fátyolselyem fn és mn 7B3 (kissé rég)

I. fn (Textil)

1. ’a selyemgubó kuszább külső rétegéből lefejtett rövidebb szálak összessége, ill. ezekből a szálakból sodort selyemfonal’ ❖ [ha hűlést éreznek, a selyemhernyók] elszünnek dolgozni. Ezen munkaszünet’ következésében a’ selyemszálak legomolyítás közben gyakran szakadoznának, miért is a’ gubókat kénytelenek lennénk főzni s’ belőlük fátyolselymet (Flockseide) készítni, különben ugyanis lehetlen volna egyik végöktől a’ másikig letekerni (1838 Vasárnapi Újság C0431, 317) | Láthatni selyem-gubókat, fátyol-selymet (Flockseide), fontselymet (Spinnseide) és varróselymet, továbbá mindenféle készületeket, mellyek a selyembogártojás mosására és kitalálására használtatnak (1846 Hetilap CD61) | fátyolselyem (selyemhulladék, vatta-készitésre) nyers vagy festett selyemből (1879 Betűsoros árulajstrom C1111, 733).

2. (gézhez hasonlóan) lazán szőtt, vékony, kendőnek való textilanyag’ ❖ Floretſeide, die: fátyolselyem, az az igen vékony, ’s ritka; sericum tenuius [= vékony fátyolszövet] (1823 Márton József¹ C3047, 729) | A fejnek kendővel, patyolattal, fátyollal való befödése, miként az Árpádok alatt, úgy az Anjouk korában is szokásban maradt. Őseink főfedélnek nevezték az ilyen fejre való kendőt, mely az alsóbb ranguaknál fehér vászonból, gyolcsból, az előkelőbbeknél pedig patyolatból, fátyolselyemből készült, a fátyolkendő régi magyar neve orton volt (1900 Nagy Géza CD20) | A vagyoni állapotot ellenben a kelme határozta: a gyolcs, a tafota vagy a fátyolselyem, mely utóbbi csak a főúri asszonyoknak dukált [ti. kendőnek], akik nagy parádé alkalmával az orton vagy a csepesz fölé még kalapot is tettek a fejükre (1901 Mikszáth Kálmán CD04).

II. mn

’a selyemgubó külső rétegéből sodort fonalból szőtt vastag selyemanyagból való v. azzal borított 〈tárgy, kül. ruhadarab〉’ ❖ A tanácsos felszökék fátyolselyem székén (1859 Pesti Napló aug. 5. C8641, [3]) | [A divatkereskedés raktárában] van aztán ezüstszürke fátyolselyemruha aranydisszel és szürke himzéssel; villanykék prenszeszruha [ti. princessz-szabású, vagyis így karcsúsító szabásvonalú ruha] kézihimzésü stólaszerü disszel, aranyselyemmel és sujtással (1909 Budapesti Hírlap ápr. 11. C4697, 59).

Vö. CzF.

fátyolselyem főnév és melléknév 7B3 (kissé rég)
I. főnév (Textil)
1.
a selyemgubó kuszább külső rétegéből lefejtett rövidebb szálak összessége, ill. ezekből a szálakból sodort selyemfonal
[ha hűlést éreznek, a selyemhernyók] elszünnek dolgozni. Ezen munkaszünet’ következésében a’ selyemszálak legomolyítás közben gyakran szakadoznának, miért is a’ gubókat kénytelenek lennénk főzni s’ belőlük fátyolselymet (Flockseide) készítni, különben ugyanis lehetlen volna egyik végöktől a’ másikig letekerni
(1838 Vasárnapi Újság)
Láthatni selyem-gubókat, fátyol-selymet (Flockseide), fontselymet (Spinnseide) és varróselymet, továbbá mindenféle készületeket, mellyek a selyembogártojás mosására és kitalálására használtatnak
(1846 Hetilap)
fátyolselyem (selyemhulladék, vatta-készitésre) nyers vagy festett selyemből
(1879 Betűsoros árulajstrom)
2.
(gézhez hasonlóan) lazán szőtt, vékony, kendőnek való textilanyag
Floretſeide, die: fátyolselyem, az az igen vékony, ’s ritka; sericum tenuius [= vékony fátyolszövet]
(1823 Márton József¹)
A fejnek kendővel, patyolattal, fátyollal való befödése, miként az Árpádok alatt, úgy az Anjouk korában is szokásban maradt. Őseink főfedélnek nevezték az ilyen fejre való kendőt, mely az alsóbb ranguaknál fehér vászonból, gyolcsból, az előkelőbbeknél pedig patyolatból, fátyolselyemből készült, a fátyolkendő régi magyar neve orton volt
(1900 Nagy Géza)
A vagyoni állapotot ellenben a kelme határozta: a gyolcs, a tafota vagy a fátyolselyem, mely utóbbi csak a főúri asszonyoknak dukált [ti. kendőnek], akik nagy parádé alkalmával az orton vagy a csepesz fölé még kalapot is tettek a fejükre
(1901 Mikszáth Kálmán)
II. melléknév
a selyemgubó külső rétegéből sodort fonalból szőtt vastag selyemanyagból való v. azzal borított 〈tárgy, kül. ruhadarab〉
A tanácsos felszökék fátyolselyem székén
(1859 Pesti Napló aug. 5.)
[A divatkereskedés raktárában] van aztán ezüstszürke fátyolselyemruha aranydisszel és szürke himzéssel; villanykék prenszeszruha [ti. princessz-szabású, vagyis így karcsúsító szabásvonalú ruha] kézihimzésü stólaszerü disszel, aranyselyemmel és sujtással
(1909 Budapesti Hírlap ápr. 11.)
Vö. CzF.

Beállítások