fatuskó fn 

1. ’kivágott fa törzsének a földben megmaradó, rendsz. abból kiemelkedő része, csonkja’ ❖ a’ legközelebbi erdőben lova elbukott vala, ’s ő egy csúcsos fatuskóba ütközvén fejével, ezt tetemesen megsértette (1833 Regélő C0457, 191) | [a címer] egyik oldalán zöld téren egy korhadt fatuskó három zöld ágat hajt ki (1860 Nagy Iván CD31) | [a vaddisznó] csodálatos fürgeséggel nekiugrik egy fatuskónak, [...] a korhadt tuskót kidönti a helyéből (1926 Az állatok világa ford. CD46) | a szán hirtelen megállt, valami fatuskóba akadt az egyik rúdja (1992 Rubicon CD17).

2. ’kivágott v. kidőlt fa feldarabolt törzsének rövidebb, rendsz. közvetlenül a gyökerek szétágazása fölötti része, darabja’ ❖ midn Ceneus a’ Centaurokkal hadakozna, ezek  reá annyi fa tuskókat hánytak, hogy azok alatt meg fúladt (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 101) | Azon gépek, melyek segítségével különféle fatuskókból deszkák vágatnak, fűrészgépeknek neveztetnek (1861 Petzval Ottó 8368009, 510) | figyelmesen nézi a kút gémjére [nehezékként] kötött mázsás fatuskót (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | lángoló, nagy fatuskók pattogtak a tűzhelyen (1899 Budapesti Szemle C0067, 280) | naphosszat ott üldögélt egy öreg fatuskón az ácsok között (1910 Kortsák Jenő CD10) | [a kótis] egyszerű, kézben fogott fakalapács, amellyel fatuskón végzik a kenderpuhítást (1980 NéprajziLex. CD47).

3. (jelzőként is) (pejor) ’〈műveletlen v. ostoba, ill. érzéketlen(, modortalan) ember megnevezéseként v. minősítéseként〉’ ❖ az áldott farsang, mondom, mellyben legbölcsebb a’ bohó, ’s izetlen fatuskó a’ bölcs, bekövetkezék, minden egy fővárosban csak gondolható bohóságaival (1846 Kovács Pál² 8251006, 340) | imádja a részeg fatuskó férjet (1862 Szász Béla–Szász Károly² ford.–Thackeray C3852, 264) | [Mossóczy] egy szót sem értett a lány [francia] beszédéből és most ostoba fatuskónak érezte magát (1921 Schöpflin Aladár CD10) | férje finánc, egy fatuskó... (1933 Füst Milán 9161045, 69) | [Mark Darcy,] a család régi barátja egyáltalán nem merev fatuskó (2001 Népszabadság aug. 10. C7849, 14).

Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

fatuskó főnév
1.
kivágott fa törzsének a földben megmaradó, rendsz. abból kiemelkedő része, csonkja
a’ legközelebbi erdőben lova elbukott vala, ’s ő egy csúcsos fatuskóba ütközvén fejével, ezt tetemesen megsértette
(1833 Regélő)
[a címer] egyik oldalán zöld téren egy korhadt fatuskó három zöld ágat hajt ki
(1860 Nagy Iván)
[a vaddisznó] csodálatos fürgeséggel nekiugrik egy fatuskónak, [...] a korhadt tuskót kidönti a helyéből
(1926 Az állatok világa ford.)
a szán hirtelen megállt, valami fatuskóba akadt az egyik rúdja
(1992 Rubicon)
2.
kivágott v. kidőlt fa feldarabolt törzsének rövidebb, rendsz. közvetlenül a gyökerek szétágazása fölötti része, darabja
midn Ceneus a’ Centaurokkal hadakozna, ezek  reá annyi fa tuskókat hánytak, hogy azok alatt meg fúladt
(1804 Kováts József¹ ford.Vergilius)
Azon gépek, melyek segítségével különféle fatuskókból deszkák vágatnak, fűrészgépeknek neveztetnek
(1861 Petzval Ottó)
figyelmesen nézi a kút gémjére [nehezékként] kötött mázsás fatuskót
(1878 Mikszáth Kálmán)
lángoló, nagy fatuskók pattogtak a tűzhelyen
(1899 Budapesti Szemle)
naphosszat ott üldögélt egy öreg fatuskón az ácsok között
(1910 Kortsák Jenő)
[a kótis] egyszerű, kézben fogott fakalapács, amellyel fatuskón végzik a kenderpuhítást
(1980 NéprajziLex.)
3. (jelzőként is) (pejor)
〈műveletlen v. ostoba, ill. érzéketlen(, modortalan) ember megnevezéseként v. minősítéseként〉
az áldott farsang, mondom, mellyben legbölcsebb a’ bohó, ’s izetlen fatuskó a’ bölcs, bekövetkezék, minden egy fővárosban csak gondolható bohóságaival
(1846 Kovács Pál²)
imádja a részeg fatuskó férjet
(1862 Szász Béla–Szász Károly² ford.Thackeray)
[Mossóczy] egy szót sem értett a lány [francia] beszédéből és most ostoba fatuskónak érezte magát
(1921 Schöpflin Aladár)
férje finánc, egy fatuskó...
(1933 Füst Milán)
[Mark Darcy,] a család régi barátja egyáltalán nem merev fatuskó
(2001 Népszabadság aug. 10.)
Vö. ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások