fegyverjog fn 3A 

1. ’a fegyvertartás, fegyverviselés joga, ill. vkinek erre való jogosultsága’ ❖ Hogy megczáfoljam e galád gyanút S megvédenem uram becsületét, Könyörgök én a fegyverjog kegyéért (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | A csendőrséget, melynek úgynevezett fegyverjoga van, a honvédségi tisztekkel egy rangba kívánták helyezni (1892 Pesti Hírlap ápr. 27. C5640, 6) | [A 14. század második felében Lengyelországban] a „pacta conventa”-nak elnevezett alaptörvény értelmében csak benszülött nemes embert illet meg a fegyverjog (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A karolingi hadrendszer még a szabad néptagok fegyverjogán épült fel, bár természetszerűleg az ezzel járó terhek miatt hovatovább a szegényebbek leszorultak a nem-hadviselő „parasztok” rétegébe (1936 Váczy Péter CD42) | Alkotmánybírósági döntés a fegyverjogról. Az Alkotmánybíróság e héten hozott határozata megállapítja, hogy a kézi lőfegyverhez való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé (1992 Népszabadság ápr. 3. C7842, 4).

2. (rég) ’az a (törvénybe v. szabályba foglalt) nézet, felfogás, hogy fegyver, háborús győzelem által tulajdonjog szerezhető, ill. ez mint jogalap’ ❖ A’ fegyverjog [...] mint javak’ háramlásának és nyerésének módja (1839 Társalkodó C7976, 303) | Fegyverjogon lett miénk az ország [ti. Erdély], mi adtunk neki nevet és királyt, mi alkottuk állammá, ezt csak ez eszközzel vehetni el (1880 Jakab Elek C2189, 193) | A fegyverjogon szerzett vagy önként meghódolt városokat és területeket császári birtokoknak nyilvánították, amelyek minden adója a kincstárt illette (1927 Pesti Hírlap máj. 3. C5675, 21) | Bossuet elismeri a fegyverjogot, vagy a hódítás jogát (jus acquisiticum, droit de conquête vagy d’acquisition) is, ami ellen Rákóczi hevesen tiltakozik, mondván, hogy „a fegyverjog olyan jog, amelyet a birtokosi vágy bitorol, s valójában nem nevezhető jognak, csak jogtalanságnak [...]” (1984 Köpeczi Béla C6900, 408) | A törökök visszaszorításában elért katonai sikerek eredményeként Magyarország megszabadult az oszmán uralomtól, ám ezzel egyidejűleg megerősödtek a Habsburg Birodalom központosítási törekvései. A felszabadított országrészeket fegyverjogon szerzett területeknek tekintették (2001 Bánkiné Molnár Erzsébet CD36).

2a. ’〈az 1848 előtti magyar jogrendszerben:〉 az a birtokadományozási mód, amely szerint az ellenségtől visszafoglalt területeken birtokhoz jutó (v. így újra a régi birtokaihoz jutó) adományozott köteles befizetni a királyi kincstárba a háború költségeinek a (vissza)kapott birtokkal arányos részét, ill. ezen adományozási mód jogalapjaként a visszafoglalt területeknek a királyi kincstárt illető tulajdonjoga’ ❖ [a birtokadomány egyik fajtája] a fegyverjog cime alatt történt adomány, mely az országnak a törököktől ujonnan visszafoglalt részeiben adatott, úgy hogy az adományos a visszafoglalás hadi költségei aránylagos részét a kir. kincstárba befizetni tartozott (1893 PallasLex. CD02) | Alig van titkos tanácsos, hadvezér vagy udvari ember, német vagy olasz származású, aki ne lett volna most egyszerre holdak ezreinek és tízezreinek urává Magyarországon. III. Károly nagyúri bőkezűségben és pazarlásban még a XVII. századbeli Ferdinándokat is felülmúlta, de nagy adományozásainak nem ez volt főindoka: neoacquista birtokért mindenkinek fizetnie kellett a fegyverjog megváltása címén (1931 Szekfű Gyula CD42) | Fegyverjog címén a XVIII. század elejétől adományozott a király a törököktől visszafoglalt területeken birtokot, olyanoknak, akik régi jogukat oklevelekkel legalább némiképen be tudták bizonyítani (1948 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a 16. század végén, Rudolf császár uralkodása alatt felmerült a gondolat, hogy az akkori szerencsés harcokban a töröktől fegyverrel visszafoglalt területek birtokosai visszakapott jószágaikért váltságdíjat fizessenek a kincstárnak. Ezt a fegyverjog (jus armorum) néven tervezett sarcolási kísérletet elevenítették fel az 1680-as évek végén, a felszabadító háborúk során (1994 Ódor Imre CD17) | [I. Lipót] 1702. augusztus 9-én „valóságos királyi és fegyverjog alapján” ötezer forint megfizetése esetén fiúágon, további tízezer forint megfizetése esetén pedig női ágon való örökösödéssel Újvári Imrének és feleségének, Sigray Borbálának adományozta Alcsútot és Acsát (2002 Erdős Ferenc–Kelemen Krisztián CD36).

3. (ritk) ’katonaság tartásának joga, ill. vkinek, vminek erre való jogosultsága’ ❖ [II. Endre 1211-ben a Barcaságban a német lovagokra] ruházta a fegyverjogot, megengedvén, hogy a kunok ellen favárakat épitsenek, melyek az ellenség ellen elég oltalmat nyujtanak, de a király jól fegyverzett sergeivel nem daczolhatnak (1873 Orbán Balázs CD22) | Jus armorum, hadsereg, erődítvények tartásának joga. Korunkban csak az államot illeti. (L. Fegyverjog.) (1895 PallasLex. CD02).

4. (ritk) ’közjogi méltóságot v. testületet hadüzenet küldésére v. békekötésre felhatalmazó jog, ill. vkinek erre való jogosultsága’ ❖ Fegyverjog (jus armorum), jelenti: [...] b) a hadüzenés s békekötés jogát, mindkettő az államfő felségjogaihoz tartozik (1894 PallasLex. CD02).

Vö. CzF.; ÉKsz.