alszik tn ige 19a1  aluszik (rég v. nyj)

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈ember v. állat〉 az alvás állapotában van’ ❖ [Bessenyey] még 40 zsupp szalmát is rendelt Munkácsra, hogy a császárral érkező nagy méltóságok és generalisok édesdeden alhassanak (1772 Történelmi Tár 7393001, 316) | [Barna Halil] mélyen aludt ’s az egész környék hallhatta, hogy alszik: Harsogva ’s felhorkant megakadt lélekzete néha, Mint a’ vadkanoké, borzasztó fúladozással (1827 Vörösmarty Mihály 8524384, 164) | Alszik a bogár a fűben; a madár az ákácfákon; alszik a nyúl a bokorban, pillangó a bogáncs-ágon; […] alszik ember, alszik állat (1904 Gárdonyi Géza 9173018, 45) | kapsz finom kakaót, aztán lefekszel és […] nagyot alszol (1964 Domahidy Miklós 1035002, 352) | szombat-vasárnap nyugodtan alhatnék tovább, de ugyanúgy felébredek, mint máskor (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈terület, hely(ség), vidék a benne élő emberekkel, állatokkal együtt〉 álomba merült, az alvás állapotában van’ ❖ az egéſz Sziget aluſzik (1791 Sándor István 7287060, 122) | Kivül az alvó táj oly hallgatag (1871 e. Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Moore C2938, 56) | a gyorsvonat ablakából látom feltünedezni a kis falukat, tanyákat, a mint ellapulva a sötétségben, csendesen alusznak (1906 Krúdy Gyula C2832, 149) | alvó kisvárosi utcára (1911 Krúdy Gyula C2844, 86) | A falvakban sötét és vak süket házak aludtak (1927 Remenyik Zsigmond 9561002, 30) | halálos csöndben alszik a környék, a kóbor kutyát se kergeti árnyéka! (1941 Kis Ferenc 9334010, 42).

1b. alszik vmire (vmennyit) ’még átgondolja, későbbre halasztja, megfontolja a döntést (vmiről)’ ❖ Széchenyi féltve ügyét […] „aludjunk rá tisztelt urak!” kiálta a vita közé (1851 Fáy András¹ C2929, 89) | Erre azonban még alhatunk egyet, még többet is (1882 Szathmáry Károly 8428011, 177) | az ilyen fontos eltökélésre mindenkor jó egyet aludni (1883 Bodon József C1127, 105) | meggondolta otthon, aludt rá egyet […] és belátja, hogy ötvenezer forintot nem ér meg (1887 Mikszáth Kálmán C3157, 131) | Aludjunk egyet-kettőt rája, koma. Meggondolni való az efféle (1914 Gárdonyi Géza C1847, 97) | Erre az intellektuális szalónra még alszunk egyet! (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 74).

2. (átv is) ’éjszakai pihenőjét tölti, hál, éjszakázik vhol, éjszakára vhol megszáll’ ❖ [A szív] Márſnak, és Vénuſnak ölében aluſzik (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 23) | Az igaz tſendeſség Nem aluſzik ſoha virágos ágyadon (1791 Kis János¹ ford.–Lowth 7177001, 11) | Hát aztán hol alszol, Guszti? Télen itt ezen a széken, vagy azon a lóczán. Nyáron az éggel takarózom s fejem alá huzom a földet, vigyorgá, a népszerü élczet idézve (1877 Ágai Adolf 8005001, 13) | És elment [a vén leány] lehajtott fejjel, itthagyva az asztalomon egy csipkedarabocskát, amit mint fiatal lánnyal hímeztettek vele a Ferenc József vánkosára, mikor utoljára aludt a király Szegeden (1934 Móra Ferenc C3204, 17) | úgyszólván csak aludni járok haza (1967 Örkény István 9500027, 144) | megkérem valamelyik rokonomat, hadd aludjak náluk (1989 Lázár Ervin 2025056, 29).

2a. vkinél alszik (szépítő) ’együtt hál vkivel, vmely idő(szako)t szeretkezve vkivel tölt’ ❖ [Az ügyvéd és a felesége] évek óta már csak névleg éltek hitvesi életet, az ügyvéd hetenként kétszer-háromszor aludt Irmánál, de amikor otthon ebédhez ült, egy hervadó asszony nagy fekete szeme tüzelt feléje (1918 Molnár Ferenc² 9453002, 89) | Szerelmes vagyok a feleségedbe […] Le fogok feküdni vele […] Ha akarod, hozzám költözik, ha akarod itt marad […] De hetente néhányszor nálam alszik (1983 Polgár András 1121003, 109) | Ott aludtál a Rózsinál, igaz? – mondta (vagy inkább sziszegte). – Te tiszta hülye vagy mondtam. – Elmentél kefélni a Hásszal, és még te játszod itt a sértettet (1989 Bólya Péter 1023008, 152).

