farc l. falc
falc fn fánc (rég) , farc (rég)
1. (Ipar) ’horony, vájat, amely kül. (fa) munkadarabok, szerkezeti elemek egymásba illeszkedését segíti elő’ ❖ Fántz [= ] Falz (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, [106]) | Fáncz […] Az a’ bevágás a’ zsindelyen a’ mellybe a’ más zsindelyt belé űtik. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 115) | A két félfán 6-6 centiméternyi hornyot (falcot) vésünk, ugy hogy ha az ajtót becsukjuk, akkor ennek belső lapja egyenlő színvonalban álljon a Siló falával (1912 Budapesti Hírlap szept. 22. C4700, 41) | a deszkák szélei falc segítségével egymásba illeszkedtek (1963 Nagy Gyula² C7098, 100) | Légszigetelés, falcba mart technológiával (2007 Népszabadság jan. 3. C7855, 17).
2. (Ipar) ’(fém)lemez visszahaj(lí)tott széle, pereme’ ❖ A fáncolt v. hornyolt csöveket vékony lemezből készítik, olyformán, hogy a lemezből vágott szalag hosszanti széleit fáncolják (hornyolják) s az egymásba akasztott fáncokat kalapácsütésekkel összetömörítik (1912 RévaiNagyLex. C5701, 154) | E művelet is valóságos súlyemelés, az aranymetszéshez a könyvek metszését előkészíteni, magát az aranymetszést kidolgozni, vagy élt, „falcot” kalapálni napokon át (1942 Népszava ápr. 16. C7510, 8) | ügyelt, hogy rendes falcot hajlítson a lemez élére (1960 Népszabadság jan. 1. C4812, [10]) | külön kiszabja a sütő hátulját ugyancsak 2 cm-es falccal. A falcokat lehajlítja, s a feneket az összenittelt sütőre illeszti, majd nittszeggel rögzíti (1973 Petercsák Tivadar C7106, 546).
3. ’〈a tímármesterségben:〉 a bőr kikészítésénél haszn., a bőr felszínének egyengetésére, simítására szolgáló késszerű eszköz’ ❖ 12. darabb [!] szerszám, úgy nevezett Faltz (1815 Magyar Nyelv C5909, 235) | falc ’húsoló; Schabeisen’ (tímárszerszám) (1832 Magyar Nyelv C5909, 235) | Falcz: bőrt gyaluló éles szerszám (1887 Frecskay János C5238, 287) | bőrt a fârc-cal vékonyra farag (1899 László Géza C5295, 233) | Midőn [a bőr] jól kiszáradt, ismét megáztatják langy meleg vízben, vagy cserlében; majd a falcczal a falczbakon egyformára vékonyítják (1900 Lázár István² C6957, 57) | A viszonylag sok bőr még működő, a legszükségesebb szerszámok (színlő, faltz, fodorító fa) és három tőke arra utal, hogy egyidőben többen is dolgozhattak (1998 Szűcs Judit C7131, 635).
4. (szleng) ’saját testrészen, rendsz. a csuklón az ereknél(, öngyilkossági szándékkal) ejtett vágás(ok összessége), ill. az ilyen vágások után maradt heg’ ❖ Először megcsináltam a falcot: a jobb kezemen felvágtam az ereket. Aztán jött a nyelés. A falc vágást jelent, ezt sokan hason csinálják, vagy nyakon (1989 Népszabadság dec. 15. C7839, 6) | Nézd meg a falcokat a csuklómon (2003 Népszabadság febr. 15. C7851, 30).
Sz: falcos.
Vö. CzF. farcz; TESz.; ÉKsz. ~, fánc; SzT. fánc; ÚMTsz. fánc; IdSz.