fátyolvirág fn 3A2

1. (Növ is) ’apró, fehér v. rózsaszínes, tömegében fátyolszerű hatást keltő virágú, gyomnövényként előforduló, de virágcsokrok kiegészítőjeként, ill. a gyökerében levő szaponin nevű vegyület révén tisztítószerek, kozmetikumok előállításánál is haszn. évelő növény, kül. az ún. buglyos fátyolvirág fajba (Gypsophila paniculata) tartozó, az eurázsiai sztyeppvidéken őshonos, Észak-Amerikában inváziós növényként elterjedt, 0,5–1 méteresre is megnövő növény, amelynek keresztben átellenes, ép szélű, lándzsa alakú levelei vannak, gyökere pedig akár 2 méter hosszúságot és 15 centiméteres vastagságot is elérhet’ ❖ [a szalmavirág] alakját és szinét, kehelylevelének, illetve szirmának száraz volta miatt, levágás után is megtartja. Ilyen a szegfűfélékből a fátyolvirág (Gypsophila paniculata L.) (1897 PallasLex. CD02) | a fátyolvirág (Gypsophila paniculata), amelynek gyökere az ú. n. magyar szappangyökér, a síkvidéken itt-ott előfordul, de ritkaságszámba megy (1941 Kárpáti Zoltán CD52) | A pince hátán a gömbölyű tuják között remekül mutat a hófehér fátyolvirág (2000 Lakáskultúra CD39) | A parasztkertekhez rendszerint virágoskert is tartozott és tartozik ma is. Vajkai Aurél feljegyzése szerint az 1940-es években „sárga violát, kék jácintot, katarózsát, tulipánt, liliomot, őszi rózsát, nebáncsot, fátyolvirágot” neveltek bennük (2003 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Bánffya Baumg. (növ.). Bánffy-füve […]; tulajdonképen a szegfűféle Gypsophila L., vagyis fátyolvirág algénusza (1893 PallasLex. CD02) | [a Sopron és környékének növényeit felsoroló Flora Semproniensis című műben a] mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), mezei csormolya (Melampyrum arvense), ebfojtó müge (Asperula cynanchica), fehér tisztesfű (Stachys germanica), ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) neve mellett áll a Balfi-kapu megjelölés (1961 Csapody István CD52) | fátyolvirág (Gypsophila), dercefű: a szegfűfélék családjának nemzetsége mintegy 125 fajjal (1998 MagyarNagyLex. C5820, 711).

1b. (egysz-ban) (Növ) ’〈e nemzetség egyik faja, az ún. buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata) elnevezéseként〉’ ❖ Buglyos derczefű. Gypsophila paniculata L. – (Fátyolvirág […]) (1902 Wagner János CD35) | fátyolvirág (dercefű) […] G. paniculata (1998 Növényneveink C6120, 85).

2. (ritk) ’az ún. hangaőszirózsa mint növény’ ❖ hangaőszirózsa Aster ericoides (fátyolvirág, menyasszonyfátyol, mirtusz-aszter) (1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló C5201, 76) | A fátyolvirág néven is ismert őszirózsát, a hangát alig egy centiméter átmérőjű kis fehér virágok díszítik (1977 Népszava nov. 13. C7442, 11).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

fátyolvirág főnév 3A2
1. (Növ is)
apró, fehér v. rózsaszínes, tömegében fátyolszerű hatást keltő virágú, gyomnövényként előforduló, de virágcsokrok kiegészítőjeként, ill. a gyökerében levő szaponin nevű vegyület révén tisztítószerek, kozmetikumok előállításánál is haszn. évelő növény, kül. az ún. buglyos fátyolvirág fajba (Gypsophila paniculata) tartozó, az eurázsiai sztyeppvidéken őshonos, Észak-Amerikában inváziós növényként elterjedt, 0,5–1 méteresre is megnövő növény, amelynek keresztben átellenes, ép szélű, lándzsa alakú levelei vannak, gyökere pedig akár 2 méter hosszúságot és 15 centiméteres vastagságot is elérhet
[a szalmavirág] alakját és szinét, kehelylevelének, illetve szirmának száraz volta miatt, levágás után is megtartja. Ilyen a szegfűfélékből a fátyolvirág (Gypsophila paniculata L.Linnaeus)
(1897 PallasLex.)
a fátyolvirág (Gypsophila paniculata), amelynek gyökere az ú. n.úgynevezett magyar szappangyökér, a síkvidéken itt-ott előfordul, de ritkaságszámba megy
(1941 Kárpáti Zoltán)
A pince hátán a gömbölyű tuják között remekül mutat a hófehér fátyolvirág
(2000 Lakáskultúra)
A parasztkertekhez rendszerint virágoskert is tartozott és tartozik ma is. Vajkai Aurél feljegyzése szerint az 1940-es években „sárga violát, kék jácintot, katarózsát, tulipánt, liliomot, őszi rózsát, nebáncsot, fátyolvirágot” neveltek bennük
(2003 Természet Világa)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az ilyen növények fajait magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Bánffya Baumg.Baumgarten (növ.növény). Bánffy-füve […]; tulajdonképen a szegfűféle Gypsophila L.Linnaeus, vagyis fátyolvirág algénusza
(1893 PallasLex.)
[a Sopron és környékének növényeit felsoroló Flora Semproniensis című műben a] mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis), mezei csormolya (Melampyrum arvense), ebfojtó müge (Asperula cynanchica), fehér tisztesfű (Stachys germanica), ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum) neve mellett áll a Balfi-kapu megjelölés
(1961 Csapody István)
fátyolvirág (Gypsophila), dercefű: a szegfűfélék családjának nemzetsége mintegy 125 fajjal
(1998 MagyarNagyLex.)
1b. (egysz-ban) (Növ)
〈e nemzetség egyik faja, az ún. buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata) elnevezéseként〉
Buglyos derczefű. Gypsophila paniculata L.Linnaeus – (Fátyolvirág […])
(1902 Wagner János)
fátyolvirág (dercefű) […] G.Gypsophila paniculata
(1998 Növényneveink)
2. (ritk)
az ún. hangaőszirózsa mint növény
hangaőszirózsa Aster ericoides (fátyolvirág, menyasszonyfátyol, mirtusz-aszter)
(1965 Csapody Vera–Priszter Szaniszló)
A fátyolvirág néven is ismert őszirózsát, a hangát alig egy centiméter átmérőjű kis fehér virágok díszítik
(1977 Népszava nov. 13.)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások