjátszó egyesületek tették népszerűvé. Kezdetben a nagyobb (többnyire vallásos tárgyú) színjátékok betétje, majd köz-, ill.illetve utójátéka volt, később önállósult alkotásainak többsége névtelenül maradt fenn
(1998 MagyarNagyLex.)
a. (ritk, pejor is)
erre a műfajra jellemzően kisszerű, komolytalan esemény
Ki ezen ügyetlen farce-t, melyet ön az ország szivében rendeztetett, látta, lehetetlen volt el nem csodálkoznia azon szemtelenség fölött, melylyel az ön parancsára, a fiatal, bizalomteljes, és épen ezért könnyen megcsalható császárt, a leghazugabb, legalávalóbb komediával, minőt valaha a világ látott, ámitották
(1870 Papp Miklós ford.Széchenyi)
a halál valóban szadista nonsens, a betegség valóban obszcén farce, ha az élet lényeges kérdéseit állítjuk elébe
(1942 Szentkuthy Miklós)
Vö. IdSz.

Beállítások