2b. vkivel alszik (szépítő) ’ua.’ ❖ Magának szabad [átfogni a lányok derekát], tehet, amit akar… én tőlem elmehet vele aludni is… de ő neki nem szabad… az én hintámon nincs fogdosás (1909 Molnár Ferenc² 9453011, 12) | Mikor először aludt ezzel a lánnyal a harmadikemeleti szobában, nem tudta, hogy a gyönyörűségtől fáradtak-e el tagjai (1934 Szentkuthy Miklós 9664001, 56) | [Dragomán] azt a feladatot adta magának, hogy naponta fogjon egy új nőt, s tilos volt másodszor is ugyanazzal a nővel együtt aludnia (1989 Konrád György 9351006, 391).

3. (szépítő) ’〈ember, es. állat〉 holtan fekszik, nyugszik’ ❖ Póp [= Pope]! […] Az rkké-való idkbe aluszol (1772 Bessenyei György¹ ford.–Pope C1102, 97) | a’ kik aluſznak a’ földnek porában (1786 Szigeti György ford.–Pictet 7329001, 111) | alvó poraiban (1846 Jókai Mór C2246, 220) | Alusznak ők, a sok-sok ismeretlen a föld alatt, az édes föld alatt feszes, kemény vigyázz-ban és meredten (1912 Kosztolányi Dezső C2752, 136) | Aki alszik, aludjon, aki él az éljen (1916 Babits Mihály C0695, 233) | tört szárnyú madár volt egy macska gyomrában alszik (1964 Kassák Lajos 9314096, 29) | aludjon tested békességgel a sírban, és a nehéz kőlap könnyű legyen porodon (1976 Csorba Győző ford.–Janus Pannonius 9091072, 147).

4. (vál) ’Nyugalmi állapotban van v. nem működik, nem aktív.’

4a. ’〈személy(ek csoportja)〉 tétlen(ül vár), nem tevékeny’ ❖ mit csinálnak aluvó isteneitek, hogy egy úton nem vezérelnek benneteket? (1804 Bessenyei György¹ C1097, 82) | E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bujva vagy aludt, Igy zugott a diadalnál: Mi viseltünk háborut! (1848 Petőfi Sándor C3508, 77) | Negyvennyolcnak nagy idejében […] Nép volt az és nem rongyos horda, Az márciusban nem aludt (1907 Ady Endre C0537, 481) | Fájdalmas fél-századon át […] Lehelnek kürtje nem búgott föl, Az égen sem voltak jelek, Király sem küldött véres kardot, Aludt váróan a sereg (1912 Ady Endre C0536, 471) | Alusznak odabent a faluban? Vakaróznak? Hogy Mácsay úr azt teheti, amit akar? (1974 Dobozy Imre 9110001, 42) | a versenytársak sem alszanak (1998 Figyelő CD2601).

4b. ’〈terület, hely(iség), vidék a benne élő emberekkel〉 nem cselekszik, tespedt állapotban van’ ❖ kelj fel oh Jerusalem! […] Meddig fogsz még aludni? üdvödet Örök károdra meddig alszod el? (1857 Tárkányi Béla József 8465018, 167) | Alszik a falu, a téli Szeremle – Hejhó! jár-e a szekcsői komp? (1924 Babits Mihály CD01).

4c. ’〈természet, föld(terület), növény(zet) stb. kül. télen〉 nyugalomban van, szunnyad(ozik)’ ❖ A’ Tél álomhozó Italt ád itt a’ Gyönyörségeknek, a’ mellytl megréſzeglvén ezek, aluſznak e’ kies Ligetnek Kebelében, mind addig, míg a’ gyenge Levelek Szárnyaikon elhozzák a’ vídám Tavaſzt (1794 Kármán József² ford.–Pope 7165021, 113) | ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; […] Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig (1848 Petőfi Sándor C3508, 200) | a bokrok rügyei még alszanak, őket nem csalja ki a verőfény (1899 Benedek Elek C0917, 12) | végigzendült-zúdult [Ábelnak] a szívén valami édes érzés, mint mikor a tavasz első meleg lehellete száll át a téli világon, és minden alvó virág megmozdul, fölébred (1907 Gárdonyi Géza C1819, 126) | Úgy a tél vége felé, január vagy február elején […] az új búza még a hó alatt aludt (1941 Veres Péter 9771013, 79) | Alszik a föld, hol gyökérbe-gumóba rejtve pihennek hosszu hetek óta a ciklámenek és az ibolyák, s kristály-tűk hullnak éjszakákon át (1961 Kónya Lajos 9352001, 51).

4d. ’〈természet(i jelenség)〉 nem változik, nyugszik, pihen’ ❖ Ime már a nap is tüzes szekerével A tengerbe merl meggyúlt tengelyével, Az egész természet mély álomban nyugszik, Egyedl az id soha nem aluszik (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | Alszik az egész természet, csendes a falu, néma a tájék (1841 Vajda Péter 8504014, 148) | Mért nem keltek bőszült háborúra? Mit alusztok? lusta elemek! (1845 Petőfi Sándor C3506, 247) | tónak alvó tüköre (1874 Szász Károly² ford.–Goethe C3843, 117) | alszik körösleg a viszhang (1879 Szabó Dávid C3764, 14) | December bús szele Alszik ma valahol (1918 Juhász Gyula¹ C2454, 137) | A Kis-Duna aludt (1962 Keszi Imre 9329001, 9).

4e. (átv is) ’〈fény, tűz〉 nem világít, nem ég’ ❖ zápor módjára ment a’ golyóbis […] a’ Törökökre: kezdett ezeknek aludni a’ tüzök (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 185) | fölébred, ha a tűz aludni készül, s újra felszítja azt (1881 Jókai Mór C2302, 7) | [Vannak csillagok,] miknek itt csak késett fényük évell, míg fáradt lángjaik már régen alszanak (1909 Babits Mihály C0695, 10) | fönt fáklya gyúl és fáklya alszik (1919 e. Ady Endre C0537, 273) | újra alszik a szabadság drága lángja! (1936 Hajdu Henrik ford.–Ibsen 9212003, 7).

4f. ’〈tárgy, eszköz, szerkezet〉 mozdulatlanul, (ki)használatlanul áll, nincs működésben’ ❖ Hanem az ellenség ágyuja sem alszik (1851 Arany János C0650, 68) | A bútorok aludtak a homályban (1924 Kosztolányi Dezső C2752, 273) | Elnémultak a gyárak, a gépek alszanak (1933 László Gyula² 9385005, 8).

5. (vál) ’〈érzelem, indulat stb.〉 lecsillapodott, elcsitult állapotban van’ ❖ Szívedbe rks reménység nyugoszik, Melly hogy ketsegtessen soha nem aluszik (1772 Bessenyei György¹ ford.–Pope C1102, 33) | Aludj mohon-ki-lobbant Hazafiság! (1819 Katona József C2502, 63) | Hugo […] akaratlanul is fellázítni akará [a nép] minden alvó indulatit (1839 Nagy Elek C3241, 61) | a még alvó szenvedélyt lángra lobbantotta (1868 Vértesi Arnold C4454, 171) | a kövi ember alvó ösztönei felébrednek, mikor a természetes világában találja magát (1902 Gárdonyi Géza C1829, 148) | Agyamban alszik gond, szitok (1922 Tóth Árpád C4230, 113) | a züllöttségben sem veszett ki a nő jobbik, igazi énje, […] lelkében csak alszik a szerelem (1975 Kroó György 1085001, 104).

6. (ritk) ’〈vmely ügy v. dolog〉 halasztódik, pihen’ ❖ Agesilausnak ſzabad akaratot adtak, hogy azon törvént vagy törllye-ki, vagy-is a’ helyett mást adgyon-ki; de  edgyiket ſem tselekedte, hanem nékiek így felelt: Szükſéges, hogy a’ törvények egy nap aludgyanak. És míglen a’ törvények aludtak, az alatt az Aſzſzonyok lúd mérge-is füstbe ment (1795 Gvadányi József ford. 7125024, 284) | az aszszonynak még ezen köz keresetbéli jussa-is függbe marad, nyugszik, st alszik (1798 Nánásy Benjámin C3301, 284) | Majdnem kilenc évig aludtak e versek [ti. Ady saját versei], a Budapesti Napló rázta föl őket (1906 Ady Endre 9003032, 111).

7. (/irod) ’〈folyadék, kül. tej(termék), ill. vér vegyi v. élettani hatásra〉 megkeményedik, kocsonyássá válik v. ilyen állapotban van’ ❖ Testén aluvó vér Gőze borong (1879 Szabó Dávid C3764, 116) | A folyosói polcon tej aludt [Józsika] számára a köcsögben, vagy borsodó várakozott rá egy füles kancsóban (1946 Ottlik Géza 9496004, 282) | homloka fölött […] vér aludt rövidrenyírt haja közé (1951 Sándor Kálmán 9583001, 10).

Ö: át~, bele~, el~, ki~, meg~, végig~, vissza~.

Fr: boldog, igaz, örök, téli.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, aluhatik, aluvó; ÚMTsz.