farce fn
(Irodt) ’rendsz. a mindennapok ellenszenves alakjait felvonultató, gonosz tréfát bemutató (középkori) francia szatirikus verses színpadi mű(faj), bohózat, ill. ilyen hangulatú történet’ ❖ Derék intézeteknél még a’ farce sem vegyíttetik a’ magasb comicummal, a’ melodrama a’ dramával (1839 Athenaeum C0018, 259) | Francziaországban a „plejadok” halavány ragyogása alatt, kik közűl Jodelle Kleopatrá-ja megalapította az arisztotelesi egységek százados uralkodását, a nép a durva farce-okon, és a szatirikus sottise-ken mulatott (1876 Beöthy Zsolt CD57) | Sokszor valami ördögi farce-nak látom az életet, és csak akkor hiszek az életünk istenien fenséges eredetében, ha az önzetlen jóság cselekedeteit látom (1912 Gozsdu Elek 8159014, 164) | [Déry Tibor komédiájában] szavak, mondatok ismétlésével, invenciókkal, asszociációkkal, ellentétekkel, a farce meg a cirkusz vaskos nyelvi humorával hat (1972 Kocsis Rózsa 2018004, 341) | Az alig-történet [ti. A nagy zabálás című francia filmé] sajátos farce, vidám haláltánc (1996 Magyar Hírlap CD09) | farce (fars) (fr. ’töltelék’): 1. szatirikus francia verses bohózatműfaj. Virágkora a 14–16. sz.; vándor komédiások és polgári színjátszó egyesületek tették népszerűvé. Kezdetben a nagyobb (többnyire vallásos tárgyú) színjátékok betétje, majd köz-, ill. utójátéka volt, később önállósult alkotásainak többsége névtelenül maradt fenn (1998 MagyarNagyLex. C5820, 689).
a. (ritk, pejor is) ’erre a műfajra jellemzően kisszerű, komolytalan esemény’ ❖ Ki ezen ügyetlen farce-t, melyet ön az ország szivében rendeztetett, látta, lehetetlen volt el nem csodálkoznia azon szemtelenség fölött, melylyel az ön parancsára, a fiatal, bizalomteljes, és épen ezért könnyen megcsalható császárt, a leghazugabb, legalávalóbb komediával, minőt valaha a világ látott, ámitották (1870 Papp Miklós ford.–Széchenyi CD1501) | a halál valóban szadista nonsens, a betegség valóban obszcén farce, ha az élet lényeges kérdéseit állítjuk elébe (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 76).
Vö. IdSz.