fatetű fn 8C8
1. (Áll) ’kis méretű, zömök testű, fákon v. bokron élő, rágó-harapó, es. szúró szájszervvel rendelkező, a tetvekkel ellentétben nem élősködő, hanem kis növényi szervezetekkel, penész- és rozsdagombával táplálkozó rovar’ ❖ [az öreg fát] meglepik a fafurók és fatetvek, s az őrlő szuhok ezer meg ezer nemei (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a Nectria ditissima [fajba tartozó gomba] gyakran fordul elő bizonyos fatetvek társaságában; így például a Lachnus exsiccator nevű tetűfaj a bükkfaágakon való szívásával gyakran okoz kambiális [= kambiumhoz kapcsolódó] kinövéseket, gubacsokat (1901 Schilberszky Károly C7925, 194) | [a fürkészdarazsak] levél- és fatetvekben élősködnek, tehát hasznosak (1958 Győrfi János CD52) | az új fajok felfedezése az Antarktiszhoz közeli mély, korábban gleccserjéggel borított vizekben, többek között óriás tengeri pókokat, húsevő szivacsokat, egy sor fatetűre emlékeztető rákfélét találtak (2007 Magyar Tudomány C8627, 233).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll) ’〈ilyen rovarok fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ keresztes fatetű (Graphopsocus cruciatus) (1968 Dudich Endre–Loksa Imre C7040, 369) | Sárgás fatetű (Caecilius flavidus); Közép-Európa lomberdeiben nem ritka portetűfaj (1969 Urania állatvilág ford. C6211, 115) | sávos fatetű (Amphigerontia bifasciata) (1998 MagyarNagyLex. C5820, 709).
1b. (tbsz-ban) ’ilyen rovarok fajait magában foglaló rend, ill. régen család nevezéktani elnevezéseként’ ❖ Fatetvek (állat), az egyenes szárnyuak rendjébe, az álrecés szárnyuak csoportjába tartozó rovarcsalád (1894 PallasLex. CD02) | Pseudoneuroptera (Álrecésszárnyúak, állat), az átalakulás nélkül fejlődő, rágó szájszervű rovarok egyik rendje, melybe a kérészek (Ephemeridae), szitakötők (Odonata), fatetvek (Psocidae) és termeszek (Termitidae) családjai tartoznak (1922 RévaiNagyLex. C5711, 739) | Börner a hólyagoslábúakat a fatetvekkel (Copeognatha) hozza összefüggésbe (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Psocoptera – Portetvek vagy Fatetvek (1969 Urania állatvilág ford. C6211, 25) | Fatetvek Psocoptera (1998 Tények könyve CD37).
2. (kissé rég, Áll is) ’levéltetű mint állat’ ❖ A’ fa-tetveknek a’ melljekhez horgadt ſzívó-orrall meg-erősíttetett fejek vagyon. [...] A’ fák levelének, és a’ plánták más részeinek nedvesſégek az eledelek; mellyre nézve méljen meg-fúrván a’ plántákat, nagy kárt okozhatnak (1793 Nagy Sámuel¹ ford.–Sander C3289, 256) | Levelész vagy is fatetü’ kipusztítása (1831 Hazai és Külföldi Tudósítások C8283, melléklet [12]) | Fatetű, fn. (állatt.) die Blattlaus, l. Levelész (1890 Magyar–német szótár C6205, 280) | A fatetű ellen thanathon quassia főzet 1–2 százalékos oldat permetezésével védekezhet (1914 Pesti Hírlap máj. 31. C5662, 75) | a szomszédos kertben a fatetvek miatt lenyírt gallyakat szüntelenül égetik, s ezzel erősen szennyezik a levegőt (1965 Népszabadság ápr. 10. C4815, 8).
3. (rég, nyj) ’fakúsz, es. poszáta mint madár’ ❖ Fatetü, poszíta madár (1831 Tudományos Gyűjtemény C7222, 19) | Certhia familiaris, L. fatetű (Veszprém) (1888 Természettudományi Közlöny C7912, 305) | Magyarországon, ahogyan azt már az előző fajnál említettem, ez a hosszúkarmú, vagy erdei fakúsz nevű alfaj fordul elő, népies nevei: fatetű, famászós (1933 Az állatok világa ford. CD46).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.