fátens fn 4B3 (rég)

’vallomást tevő személy, tanú’ ❖ a’ hüségtelen Bé-vallóknak, Fatenseknek a’ hamis bé-mondásokra minden alkalmatosság el-vágattassék (1786 II. József rendelete az adózás felosztásáról ford. C2443, III) | nem akképpen történt, ahogy a fatens előadá (1879 Jókai Mór CD18) | [A boszorkányperek szövegei] nagyjából már az irodalmi normát követik, de gyakran a vallomást tevők (fatens ’tanú’) és saját nyelvjárásuk, általában a rábaközi nyelvjárás hatása alatt írnak (1972 Mollay Károly CD52) | A határok valós ismeretét igazolandó valamennyi tanú (fátens) magas kort megért, helyi születésű vagy az adott településen évtizedekig pásztorkodó öreg emberekre hivatkozott (2002 Lackovits Emőke CD36).

Vö. SzT.

fátens főnév 4B3 (rég)
vallomást tevő személy, tanú
a’ hüségtelen Bé-vallóknak, Fatenseknek a’ hamis bé-mondásokra minden alkalmatosság el-vágattassék
(1786 II. József rendelete az adózás felosztásáról ford.)
nem akképpen történt, ahogy a fatens előadá
(1879 Jókai Mór)
[A boszorkányperek szövegei] nagyjából már az irodalmi normát követik, de gyakran a vallomást tevők (fatens ’tanú’) és saját nyelvjárásuk, általában a rábaközi nyelvjárás hatása alatt írnak
(1972 Mollay Károly)
A határok valós ismeretét igazolandó valamennyi tanú (fátens) magas kort megért, helyi születésű vagy az adott településen évtizedekig pásztorkodó öreg emberekre hivatkozott
(2002 Lackovits Emőke)
Vö. SzT.

Beállítások