fatő fn 

1. ’kivágott fa törzsének a földben megmaradó, rendsz. abból kiemelkedő része, csonkja’ ❖ [amikor egy területet] az ember elsöben fel-ſzánt, […] minden régi fa-töveket gyökereket ’s a’ t. bellöle ki-hány (1777 Kovács Ferenc¹ ford.–Gautier¹ C2757, 106) | ha valaki fenten vágja el a’ faderekát; vagy forró nyári napokban döntet fákat: a’ fa tő nem sarjazik ujjonnan (1818 Nagyváthy János 8328009, 286) | az amerikaiak próbálták meg először, hogy […] a megmaradt fatövek miatt meg nem müvelhető erdőirtást robbantószerekkel termesztésre alkalmassá tegyék (1914 Budapesti Hírlap márc. 20. C4702, 30) | Miután kidöntötték az erdő fáit, […] a fatövekből idővel új hajtások nőttek, ezekből új fák erősödtek (2000 Veres László CD36).

2. (kissé rég) ’fatörzs(nek az alsó, a talajhoz közeli része)’ ❖ Fa t. Truncus, v. Radix (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 85) | S mert legaggabb én vagyok, Legtovább virraszthatok, Azt beszélték, s ideköttek A fatőhöz, s megnevettek (1830 Vörösmarty Mihály CD01) | [az erdőben] az oszlopokként felnyúló fatövek között, az egymást érő sötét ágak mennyezete alatt mintegy templomban járunk (1861 Eötvös József C1597, 146) | [A csatában] ki elesett, mint dölt fatövön, átlépve Háta megől más-más ugrik a helyébe (1879 Arany János CD01) | A lombtető és a fatő (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Philippi CD01).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

fatő főnév
1.
kivágott fa törzsének a földben megmaradó, rendsz. abból kiemelkedő része, csonkja
[amikor egy területet] az ember elsöben fel-ſzánt, […] minden régi fa-töveket gyökereket ’s a’ t.s a többi bellöle ki-hány
(1777 Kovács Ferenc¹ ford.Gautier¹)
ha valaki fenten vágja el a’ faderekát; vagy forró nyári napokban döntet fákat: a’ fa tő nem sarjazik ujjonnan
(1818 Nagyváthy János)
az amerikaiak próbálták meg először, hogy […] a megmaradt fatövek miatt meg nem müvelhető erdőirtást robbantószerekkel termesztésre alkalmassá tegyék
(1914 Budapesti Hírlap márc. 20.)
Miután kidöntötték az erdő fáit, […] a fatövekből idővel új hajtások nőttek, ezekből új fák erősödtek
(2000 Veres László)
2. (kissé rég)
fatörzs(nek az alsó, a talajhoz közeli része)
Fa t. Truncus, v.vagy Radix
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
S mert legaggabb én vagyok, Legtovább virraszthatok, Azt beszélték, s ideköttek A fatőhöz, s megnevettek
(1830 Vörösmarty Mihály)
[az erdőben] az oszlopokként felnyúló fatövek között, az egymást érő sötét ágak mennyezete alatt mintegy templomban járunk
(1861 Eötvös József)
[A csatában] ki elesett, mint dölt fatövön, átlépve Háta megől más-más ugrik a helyébe
(1879 Arany János)
A lombtető és a fatő
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Philippi)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások