🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.

fegyverbíró mn és fn 1A

I. mn

1. ’fegyveres szolgálatra, katonáskodásra alkalmas 〈személy, csoport〉; fegyverfogható’ ❖ 25 évi béke után a’ franczhoni népesség mintegy nyolczvanadrésze, ’s a’ fegyverbiró ifjuság (20–27 évesek) negyedrésze katona (1841 Pesti Hírlap CD61) | [az egri vár védőinek nagy része] tönkrejutott földműves volt, ki családját törökmentes vidékre küldte, míg ő, ha fegyverbíró volt, felcsapott zsoldosnak (1885 Thallóczy Lajos CD55) | a gyárakban, üzemekben, hivatalokban dolgozó minden fegyverbíró embert, katonai szolgálatra nem alkalmasokkal fognak helyettesíteni (1916 Fekete Miklós CD10) | A városok polgársága, amelyre rendszerint a város megvédelmezésének terhe hárult, igyekezett a fegyverbíró férfiakat korábban a számszeríj, később a tűzifegyverek használatában kiképezni (1935 RévaiNagyLex. C5717, 562) | szinte minden fegyverbíró – tehát minden munkaképes, kenyérkereső – férfi hadbavonult, majdnem minden család fő-kenyérkereső nélkül maradt (1964 Környei Attila CD52) | a zsidó lakosság fegyverbíró részének és a Róma ellen felvonuló csapatoknak a létszámát Josephus nyilvánvalóan eltúlozza, amikor csak Galileában több mint százezer fős hadseregről beszél (1997 Komoróczy Géza CD17).

2. (kissé rég) ’〈vki katonai alkalmasságának kif-ére:〉 fegyvert elbíró, szükség esetén fegyvert fogó 〈kéz, kar〉’ ❖ saját tűzhelyetek biztonsága forog veszélyben; védjétek azt erős fegyverbiró kézzel (1859 Budapesti Hírlap jún. 17. C7817, 1) | akik szívük melegével, kezük, elméjük munkájával, fegyverbiró karjuk erejével a nemzet élő testét és hatalmas lelkét alkotják (1896 Pesti Hírlap máj. 10. C5644, 1) | a magyar gazdák fegyverbíró és hűséges karja (1915 Budapesti Hírlap júl. 5. C4703, 9).

II. fn (ritk)

’fegyveres szolgálatra, katonáskodásra alkalmas, fegyverfogható személy’ ❖ [Az 1285-ös tatár betörés alkalmával] nem is tudtak sok embert megölni, kivált urat, nemest, fegyverbírót; ami szegényt, parasztot, beteget megöltek, azt valami 7000 lélekre becsülték (1893 Pauler Gyula CD16) | Nyárádi Miklós szintén a kastélyba gyüjtötte a környékből a fegyverbirókat (1897 Kazár Emil C2513, 74).

J: fegyverképes.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

🚧 Figyelem! A szócikk főszerkesztés alatt áll.
fegyverbíró melléknév és főnév 1A
I. melléknév
1.
fegyveres szolgálatra, katonáskodásra alkalmas 〈személy, csoport〉; fegyverfogható
25 évi béke után a’ franczhoni népesség mintegy nyolczvanadrésze, ’s a’ fegyverbiró ifjuság (20–27 évesek) negyedrésze katona
(1841 Pesti Hírlap)
[az egri vár védőinek nagy része] tönkrejutott földműves volt, ki családját törökmentes vidékre küldte, míg ő, ha fegyverbíró volt, felcsapott zsoldosnak
(1885 Thallóczy Lajos)
a gyárakban, üzemekben, hivatalokban dolgozó minden fegyverbíró embert, katonai szolgálatra nem alkalmasokkal fognak helyettesíteni
(1916 Fekete Miklós)
A városok polgársága, amelyre rendszerint a város megvédelmezésének terhe hárult, igyekezett a fegyverbíró férfiakat korábban a számszeríj, később a tűzifegyverek használatában kiképezni
(1935 RévaiNagyLex.)
szinte minden fegyverbíró – tehát minden munkaképes, kenyérkereső – férfi hadbavonult, majdnem minden család fő-kenyérkereső nélkül maradt
(1964 Környei Attila)
a zsidó lakosság fegyverbíró részének és a Róma ellen felvonuló csapatoknak a létszámát Josephus nyilvánvalóan eltúlozza, amikor csak Galileában több mint százezer fős hadseregről beszél
(1997 Komoróczy Géza)
2. (kissé rég)
〈vki katonai alkalmasságának kif-ére:〉 fegyvert elbíró, szükség esetén fegyvert fogó 〈kéz, kar〉
saját tűzhelyetek biztonsága forog veszélyben; védjétek azt erős fegyverbiró kézzel
(1859 Budapesti Hírlap jún. 17.)
akik szívük melegével, kezük, elméjük munkájával, fegyverbiró karjuk erejével a nemzet élő testét és hatalmas lelkét alkotják
(1896 Pesti Hírlap máj. 10.)
a magyar gazdák fegyverbíró és hűséges karja
(1915 Budapesti Hírlap júl. 5.)
II. főnév (ritk)
fegyveres szolgálatra, katonáskodásra alkalmas, fegyverfogható személy
[Az 1285-ös tatár betörés alkalmával] nem is tudtak sok embert megölni, kivált urat, nemest, fegyverbírót; ami szegényt, parasztot, beteget megöltek, azt valami 7000 lélekre becsülték
(1893 Pauler Gyula)
Nyárádi Miklós szintén a kastélyba gyüjtötte a környékből a fegyverbirókat
(1897 Kazár Emil)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások